Kis családom ma elutazott egy hétre Dobogómajorra. Ha minden úgy alakul ahogy terveztem, pénteken utánuk indulok én is, de már most hiányoznak…
Reggel nagyon jó volt Csengével játszani. Homokrajzokat készítettünk. Papírragasztóval rajzoltunk papírra, jól megszórtuk homokkal (előhívtuk a képet), és előbújt a rajz. Nagyon élveztük mindketten…
Hatalmas áttörés Budán, a részecske - hullám átalakítás kutatásban. A nyári kánikulában E. Szabolcs (apa) egy speciális koncentrált spinű, antibozon indukációs zöld fénnyel jeget növesztett a poharában!
Gyerekkoromban nagyon sokszor találtunk ki új játékokat. A környékbeli gyerekek rendszeresen jöttek hozzánk, és mi animáltuk őket a legkülönfélébb módokon. Szilárd általában sportjátékokat talált ki, versenyeket szervezett. Mérte a fejlődést, a gyerekek alig várták a jó időt, az új olimpiákat.
Repülőverseny
Az én egyik kedvenc játékom a papírrepülő verseny volt. 5 repülő versenyzett, egy alapvonalról dobtam el őket minél messzebbre. Ahová estek, onnan indult a következő kör. 3 dobásból kellett minél messzebb jutniuk. A nyertesek "érmeket" kaptak, amit színes pöttyök formájában rá is rajzoltam az oldalukra. Három "aranyérem" - sárga pötty után a versenyzők medált kaptak. Volt medál a 6, 9, 12, 24 aranyéremért is. Az eredményeket ünnepélyesen és nagy élvezettel egy kis kockás füzetbe vezettem. A repülőknek változatos fantázianevük volt: Stargazer, Commodore, Titanic (ő igen sikeres - kartonpapírból készült darab volt), Enterprise, ...
A környékbeli gyerekek voltak a nézők. Alig várták az újabb gépcsodák vagy újabb medál megjelenését, és nagy izgalommal követték az eseményeket. Nem nevezhettek be saját repülőt, nem érhettek hozzá a repülőkhöz, de a füzetet hozhatták utánam és a kiváltságosok meggyújthatták az áldozati oltárt. Ugyanis ha egy versenyen egy repülő utolsó lett, halálfejet rajzoltam rá. Ha összegyűlt 3 halálfej, ünnepélyesen elégettük. Megemlékeztünk esetleges sikereiről, nagy versenyeiről, majd picit megöntöztem benzinnel, és felgyújtottuk. A ceremóniát azok a szerencsések úszhatták meg, melyeknek sikerült már medált szerezni. Ők 3 vereség után az aggok csapatába kerültek, és időnként rendeztünk ilyen oldtimer versenyt is.
Autóugratás
Az autóugratás a repülős játék fedett pályás megfelelője volt. Csak az én kisautóim játszhattak, és más nem érhetett hozzájuk (furcsa kisfiú voltam, azt mondják - nem értem miért..). Volt egy hatalmas szőnyeg a szobánkban, ennek egyik végén felsorakoztak a járművek. Egyetlen gurítással át kellett hogy jussanak a szőnyegen. Amelyiknek nem sikerült, vagy felborult, az kiesett. A dolgot az tette izgalmassá, hogy minden gurítás után egyre jobban feltekertem a szőnyeg szélét, így egyre nagyobbakat ugrottak a kocsik. Szilárdnak volt még két versenye, egy üveggolyós és egy gyufaszálakból épített autópálya verseny (legalább 5-8 doboz gyufából...).
Társasjátékok
A bolti társasjátékokat általában nem találtuk elég jónak. Sokat terveztünk, rajzoltunk újakat. Emlékszem egyszer karácsony előtt meglestük az ajándékok rejtekhelyét, és egy StarWars társast találtunk. A pályát megrajzoltuk az eredeti alapján suttyomban, de a szabálykönyvet nem néztük át, a pályára mi találtuk ki a szabályokat. Amikor megkaptuk az eredeti társast, nagy csalódás volt, a mi változatunk minden szempontból összetettebb és élvezetesebb volt :)
Később iskolában sok labirintusjátékot rajzoltam az osztálytársaknak.
Kvízjátékok
Emeletes ágyunk volt, és nem túl magas szekrények teteje. Egyszerre 3 - 4 ember versenyezhetett úgy, hogy nem látták egymást. Általában én voltam a műsorvezető, és a kérdések kitalálója (leginkább természettudományból ihletett kérdéseket tettem fel).
Pálya és szerep játékok
Az akadálypályák építését és az ezzel kapcsolatos szerepjátékokat élveztük talán a legjobban. Egyre bonyolultabb és nehezebb akadályokat találtunk ki, melyek során az egész lakás egy idegen bolygóvá vált. Én szerettem eljátszani a kiszámíthatatlan idegen lény szerepet, akit az űrhajósok ébresztettek fel. Ilyenkor improvizálnom kellett a kegyetlen és jópofa viselkedésmintákat, a többiek pedig próbáltak olyan stratégiákat kidolgozni, hogy ne kerüljenek egy rettentő lény csapdájába, de azért meg tudják szerezni a célul kitűzött kristályt.
Mindezek azért bukkantak elő az emlékeimből, mert a minap Csengének ugróiskolát rajzoltam. A leányzó amióta csak jár, nagyon élvezi az ugrálást. 2-3 m -ről is leugrik az ölembe, közben a levegőben megpördül. Az ugróiskola szabályait fél óra alatt elsajátította, így elkezdtük a játékot továbbfejleszteni. Bevezettük a pörgő köröket, a futó kígyórészt, a piros pöttyöknél tapsolást és még sok mást :)