Csenge egyre jobban élvezi az alkotó, kézműves tevékenységeket. Meglepően jól rajzol, fest, és gyurmázik. Kipróbáltunk már néhány gyurma típust, de ez a sóliszt gyurma eddig mindegyiknél jobb. Geni találta a receptjét, és ő is főzte meg, én meg nem győztem csodálkozni a végeredményen. A sóliszt gyurma fehér színű, és nagyon sós (sónyaló hajlamú gyermekek - mint amilyen Csenge - előszeretettel nyalogatják kézműveskedés közben).

Nagyon jól formálható, és lassan szárad ki - ráadásul vízzel regenerálható, bár az elkészítése is olyan egyszerű, hogy bármikor készíthetünk újat. Elvileg a végeredmények kisüthetőek, fixálhatóak, festhetőek, de ezt még nem próbáltuk.

A recept:

• 1 pohár liszt
• 1/2 pohár só
• 1 kiskanál borkősav
• 1 pohár hideg víz
• 1 kanál olaj

Keverjük össze az összetevőket, majd kis lángon, állandó kevergetés mellett melegítsük a masszát. Néhány perc alatt össze fog állni 1 labdává az egész.

Ennyi! Kezdődhet a játék!

Ezt a szép olasz nevű finomságot hiába keressük Itáliában. Valószínűleg egy szerb pék agyában született meg ez név. Gyerekkoromban Szabadkán ezt ettük a városban hamburger helyett. Tulajdonképpen egy töltött lángosról van szó, amit nagyon könnyű elkészíteni és mindig hatalmas sikere van :) Hétvégén édesanyámat, húgomat és kis családomat örvendeztettem meg ezzel a vacsorával.

Az itt leírt adag 4 ember jóllakatását szolgálja. Hozzávalók:

• fél kiló liszt
• két tojás
• fél élesztő (előzetesen megfuttatva kevés tejben)
• két kiskanál só
• egy evőkanál olívaolaj
• 1- 2 kanál tejföl vagy joghurt

A töltelékhez:

• 20 dkg kicsi kockára vágott sonka
• 20 dkg sajt (mozzarella vagy trappista)
• ketchup (vagy sűrített paradicsom)
• tejföl
• oregánó

A tészta előkészítéséhez keverjük össze az összetevőket, majd gyurmolásszuk egy darabig, amíg homogén nem lesz. Akkor jó, ha éppen csak hogy nem ragad. Ezután langyos helyen hagyjuk kelni minimum fél órán át. Ha már a 3x -osára nőtt, akkor jó lesz… Maroknyi darabokat tépjünk ki belőle, és nyújtsuk nagyjából téglalap alakúra. Tegyük az összekevert tölteléket a belsejébe, majd alaposan zárjuk le a batyut összenyomkodva a széleket.

Forró olajba dobva pár perc alatt megpirulnak, és kész is a délszláv olaszos junk(i) food.

Az élesztőt, mielőtt a liszthez adnánk, rendszerint tejben felfuttatjuk. (Ehhez az elérhető legnyersebb tejet használjuk, mert a tartós, féltartós változatok, illetve a forralt tej sok kudarcot okozhatnak.) 1-1,5 dl langyos (nem forró!) tejben elkeverünk egy kávéskanálnyi cukrot, beleszitálunk egy kanál lisztet és - a lehető legkisebb darabokban - belemorzsoljuk az élesztőt. Az edényt lefedjük és huzatmentes, langyos helyre tesszük. Az élesztő akkor “fut”, ha a tej tetején megjelenik a barnás hab. Ilyenkor beleszitálunk még 2-3 evőkanál lisztet és szétnyomjuk az esetleges élesztődarabokat, majd 5-10 perc újabb pihentetés után felhasználhatjuk a tésztához. (Ha az élesztő fél órán belül sem mozdul, akkor nem érdemes kisérletezni vele.)

3 éve volt talán, amikor Árpi nálunk indiai főzőtanfolyamot tartott. Nem csak főzőtanfolyam volt ez, megismerkedtünk a tradicionális indiai egészség megőrzés alapjaival is (ayurveda). Számos receptjét azóta is alkalmazzuk, az egyik ilyen a dahl készítése chapati -val. Itt most a chapati sütést mutatom be, hamarosan jön a dahl recepje is (sehol a neten nem találtam azóta sem gazdagabb és finomabb vöröslencsés dahl receptet, chapati sütés útmutatót házilag meg pláne).

Szóval a chapati egy nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető hagyományos indiai köret féle. Összetevői:

• teljeskiőrlésű (tönköly) búza liszt
• fehér búza liszt
• forró víz
• nyílt láng
• ghí

Elkészítése:

Felforralunk egy pohár vizet. Közben összekeverünk kb. 1:1 arányban teljes kiőrlésű és fehér lisztet. A forró vizet kanállal belekeverjük a lisztbe, majd amikor már nem túl forró, kézzel egyenletesre, de keményre gyúrjuk (kemény gyurma állagú lesz). A forró vízzel kevert liszt teljesen más állagú mint hideg vízzel keverve, ennek oka a forró víz denaturáló hatásában keresendő, a magas hő hatására kicsapódott fehérjék úgy kapcsolódnak egymáshoz mint a tépőzár :)

		Kb. diónyi méretű darabot csippentünk a tésztából és ebből nyújtjuk ki vékony kör alakúra a chapatikat
		Nyújtás után kb. ekkora lesz a chapati
		Egy serpenyőben gyenge lángon (olaj nélkül!) kb. fél percig szárítjuk a chapati mindkét oldalát, akkor jó, ha megjelennek rakta ilyen kis fehér esetleg barnás pöttyök. Erre azért van szükség, hogy létrejöjjön egy zárt kéreg, belsejében még nedves tésztával, így a lángon melegítés során a gőzzé vált víz fel tudja fújni a chapatit.
		Ha a tészta mindkét oldala kiszáradt, fogóval vagy puszta kézzel a legkisebb, kicsire állított gázrózsára rakjuk, és rögtön elkezdjük fordítgatni, nehogy megégjen. A jól sikerült chapati azonnal felfúvódik, mint egy lufai. Kb. 4-5 fordítás után készen is van. Legyünk óvatosak, ha szabadkézzel csináljuk, ugyanis egy idő után a lufi itt-ott kidurran, és a lyukon forró gőz szabadul ki!

Íme egy rövid videó is a sütésről:

Édesapámnak Dr. Emich Ákos -nak 28 -án születésnapja, valamint névnapja volt. Ebből az alkalomból összegyűltünk Celldömölkön egy rövid vidám együttlevésre. Nagymamám, Danyi Paula egyik mesterműve volt a fatörzs torta, és tudomásom szerint édesapámnak ez az egyik kedvence. Google -ben így rákerestem receptekre, és az alábbit készítettem végülis el (nem lett rossz, bár nem olyan mint a nagymamáé):

Hozzávalók: Tészta: 7 tojás 7 kanál porcukor 10 dkg darált dió 1.5 evőkanál liszt 1.5 kávéskanál kakaópor

Töltelék: 25 dkg darált dió 15 dkg porcukor 7 cl rum 1 kávéskanál fahéj 7 dkg mazsola 1.5 csomag vaníliás cukor erős feketekávé

Máz: 15 dkg vaj / margarin 15 dkg porcukor 5 dkg kakaópor

Elkészítés: A tésztához a tojásfehérjéket felverjük, apránként belekeverjük a sárgáját, és a többi hozzávalót.

Kikent, papírral bélelt gáztepsiben sütjük, előmelegített sütőben, közepes lángon. Nedves konyharuhára borítjuk, azzal együtt feltekerjük, így hagyjuk kihűlni.

A töltelékhez a korábban rumba áztatott mazsoláról leszűrjük a rumot. A többi hozzávalót, a rumot, és annyi feketekávét, hogy keményebb, de jól kenhető masszát kapjunk, összedolgozzuk, majd belekeverjük a mazsolát, és megtöltjük a kihűlt tekercset.

A bevonat hozzávalóit simára keverjük, egyenletesen bevonjuk vele a tészta tetejét és oldalát. A bevonatnak legalább fél centi vastagnak kell lennie. Villával megcifrázzuk a tetejét, s akár kávészemekkel is díszíthetjük.