Ábel Kinga lagziján jártunk Kanizsán. Nagyon jó volt újra találkozni a rokonokkal (sokukat csak a mi lagzinkon láttuk). A hely, a kajapia és a zenekar fantasztikusak voltak és itt debütált az új fényképzőgépünk is, amiről később írok majd.

A picurok kidőltek nem sokkal 9 után, így Mariannáékhoz vittem őket aludni.

Másnap Ani-mamival Palicson jártunk, meglátogattuk Emi-nénit és pizzáztunk egyet a Bossban.

*(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)*

Az időjárás mostanában nem igazán szabadidőbarát, de adott nekünk egy értékelhető szombatot :)

Délelőtt pancsoltunk a kertben és megnyírtuk egymást a füvön. Csanád elég drasztikusan férfiasodott a hirtelen 7mm -es haja miatt...

Délután felnyergeltük az új bicajokat és a gyerkőcöket is nyeregbe ültettük. Csenge egy nagyon kényelmes és praktikus gyerekülésben foglalt helyet Geni mögött, Csanád pedig a hátamon lógott a hátihordozóban. A Városmajor park -ig gurultunk el, itt töltöttünk el egy kellemes délutánt Árpiékkal.

A visszafele út nem volt könnyű, de legalább nem fáztunk :)

Vasárnap - Geni szülinap - ezúton is:

BOLDOG SZÜLINAPOT SZERELMEM!

Sok gyerek volt fenn Nikiéknél, mi is csapódtunk... Nem merészkedtünk a tömegek közé, de jól éreztük magunkat.

Volt ismét sok esemény, Ani-mami születésnap gyermekvasúttal, Vikivel és Tomival, Csanád majdnem megtanult egyedül járni és április végén még egy kicsit kórházban is voltunk (Csanád hörghurutja ijesztővé vált)… (Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

Csenge első aktív sí élményén vagyunk túl. Remekül éreztük magunkat! A szállás és a kaja szerény volt, de a pályák és a hó kárpótoltak bennünket. Adrienn velünk volt, így 3 felnőtt 2 gyerek variációban, két síbérlettel egész jól ki tudtuk tölteni sízéssel, boardozással a napokat.

Egy eseménydús és nagyon kellemes hétvégén vagyunk túl. Nemzeti ünnepünknek hála péntek délután összepakoltuk a kis családot és legurultunk Tótfaluba édesanyámhoz. A mindig szemfüles Szilárd adott egy jó tippet, és nem Szabadkán keresztül jutottunk le, hanem egy félig lezárt lejárón keresztül rövidítettünk :)

Rég nem látott édesanyám alig tudott betelni a kis csemetékkel. Délután Szabadkát céloztuk meg, Csenge nagyon élvezte szökőkút körüli akkumulátoros autózást, illetve a játszóteret, este pedig az emeletes ágyat.

Másnap állatkertet látogattunk, a legaranyosabb az elefánt volt, akinek egyesével adtuk a faleveleket - alig győzte nyelni :)

Este hazaúton Csanád nagyon nyűgös lett, de miután megálltunk és a vállamon elaludt (mostanában mindig így alszik el), nem volt vele gond.

Vasárnap kimentünk Zugligetbe a libegő lábához. Innen gyalog mentünk fel a felső állomáshoz, az út meglepően szép és változatos, többször kell látogatnunk… Csenge nagyon jól bírta az utat és alig várta már a libegést. Útközben megmásztuk azért a tündérsziklát is, a kilátás az őszi színekben pompázó Budára csodás!

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)