Meglepő fordulatot vett a családfa kutatás.

Miután Michael -el kiderítettük hogy rokonok vagyunk, ezt ő elújságolta a svédországban élő Endrédi (Emich) Gusztáv nagybácsijának, akivel azóta levelezünk. Gusztáv kb 20 éve szervezett már egy nagy Emich találkozót, és úgy látszik ez most meg fog ismétlődni Május 8 -án!

Gusztáv egyébként 56 -ban költözött el Magyarországról. Volt olyan kedves, és elpostázta nekem az ő általa felkutatott ügyeket, pl. megvan 2 Emich címer (hamarosan feltöltöm őket), valamint számos forrás, ahol tovább tudok keresni…

További fejlemények:

Időközben találtunk egy Emich testvérpárt Pécsen:

- András (1931) és Jenő (1933) testvérek, apjuk András (1907 - 1967) - Nagyapjuk András (szül: 1880.01.25), az ő testvérének a neve Emich Vilmos - a család Kisvaszar -ról származik (kb. 20 km Pécstől)

Jenő megigérte hogy Kisvaszaron utánanéz a templomi kivonatoknak, és postázza majd...

Michael talált egy weboldalt, ami a szlovákiai temetők közös keresője (www.cemetery.sk), és itt van egy Emich György, aki 1915.06.26 -án lett eltemetve, Košice -n.

Még egy felkutatásra váró szál az alábbi találat:

3619, VESNA EMICH-PAJALIC dr.med.

Michael megbizott egy családfakutatót, aki nemrég emailben megkeresett engem is. Leveléből az alábbiakat tudtam meg:

Három-négy ágban is vizsgálódtunk,a legismertebb vonaluk a Sziléziában gyökerező főnemesi ág, melynek vélelmezett leszármazottja az a Gusztáv, aki Petőfi korában már nyomdát alapított és később az Atheneum kiadóvállalat és nyomda tulajdonos igazgatója lett Pesten.

Ezek az Emichek is kétfelé osztódva fordulnak elő Óbudán ill. a Tabánban, ez utóbbiak közül Ferenc költözik 1811-ben Pestre és ott nyomdászként dolgozva, nagyon felfelé ívelő sorsú család őseként hal meg. Nem bizonyitható mégsem, hogy a Ferenc nevű előkelő Emich személyével lenne azonos, aki a sziléziai híres, főnemesi Emichektől származik. Ez az ág katholikus.

A második erőteljes águk Mucsfán már az 1700-as évek derekán megjelenik, egyértelműen földmüves bevándorlók.

A harmadik, melyhez Dr. Michel Emich úr tartozik Verbászon és Cservenkán található, az 1700-as évek végétől. Ők evangélikusok, eredethelyük nem azonosítható mert a falu anyakönyvei a háború alatt elvesztek, a menekülő német családok valahol a lengyel-német határ közelében vesztették el. Mindenesetre nagyon kíváncsian várom ezt a 8 -i ős családi találkozót.

Nos történt az, hogy szép autók iránti vágyamat még 2006 karácsonyán egy Rover 75 -el elégítettem ki. Azóta sem találkoztam belülről szebb autóval. Az első hónapok felhőtlenül teltek, a V6 duruzsolt, a gépkocsi suhant, nagy volt az öröm.

Az új évet Ausztriában köszöntöttük és itt addig diskuráltunk egy autószerelő sráccal, hogy hazatéréskor rájuk bíztam az esedékes vezérműszíj cserét. A gyönyörű autónak gondos gazdája kívántam lenni, aki mindent betart, amit a szervízkönyv javasol. A karbantartás után egy hónappal Szlovéniában üdültünk, és épp hazafelé indultunk, amikor Kranj közelében az autópályán megállt a masina, elszakadt az új vezérműszíj.

Izgalmas kalandok után, egy trailerrel hazautaztunk (Csenge fél évesen egész jól bírta). A Rover visszakerült a szerelőműhelybe. A szerelő biztosítója szerint anyaghiba miatt történt a baj. Nos én kifizettem a javítást, és kb 3 hónap után ismét ment az autó. A vezérműszíj beállítására hívtam egy Rover specialistát is, biztos ami biztos.

Nyáron pompás volt a járgány, jöttünk mentünk horvátországba, ideoda. Augusztusban Debrecen felé az autópályán hatalmas füstfelhő közepette megállt a jószág. Sejtettem, hogy most fájdalmasabb lesz a sebesülés. Megint trailer, most már a Rover specialistánál kötöttünk egyből ki. Úgy gondoltam, ennek már fele se tréfa, ez a kocsi megeszi minden másra szánt fillérünket, ha ez így megy tovább, nosza fogadtam egy ügyfédet, aki kapásból fogadott egy szakértőt. A szakértő kisasolta, hogy hát most azért szakadt el a szíj és ment véglegesen tönkre a motor, mert megrepedt egy tartóbigyó (ami szintén ki lett cserélve még az első vezérműszíj cseréjekor), valószínüleg már az első sebesüléskor szerzett egy hajszálrepedést, csak akkor szerelés közben ez még nem látszott.

Hosszas egymásra panaszkodás után úgy tűnik én húztam ismét a rövidebbet, lenyeltem a békát, keresztény ember nem pereskedik. Mivel az előző tönkrement egy ugyanilyen komplett motort kellett szerezni. Október lehetett, amikor egy bontó kerített egyet, be is szerelődött, de kiderült hogy rossz ez is. Pár hónap után angliából szereztek egy másik Rovert, motorostul de! ennek pont annyi volt a rovásán, hogy vezérműszíjat kellett cserélni rajta. Jelentem örömmel, fél év pihenés után, jár a kocsi “új” motorja, én meg mint a katonatiszt, kapargatom össze a rávalót.

Mit is gondolok én erről? Nem nem, senki ne menjen sehova, és ne érjen senkit baleset sem. Az autó vásárlása után úgy éreztem hogy na most már mindenem megvan. Gyönyörű gyermekem, csillogó szemű feleségem, utazások ahova jól esik, pöpec fűtött bőrüléses autóm, … Szinte beleharsogtam a világba önhittségemet. Odáig fajult a helyzet, hogy már azt hangoztattam, én túl sokat keresek, nincs már kihívás az életben. ígyhát lett.

Önhittségem jelentős és örvendetes csorbát szenvedett, már egészen más kihívásokat keresek, hálám határtalan :)

Begunjében voltunk Szilárdékkal, ismét nagyon jól éreztük magunkat. Mivel a Rovernek még nincs motorja, béreltünk egy autót (csak Suzukim ne legyen :)
Sajnos hó nem nagyon volt, igyekeztünk a hegyek tetejére...

*(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)*

Sikerült végre webesíteni egy régi nagysikerű felvételt, ami 2005 -ben Rodoszon készült és benne mindannyian sztárok vagyunk. (Én egy bibliával a kezemben annyit mondok csak, hogy “a szerénység az egyetlen bajunk”)… Köszi Zaránd! (www.kiteline.hu)

Gyöngyi lagzijában ruhácskát öltöttünk: