Hát így kezdődött. Az előző ovit is szerettük, bár voltak olyan időszakok amikor Csenge nem akart oviba járni. Geni volt a kezdeményező (mint általában az új szellemi irányoknál) és aki utánajárt az oviknak, lehetőségeknek. A Waldorf felszínesen megismert szellemisége szimpatikus volt számunkra, így kitöltöttük a felvételi űrlapot és jelentkeztünk. Volt egy személyes találkozó is, ahol beszélgethettünk a leendő óvónővel (Krisztivel) és beszélgethettünk egymásról. Nagy örömünkre hamarosan jelezték hogy Csenge szeptembertől az Óbudai Waldorf Óvoda neveltje lehet.

Az űrlapra valami ilyesmiket írtunk:

(tovább…)

Meglepő élményben volt részünk az este. Csengével fenn jártunk Andoréknál, a két gyermek eljátszogatott egymás mellett (együtt még nemigen), és amikor Csengével pisilni mentünk, kijelentette, hogy ő szeretne ott fürödni, akár Ábellel is. A történet része az is, hogy Csenge egyelőre nem igazán remekel a csapatjátékokban, rendszerint felnőttel vagy egyedül játszik. Néha órákig elvan a vonatokkal, autókkal, beszélget velük, terelgeti nyájaikat. Ha egy másik gyerkőc elmozdítja a precízen beállt járműveket, dühösen és hevesen reagál.

No szóval elkezdtek fürödni Ábellel, és Csenge hamarosan békésen terelgette a vízi játékokat, Ábel meg a kisfiúk önfeledtségével fröcsölt, lubickolt, hajigálta a vizet. Egy idő után már az egész fürdőszoba vízben úszott, és anyukája többszöri figyelmeztetése ellenére, vagy éppen azért, még tovább fokozta az özönvíz utánzását. Niki kikapta a vízből - hatalmas üvöltés - választási lehetőség elé állítás, miszerint az özönvíznek vége - vízbe vissza - békés tovább özönvizezés - újra kicibálás - még hatalmasabb üvöltés - másik szobába el…

Csenge mindezt sztoikusan szemléli, majd miután leértünk és fogmosásra került a sor, hatalmas hisztit vág le. Nagyon nagyon úgy tűnt, mintha megpróbálná eljátszani a fenti hisztijátékot… Gyors ráeszmélés és erélyes lekezelés után egy pissz nélkül elaludt. Remélem nem lesz tartós ez a kísérlete…