Vártam már rá hogy elkezdődjön, érdekes új kihívás lesz :) Egészen mostanáig Csenge a kérdezgetéseit úgy kezdte hogy “micsoda az?”. Ez viszont soha nem fajult kérdéslavinává, és nem is volt olyan hatása, mintha a tű megakadt volna a régi lemezen.

Ma korcsolyázni voltunk kettesben a Fő téren, és elindultunk hazafelé, amikor egy szép, kovácsoltvas csatornafedél fölött megkérdezte hogy “Miért lehet beledobni a havat?” Az első néhány miértet kapásból megválaszoltam, és figyeltem ahogy a válaszokat értelmezi. Úgy tűnt egy idő után, hogy már nem is a válaszokra figyel, hanem a következő szóra, amire a miérttel rá lehet kérdezni. A Miért áradatot úgy tudtam végül megállítani, hogy visszakérdeztem: “Szerinted miért” - ekkor Csenge nagyon aranyosan elkezdett válaszolni a saját kérdésére, és abbahagyta egy időre a miérteket…

Ma már azóta többször is belekezdett a miértekbe, vagyis valami elkezdődött.

Kíváncsi lennék, hogy ez a miértelés más anyanyelvű gyerekeknél is előfordul -e és milyen gyakorisággal? Vajon mi a szerepe, mire jó? Nem hiszem, hogy csak kíváncsiság és tanulásvágy van a háttérben - hiszen gyakran úgy tűnik, mintha nem is figyelne a válaszokra….

Mindenesetre itt egy aranyos felvétel, ami néhány napja készült a konyhában, főzőcskézés közben, még miértek nélkül:

Sabunike, hajnali 1 óra…

Csenge nem tud elaludni, így nyakamba veszem, és lesétálunk a kihalt utcákon át, az erdőn keresztül a tengerpartig. Álmos a hangunk. Mindkettőnknek.

Drága kis csillagom, olyan szép esténk volt ez, beszélgettünk sokat sokat :)

A szoba közepén felállított kis sátorban voltunk és halgattuk a tücsköket, amiktől féltél egy kicsit (9 perc).

Szóltál hogy pisilni kell, ezért kimentünk a fürdőszobába és ott folytattuk az eszmecserét (3,5 perc)…