Úgy kezdődött, hogy jött a tél. Egy kicsivel később követte a hó. Nyomukban a tavalyi emlékek a nagyszerű családi sielésről.

Tamással kiugrottunk 2x Ausztriába megkóstolni a havat, de vártunk az igazira. Tudtuk hogy az igazi messze van, gyerkőcökkel, gurulva, túl messze. És akkor egyszercsak jött János és megszerkesztett egy működő csomagot. Nagyonolcsó SwissAir Genfig, onnan egy közösen bérelt nagy busz és egy csapatosan lefoglalt apartman 2300 -on.

Élmény volt minden perc, Csanád reflexből szopizása felszálláskor, a csilliárd eurós svájci víz, az omlós croissonok, a társasozások esténként, a szörnyezés, a vadregényes pályánkívüli suhanások, a kislányfagyasztó szél és a vetkőztető napsütés -10ben, a 3 gyerekkel egyszerre fékezés a piros pályákon, az elégedetten mosolygós csúszás az önnálóan sielő lányok mögött, a lényeges és lényegtelen dolgokról elmélkedések, a fantasztikus tájak és a súlyos fondü…

(Nagyobb, szebb és nem ennyire kékes képekért, katt a képre!)

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

Ez az Október számunkra az új barátságokról, ismeretségekről, a sok sok újról szólt. Nagyon sokféle munkába kezdtem bele (és fejeztem is be) az utóbbi időben, nagyon élvezem a sokszínűséget amit ez az ősz jelent. Izgalmas Csenge új ovija is Csanád pedig nap mint nap új különleges szavakkal örvendeztet meg bennünket. Kedvencei a Tucc (busz), a Tattancs (traktor) és a Varvacs (szarvas).

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

A nyár végére elkezdett bennem körvonalazódni az, hogy mi is az amit igazán csinálni szeretek. Erről hamarosan írok bővebben is. Egyre kisebb hangsúlyt kapott a munkahely keresés és egyre nagyobbat az önálló, szabad munka :). Közben Szilárdék sikeresen elkezdték az első iskolaévüket odakinn, Írországban. Hiányoznak nekünk, de remélhetőleg lesz lehetőségünk gyakran látogatni őket :)

Csenge elkezdte az új ovit, ennek is igyekszem majd egy külön írást szentelni…

Ja, a monoklis fickó én vagyok, Csenge egy bírkózás közben ügyesen lefejelt, csinos lettem nagyon!

Amíg Geni és a gyerkőcök Hévízen üdültek, meghallgattam A.J.Christian búcsú előadását (elvonul, visszhúzódik ki tudja hova és meddig…)

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

Mivel munkahelyre már nem kellett rendszeresen bejárnom és véget értek az éjjelbe nyúló interkontinentális meetingek, egész másképpen alakult az Augusztusunk mint ahogy terveztük. Valójában igencsak jól alakult.

Én felszabadultnak éreztem magam, és bár állást kerestem, azért nem volt az annyira nagyon komoly keresés.

Csenge kapott egy kiváló egysoros görkorit és lelkesen gyakorol. Várja már az ovit is, még úgy is, hogy nem lesz ott Patrik :)

Csanád az autójával ismerkedik és egyre aranyosabbakat mond.

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

Hosszú várakozás után teljesült egy álmom. Gazdája lettem tükörreflexes (szokták DSLR -nek is hívni) fényképezőgépnek. Mint a világra nyitott szemmel csodálkozó embereket, a fotózás már régóta vonz és míveltem eddig is egy Kodak EasyShare bridge géppel, de már az első próbálkozások után érzem hogy ez azért más kategória.

Laikusként sokáig ellenáltam a vásárlásnak, hiszen képet egy bridge (mindent egyben) gép is tud készíteni, persze a minőségi különbségeket láttam azért a különböző kategóriájú gépek között a Flickrt nézegetve. Ráadásul a bridge gépek sokkal több flancos elektronikus extrát tudnak, ami nagyszerű a kísérleteséhez - tanuláshoz. Pl. time lapse videót külső kiegészítő nélkül a Canon 450d nem tud és nem tud 12x -es optikai zoomot sem az alap objektívével és nem lehet videót készíteni vele és nem lehet a képernyőjén nézni a képet elkészülés előtt (illetve lehet, de ilyenkor nem tud automatikusan fókuszt váltani).

(tovább…)