2010 júl. 2.
Komjáthy Jenő: Az Ősige
Én vagyok a világ,
A nyilvános titok;
Számtalan személyben
Egyetlen egy vagyok.
Az egyetlen törvény
Vagyok én, az élet;
A világos örvény
Én vagyok a lélek.
Mert én vagyok az ész,
A teremtő elme;
Én az üdv, a szellem
Szertelen szerelme.
Én vagyok az álló
S a száguldó jelen;
Egyetlen érzésben
Örvénylő értelem.
Végtelen végekben
A középpont vagyok;
Az időben nyugszom,
A térben rohanok.
Világokat nemző,
Mindeneket látó;
Az örök körökben
Én vagyok az átló.
Ki vagyok örökké
És mindenütt minden:
Én vagyok az Ige,
Én vagyok az Isten.
>
> Almusztafa hallgatott, a messzi dombokat nézte és a távoli levegőeget, hallgatásba rejtve felindultságát.
> Egy idő múltán így szólt:
>
> - Barátaim és útitársaim! Szánandó az a nemzet, ‘melynek hite sok van, de vallása nincs.
> - Szánandó az a nemzet, ‘melynek tagjai nem maguk szőtte ruhát hordanak, nem maguk aratta gabona kenyerét eszik, és nem maguk szüretelte szőlő borát isszák.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely hőssé emeli a zsarnokot, és jótevőnek tartja a hódítót.
> - Szánandó az a nemzet, aki álmában lenéz egy szenvedélyt, ‘melynek ébren odaadja magát.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely nem emeli fel szavát még halotti menetében sem, saját romjain túl mást nem magasztal és nem lázad, mégha nyakát kard és tőke övezi is.
> - Szánandó az a nemzet, ‘melynek államférfiúja róka, filozófusa csaló és művészete az utánzás.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely az új urat trombitaszóval fogadja, de gúnykacajjal búcsúztatja, hogy a még újabbat ismét trombitával köszöntse.
> - Szánandó az a nemzet, ahol vénségükre elnémulnak a bölcsek, míg az erősek még a bölcsőben pihennek.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely széthasadt, és minden része nemzetnek hiszi magát.
>