Boldog 2. születésnapot kislányom!

Hol is kezdjem a történetet…

Meglehetősen kellemes és kivételes helyen lakunk. Buda egyik hegyének oldalában, egy zsákutcából nyílik a kapu, ahonnan 75 lépcső vezet fel a házhoz. Félúton egy kerítés fogad “harapós kutya” táblával. A kert meredek, lépcsőzetes és rendezett. Van kis tó (egy ideje tubifexek költöztek bele!), pázsit, gyümölcsfák (körte, cseresznye, füge, meggy), fűszernövények, eper, sok sok virág, rózsakert és sziklakert.

A ház fölött csak az erdő, lenn pedig a város fényei. Tökéletes a csend, mintha nem is 15 percre lenne az egyik forgalmas budai kereszteződés. Nyáron egy hétig a Sziget visszhangjait hallani, de máskor csak a madarak csacsognak, néha pedig vaddisznó zörög az erdőben. Előfordult hogy éjjel a kapuból láttam néhány szarvast átfutni a kerten…

Szeretünk itt lakni.

Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban viszi el valaki a különböző holmijainkat. Az öcsémtől kapott Vespa robogóval kezdődött, amit egyszer lenn hagytam éjjelre az utcában. Azután kilopták a szintén az utcán éjszakázó Rover első indexeit és ködlámpáit. Üzenem a tettesnek, hogy a ködlámpát nem fogom pótolni még egy darabig! Néhány hónapra rá ismét eltűntek az indexek.

Ma reggel kinyitottam a ház melletti kamra ajtaját, amit teljesen benőtt a borostyán, hogy biciklivel guruljak be dolgozni, de a bicikli már nem volt sehol. Geninek Adrienn segítségével nyár elején vettünk egy használt mountit, gyereküléssel. Ezzel ragyogóan lehetett közlekedni a környékbeli meredélyeken is. Az én saját kezűleg épített verseny bicajom többnyire pihent csak, kivéve amikor együtt görgött a család. Mindkettőt már más melegíti.

A tulajdonos cserét megnehezítő tényező (hatalmas halálosztó kutya) sajnos ki volt - van épp iktatva. A fenti kertrészbe lett kizárva a friss gyep miatt. Lehet, hogy már leszokott az ugatásról is, mivel a két házibaba miatt folyton le lett szidva hangoskodásért.

Ez az eset úgy érzem egészségesen érint már. Volt olyan időszak, amikor az anyagi világtól való túlzott elrugaszkodási kísérletek miatt egyenesen élveztem a hasonló helyzeteket, amikor kifejezhettem nemtörődömségemet, vagy vélt és valós érinthetetlenségemet. Ez most nem ilyen volt. Élvezem a biciklizést. Sajnálom hogy vége lett, de leginkább azt sajnálom, hogy Budapest vonzereje szép lassan szertefoszlik…

Ma hajnalban Geni megjegyezte hogy milyen csinosak a felhők, így kattintottam párat. Az egyik képen egy madarat is lencsevégre kaptam. Szóval ilyen a teraszunkról a város. Jó, mi? (kattints a képre!)

Ez a szép nyári történet 2005 -ben esett meg velem, lássátok:

Történt 4 éve, hogy Brac szigetén - Bolon nyaraltunk. Aki járt már arra, ismerheti a Zlatni Rat - felülről legendásan szép strandját, ami egy türkizkék tenger által övezett hófehér szarvként nyúlik az Adriába. A szarv, az áramlásoktól függően kanyarodik valamelyik irányba. A sziget közepén egy meglepően hirtelen hegy emelkedik a magasba, csalogatóan hívogatja az ernyővel érkezőket. Állítólag reggel - délelőtt szinte minden nap lehet itt repülni valamelyik irányba.

Egyik reggel el is indultunk az én Roland barátommal hogy meghódítsuk a sziget légterét. A starthelynek tűnő tisztásra egy turista látványosságnak látszó romos épülettől nem messze találtunk rá. A kilátás felülmúlhatatlan! Nem volt erős idő, a lefele út csendes gyönyörködtető pillanatokkal telt. Kattogtak a fényképezőgépek, készültek a giccses képeslapra való fotók.

Napok óta figyeltük a terepet, és úgy ítéltük meg, hogy a látványos strand szarv végén mindig kevés a turista, valamint szép - akadálymentes, gömbölyű fehér kavicsos a talaj. Egyszóval jó lesz ott leszállni és fürdőzni az ámuló turista hadak irigykedő tekintetében.

Roland le is szált, fürdőzött stb…

Én hogy még több képeslap készülhessen a “szarv” egyik partja mentén suhantam, és megpillantottam két sellőlányt a vízben, akik hevesen integettek. No gondoltam “ez még belefér”, és tettem egy kört, oly lazán, mintha egy sirály, a vacsora utáni hazafele úton lábát lógatva épphogy érintve a habokat, búcsút intene a végtelen ebédlőasztalnak.

A kör végül mégsem lett annyira nagyon laza.

A tenger fölé érve akkorát süllyedtem, hogy már csak abban reménykedhettem, szárazon megúszom a kis kitérőt, és elérem a partra való merőleges vetületemet. Hunok büszke leszármazottjaként hujjogtam a szétrebbenő strandolók felé, akik a történelmet megismételve rebbentek is szépen a hujjogást hallva. Nem így a napernyők. Rezzenéstelenül meredeztek felém, mint a lovasrohamot beváró léhűtő szuronyosok. Sikerült kettőt kikerülnöm, mire a harmadig feltartóztatni próbált, én meg egyszerűen félrerúgtam.

Sebesültek száma 1 férfi, akit a ráboruló napernyő az arcán megkarcolt. Ezután jött csak a nemulass! Várva a jogos elismerést és éljenzést, vállbaveregetést és cvikipuszit, szerényen mosolyogva hátraléptem kettőt. Hirtelen feltűnt, hogy itt mindenki teljesen pucér, és mindenki teljesen pipa.

Néhányan megragadtak és németül üvöltve ráztak, miközben én még összekötve jó öreg ernyőmmel nem igazán tudtam moccanni. Tudtam hogy itt csak a mélyen megbánó, fájdalmas tekintettel úszhatom meg a lincselést, de a felháborodott pucér tömeg lilára üvöltött pofa és egyéb zacskókkal, lengő tekékkel, annyira mulatságosan festett, hogy vigyorogtam végig. Közben megérkezett a rendőrség is, itt bevetettem a tanulatlan, ártatlan magyar figurát, aki nem is érti hogy hogy került ilyen helyzetbe, sőt semmilyen nyelven nem ért, és nem is tudja nagyon jól hogy mit is dumálnak ezek egymás között horvátul.

A sellőlányoknak sikerült közben jeleznem, hogy óvatlanul cipeljék el az ernyőt és a hozzá tartozó cókmókot, valami boldogabb öbölbe. Amikor a rendőrök elvonultak tanácskozni, hogy most mit is tegyenek, megérkezett néhány nudlista turista, akik őszintén meghatva bizonygatták hogy ez volt a nyaralásuk legszebb élménye, és  gratuláltak a landoláshoz. Mivel megkaptam a várt dicséretet, nem vártam meg a rendőrök tanakodásának eredményét, szép lassan eloldalogtam.

Így esett a nudlistákkal packázó pimasz kamikaze ernyős hős története. Valóban.

Csenge Mezőkövesden volt 10 napig Geni nélkül… Azt hittük hogy a szopiról le fog tudni szokni ennyi idő alatt, de úgy látszik ez nem ilyen egyszerű. Próbáljuk vele megbeszélni szép szóval hogy mi is a helyzet, és hogy már elfogyott a tejcsi, nehezen fogadja el, főleg ha nyűgös.

Kirándultunk, így készült az alábbi 2 felhős fotó: