2008 okt. 29.
A szánandó nemzet
Gondolatok , idézet, Könyvek, vallás (Emich)
Khalil Gibran: A próféta kertje
>
>
> Almusztafa hallgatott, a messzi dombokat nézte és a távoli levegőeget, hallgatásba rejtve felindultságát.
> Egy idő múltán így szólt:
>
> - Barátaim és útitársaim! Szánandó az a nemzet, ‘melynek hite sok van, de vallása nincs.
> - Szánandó az a nemzet, ‘melynek tagjai nem maguk szőtte ruhát hordanak, nem maguk aratta gabona kenyerét eszik, és nem maguk szüretelte szőlő borát isszák.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely hőssé emeli a zsarnokot, és jótevőnek tartja a hódítót.
> - Szánandó az a nemzet, aki álmában lenéz egy szenvedélyt, ‘melynek ébren odaadja magát.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely nem emeli fel szavát még halotti menetében sem, saját romjain túl mást nem magasztal és nem lázad, mégha nyakát kard és tőke övezi is.
> - Szánandó az a nemzet, ‘melynek államférfiúja róka, filozófusa csaló és művészete az utánzás.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely az új urat trombitaszóval fogadja, de gúnykacajjal búcsúztatja, hogy a még újabbat ismét trombitával köszöntse.
> - Szánandó az a nemzet, ahol vénségükre elnémulnak a bölcsek, míg az erősek még a bölcsőben pihennek.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely széthasadt, és minden része nemzetnek hiszi magát.
>