Szabadkán jártam, meglátogattam édesanyámat. A város most is olyan, mintha megállt volna az idő, akkoriban amikor eljöttünk Magyarországra. A távolságok megrövidültek, és kevesebb az ismerős arc, de a városháza a régi. Annak aki arra jár mostanában üzenem, hogy a benzin most már drágább odaát, 3G nincs és a MasterCard -ot továbbra sem szeretik olyan sok helyen mint a Visa -t.

A képek régebben készültek, Viki születésnapján:

Versek, zenék, képek. Lemérhetjük rajtuk a pillanat szubjektivitását.

Van egy különös családi kép, amit nagyon szeretek. Nem emlékszem már keletkezésének körülményeire, de valahogy van benne valami feszültség. Édesanyám szeme csillog. Én mintha huncutsággal próbálnám palástolni nemtetszésemet, Szilárd pedig őszintén morcos. Édesapámon azt érzem hogy nem ott van.

Holnap megnézem még egyszer.

3 éve volt talán, amikor Árpi nálunk indiai főzőtanfolyamot tartott. Nem csak főzőtanfolyam volt ez, megismerkedtünk a tradicionális indiai egészség megőrzés alapjaival is (ayurveda). Számos receptjét azóta is alkalmazzuk, az egyik ilyen a dahl készítése chapati -val. Itt most a chapati sütést mutatom be, hamarosan jön a dahl recepje is (sehol a neten nem találtam azóta sem gazdagabb és finomabb vöröslencsés dahl receptet, chapati sütés útmutatót házilag meg pláne).

Szóval a chapati egy nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető hagyományos indiai köret féle. Összetevői:

• teljeskiőrlésű (tönköly) búza liszt
• fehér búza liszt
• forró víz
• nyílt láng
• ghí

Elkészítése:

Felforralunk egy pohár vizet. Közben összekeverünk kb. 1:1 arányban teljes kiőrlésű és fehér lisztet. A forró vizet kanállal belekeverjük a lisztbe, majd amikor már nem túl forró, kézzel egyenletesre, de keményre gyúrjuk (kemény gyurma állagú lesz). A forró vízzel kevert liszt teljesen más állagú mint hideg vízzel keverve, ennek oka a forró víz denaturáló hatásában keresendő, a magas hő hatására kicsapódott fehérjék úgy kapcsolódnak egymáshoz mint a tépőzár :)

		Kb. diónyi méretű darabot csippentünk a tésztából és ebből nyújtjuk ki vékony kör alakúra a chapatikat
		Nyújtás után kb. ekkora lesz a chapati
		Egy serpenyőben gyenge lángon (olaj nélkül!) kb. fél percig szárítjuk a chapati mindkét oldalát, akkor jó, ha megjelennek rakta ilyen kis fehér esetleg barnás pöttyök. Erre azért van szükség, hogy létrejöjjön egy zárt kéreg, belsejében még nedves tésztával, így a lángon melegítés során a gőzzé vált víz fel tudja fújni a chapatit.
		Ha a tészta mindkét oldala kiszáradt, fogóval vagy puszta kézzel a legkisebb, kicsire állított gázrózsára rakjuk, és rögtön elkezdjük fordítgatni, nehogy megégjen. A jól sikerült chapati azonnal felfúvódik, mint egy lufai. Kb. 4-5 fordítás után készen is van. Legyünk óvatosak, ha szabadkézzel csináljuk, ugyanis egy idő után a lufi itt-ott kidurran, és a lyukon forró gőz szabadul ki!

Íme egy rövid videó is a sütésről:

Szombaton lovagolni voltunk, és mivel még buzog bennem a HDR fotózás újdonsága, néhány képet tematizáltam és “feldolgoztam egy kicsit”. Itt egy sorozat Anya és gyermek témakörben:

Kétségbeesés

Remény

Szabadulás

A lovaglást nagyon élveztük mindannyian, reméljük hogy gyakori program lesz, amikor Kövesdre látogatunk.

A minap ráakadtam egy leírásra a HDR technikáról. Ez a meglepően hatásos módszer újabb lendületet adott a fényképezési kedvemnek. A HDR (High Dynamic Range) lényege röviden az, hogy az emberi szem a fényerősség dinamikáját tekintve trükkösen működik, amit nehezen lehet egy pillanatképpel utánozni.

Például egy tájat nézünk naplemente előtt, amikor is nagy a fény dinamika tartománya (nagy különbségek vannak fényerőben a legsötétebb árnyékos rész és a legvilágosabb pl. felhők között). Ilyenkor a szem attól függően állítja be a pupilla nyílását, hogy épp melyik részt nézzük. Ha a felhőket, összehúzza a pupillát, ha az árnyékban lévő részeket, kitágítja. Egy fotónál igazából csak egy féle beállítást használhatunk, amely csak kerülő úton tudja megközelíteni a szem által érzékelhető fény dinamikát.

A HDR technika lényege, hogy ugyanarról a témáról legalább 3 képet készítünk, különböző világosság beállításokkal. A lehető legszélsőségesebb beállításokat kell használnunk, hogy a legsötétebb képen a világos felhők legyen nagyon részletgazdagok, a legvilágosabbon pedig a sötét, árnyékos részek legyenek szépek. Ebből a 3 képből egy program segítségével csinálhatunk 1 db HDR képet. A legkönnyebben ezt a Photomatix Pro nevű programmal vagy a legújabb Photshoppal tehetjük meg. Mivel a monitorok sem képesek a teljes dinamika tartomány megjelenítésére, szükség van egy Tone Mapping nevű eljárásra is, amivel le tudjuk képezni a HDR képet élvezhető nyomtatott vagy képernyőn nézegethető képpé. A Photomatix képes Tone mappingre is.

A HDR képek készítéséről, a program használatáról sok jó leírást találhatunk pl ITT, ITTés ITTis. Gyönyörű HDR képeket lehet nézegetni ITTés ITT.

A HDR képek készítésére a fennt említett módszeren túl van egy egyszerűbb is, ami kevésbé hatásos ugyan, de sok esetben csak ez a járható út. Ez pedig a HDR létrehozása RAW képből. A legtöbb középkategóriás fényképező nem csak jpg formátumban tud képet rögzíteni, ami alapvetően egy 8 bites színleképzést használ, hanem RAW -ba is, ami a fényérzékelő lemez teljes érzékenységét, 16 bites színmélységet tud leképezni. A RAW formátum tehát egy képről lényegesen több információt tárol mint a gyakran használt jpg. Ebből képes aztán a Photomatix HDR -t generálni. E módszer előnye, hogy mozgó témáról is lehet HDR -t készíteni, vagy ha nem áll rendelkezésre állvány. Hátránya, hogy nem képes a teljes dinamika tartományt úgy visszaadni mint 3 - 5 egymás után készült kép.

Csenge születése után nem sokkal vettünk egy egyszerű kis gépet, ami azóta is nagyon jó szolgálatot tett (Kodak EasyShare P850). Sajnos nem képes az auto bracketing funkcióval elég nagy fény tartományt befogni, így csak manuálisan lehet vele HDR képeket készíteni, így nagy az esélye a bemozdulásnak. Ezért eddig inkább a RAW - HDR módszert próbálgattam.

Első HDR képem a Vajdahunyad várról gyereknapon:

Itt pedig ugyanennek a képnek a hagyományos változata (van egy kis különbség)