Az idei nyár különösen alakult. Mivel május óta nem volt munkahelyem, és az időközben elvállat munkák csak lassan alakulnak pénzzé, valamint a különböző támogatásokkal is csavarok voltak, igencsak centiznünk kellett a pénzekkel.

Remekül elvoltunk, sokat lehettem otthon, viszont nem volt lehetőségünk utazni. Sabunike -re más okok miatt se nagyon tudtunk most lemenni, erről talán később írok majd még, viszont Gáspár és Erzsike egy last last last minute útra lecsapva leugrottak Bibinje -be, és vitték a kis családomat is. Szerencsémre Adri a 20 -i ünnep előestéjén szintén utánuk indult, és az ő lendülete engem is levitt Egonnal együtt.

Így az idén sem maradt ki teljesen a Tenger élmény, bár Bibinje nem lesz a kedvencem… Mindenesetre jókat lubickoltunk, voltunk fagyizni Zadarban valamint egyik nap a környék legjobb strandján, Petrcane -ben időztünk. Aznap - lévén csak 6 km -re volt - elmentem az alvó Csengével a Sabunikei házhoz is, ahol már csak Suzi és Zeljko voltak, de legalább kicsit beszélgettünk velük is.

Egyelőre csak az én fotóim, a többi hamarosan következik…

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

Bogács - Cserépfalu közelében kirándultunk, gombásztunk:

Régen jártam már Erdélyben. Sepsiszentgyörgyre utaztunk annak idején Istvánnal. Akkor láttam a Szent Anna tavat, és környező látnivalókat. Geni még egyáltalán nem járt a keleti hegyekben.

Hétvégén picit pótoltunk.

Tervezgettük hogy mit is lehet elérni néhány nap alatt, és Adrienn javasolta hogy látogassuk meg a Pádis -t. Közel van és csodaszép. Elkezdtem könyveket, blogokat, fórumokat olvasni, és nagyjából körvonalazódott az útvonal. Lóritól kaptunk térképet, de a legtöbb hasznát a geocaching.hu -ról letöltött környékbeli ládaleírásoknak és a turistautak.hu -ról begyűjtött Russa térképeknek vettük.

Útközben, Mezőkövesden hagytuk Csengét, és csütörtökön reggel elindultunk az ismeretlenbe. Ákos szerint Romániában jók már az utak. A határon átérve ezt a véleményt gyorsan átírtunk magunkban. Mivel nekem épp felújítás alatt áll a jogsim, odaát Geni vezetett. Szegény küzdött is az egérrágta országúttal és az őrült módon közlekedő helyiekkel…

(tovább…)

A hetet Dobogómajoron töltöttük, Geni szüleivel.

Voltunk európa legnagyobb Stupájánál, nem is tudtam hogy magyarországon van. A múlt hétvégén avatták fel újra, jött sok láma Zalaszántóra :) Meglepődtem hogy milyen nagy, egy béke csakrán van, 300 m magas hegyen, ahol a csúcson is talajvíz van!

Jó volt együtt lenni… Voltunk a Krisna völgyben is, Csenge mindegyik helyen szopott egyet. A Stupa melletti szentélyben meg a Krisna templomban meg Celldömölk mellett a Ság hegy vulkán kráterében.

Nekem olyan volt szinte mindegyik hely hogy csak mi vagyunk, minden más csak kulissza. A vulkán peremén is végigmentünk úttalan utakon, a hasamon volt Csenge, és én egyáltalán nem fáradtam el. De leginkább akkor szűnik meg a világ amikor mosolygunk egymásra és beszélünk egymáshoz.

Meg annyi sok ember csodálkozását gyűjtöttük be…