Komjáthy Jenő: Az Ősige

Én vagyok a világ,
A nyilvános titok;
Számtalan személyben
Egyetlen egy vagyok.

Az egyetlen törvény
Vagyok én, az élet;
A világos örvény
Én vagyok a lélek.

Mert én vagyok az ész,
A teremtő elme;
Én az üdv, a szellem
Szertelen szerelme.

Én vagyok az álló
S a száguldó jelen;
Egyetlen érzésben
Örvénylő értelem.

Végtelen végekben
A középpont vagyok;
Az időben nyugszom,
A térben rohanok.

Világokat nemző,
Mindeneket látó;
Az örök körökben
Én vagyok az átló.

Ki vagyok örökké
És mindenütt minden:
Én vagyok az Ige,
Én vagyok az Isten.

Kaptunk egy leveled Bús Balázstól, óbuda polgármesterétől, amiben gratulált Csanád születéséhez. Ez a vers volt benne:

Móra Ferenc: SZERESD A GYERMEKET!

Szeresd a gyermeket, öleld szivedre őt, Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt, Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit: S mig te a gyermekek könnyét törölgeted, Egy láthatatlan kéz a csillagok felett Letörli vétkeid!

Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen, Hol villámok között vala az Ur jelen, E legszentebb parancs nincs kőtáblára irva - Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom Az emberszívbe irta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van, A csillagok közé ő még el-elsuhan, S kitárja vidoran a mennyek ajtaját: Hiába könyveid, hiába lángeszed, Az Isten titkait ki nem kémlelheted, Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő, Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő, Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül, Bimbónyi kis keze áldással van tele, S melyik szeráf-zene érhetne föl vele, Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény, Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén, Ártatlan kis szivét az öröm megteli, S köszönetét, akár az esti fuvalom, Mely félve játszadoz a harmatos galyon, Oly halkan rebegi.

Révész Sándor: Vigyázz a madárra

Ember, a világ két kezedtől sír Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt A másik tudod bőven várhat rád A kertet építsd hát tovább s közben a Mindent jól vigyázd

Vigyázz a madárra ha kertedbe repül Őrizd meg a csendet, el se menekül Bajban a világ, hogyha újra messze száll Vigyázz a madárra, ha válladra repül Amerre az szíved, arra menekül Bajban a világ, ha újra messze száll

Ember a világból csak a sajátod érdekel A szükség határát ritkán hagytad el Tudod, azontúl szintén van világ Gondolhatod: ott gondolnak rád

Vigyázz a madárra ha kertedbe repül Őrizd meg a csendet, el se menekül Bajban a világ, hogyha újra messze száll Vigyázz a madárra, ha válladra repül Amerre az szíved, arra menekül Bajban a világ, hogyha újra messze száll Rúzsa Magdi: Vigyázz a madárra

Ha én írhatnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét, oly széppé írnám, mint egy tündéri álom, a legboldogabb Te lennél ezen a világon!

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból.. Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sir az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

Amikor a szíved már utolsót dobban, Ez az elhaló szó az ajkadon ott van. Mehetsz messze földre, véres harcterekre, Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld, Hogyha elrebeged, már ez is imádság. És ha elébed jön könnyes szemű árva, E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név, Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok, Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet, Virágos sírdombon a könnyed megered. Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom, Nekem a legdrágább ezen a világon. Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám, Amikor kimondom: anyám, édesanyám.