Négy éve kezdődött. Akkor próbáltam ki először a léböjt kúrát, böjtöt.

Nem egy meghatározott módszert követtem, hanem hosszas információ gyűjtés után egy nekem tetszőt alakítottam ki. A lényege az volt, hogy húsvét előtt egy héten át nem vettem magamhoz szilárd táplálékot. Amit fogyasztottam: répalé, céklalé, káposztalé, vegyes zöldség lé, paradicsom lé és salaktalanító ill. tisztító teák nagy mennyiségben.

Időnként, ha szükség volt rá, egy kis juhar szirupot is fogyasztottam, de egyébként semmi egyéb édeset.

A második évben már Miklós és Dávid kollégáim, barátaim is együtt böjtöltek velem :)

Tavaly ajánlottak egy teát, amit Calli teának hívnak (kamélia levél, fehér eper kivonat, vízi hídőr gyökér kivonat, vöröslevelű alangfűgyökér), egy filterből 2-3 l tea készül. Ezt iszom azóta is, nem olyan rossz ízű, mint a salaktalanító. Igazából nincs is íze.

Az idei böjtöm hétfőn kezdődött. Vasárnap ettem utoljára. Az irodába bevittem egy bio répalevet, céklalevet, paradicsomlevet, 100% bio ananászlevet és a Calli teát (naponta 2 adag - 1.5 literben). A böjt alatt nem fekszem le későn, és reggelente nyújtógyakorlatokat végzem, rendszeresen tisztítom a nyelvemet. Az idei böjt jóval tudatosabb, mint az eddigiek, szeretném megvizsgálni a hatásait előítéletek nélkül (nem könnyű).

A böjtöm oka sokrétű:

• Test és ego fegyelmező gyakorlat, vagyon én vagyok -e még az úr a házban
• Ego játék - én vagyok a fasza gyerek, ilyet is tudok, na mit szóltok! :)
• Ősi hagyományok követése - jó érzéssel tölt el, hogy húsvét előtt Jézus és még sokan mások is velem együtt böjtölnek
• Tisztítókúra - a sok sok méreganyag ami év közben lerakódik testem rejtett zúgaiban, így esélyt kap távozni. A rengeteg folyadék, tiszta zöldséglevek mindenképpen átváltoztatják a belső folyamatokat.
• Tudatállapot és önvizsgálat - befelé fordulás, megismerése belső akaratomnak és szándékaimnak
• Az utóbbi időben (kb 2 hónapja) furcsa kiszáradt, piros foltok jelentek meg az orrom mellett, az orrom oldalán, valamint az orrnyergem felett. Sokmindennel kenegettem, de a helyzet nem változott. Ha valamilyen táplálék okozta, talán most alábbhagy.

1. nap

2. nap

3. nap

4. nap

5. nap

6. nap

A böjtnek vége, holnap Húsvét!

Geni felhívott, hogy baj van… Játszottak, táncoltak, és Csengének reccsent egyet a karja, és azóta egyfolytában sír. Gyermekorvosunk javasolta, hogy vigyük le a sebészetre, mert nincs távolbalátó képessége.

A kórházba már együtt mentünk. Geni felkötötte a kis kezét, így már nem fájt neki annyira. A csuklójára gyanakodtunk, mivel úgy tűnt, az reccsent. A Vörösvári úton a doki nem volt a helyzet magaslatán, továbbküldött minket a János -ba.

Mire a János kórházhoz értünk Csenge már megnyugodott, de nem akarta mozgatni az ujjait, a csuklója nem volt megdagadva, nem látszódott semmi rendellenes, viszont a karja a legkisebb mozdulattól is fájt. Aggódtunk. Szép lassan sorra kerültünk, hárman lefogtuk a lányt, a doki megtapogatta, majd feljebb is, a pulóvere által rejtett könyökéig.

Kicsit megtapogatta, elfordította, majd szörnyülködő tekintetünk előtt behajlította a kis karját. Ezután elmosolyodott, és mondta hogy mehetünk is, pár perc múlva kutya baja sem lesz.

Ha tudtam volna hogy a könyöke lehet a ludas, talán én is megpróbálom helyrerakni (kiugrott vállat már tettem helyre felnőtteknél), most hogy utánanéztem a fogásoknak, már biztos, hogy legközelebb otthon oldjuk meg az ilyen ficamokat :)

Orvosi leírásokban a következő néven találkozunk ezzel a jelenséggel: Nursemaid elbow, Rádiusfej subluxáció (micsoda hihetetlenül rugalmas is ez a mi magyar nyelvünk), pronatio dolorosa infantum, …

A legtöbb leírás azt mondja róla, hogy ez egy gyakori probléma 5 éves kor alatt, lányoknál és a bal karon fordul elő leginkább. Mi javítottuk a statisztikát.

A leírás szerint amikor egy ilyen pici fejlődő kart hirtelen meghúzunk és közben csavarunk, az egyik szalag be tud csúszni, be tud akadni a két kar csont közé és ott is marad, amíg megfelelő mozdulatokkal nem hozzuk helyre (elvileg magától is helyreugrik idővel, de addig is elég fájdalmas).

A gyógyító fogás lényege, hogy hajlítsuk ki a kart, közben fordítsuk kifele a csuklót, majd ezután hajlítsuk be teljesen a beteg kart, és kész is.

Végezetül álljon itt egy videó a megfelelő mozdulatokról:

Források:

• Dr. diag
• Subluxation - DrGreene.com
• Duke orthopaedics

Csenge belázasodott. Egész nap aluszékony volt, és kedvetlen. Este egy langyos fürdő után felélénkült, de csak átmenetileg. Éjjel már 40 fokos volt szegényke. A lázát nehéz mérni, nem engedi még így bágyadtan sem. Beadtam neki egy Germicid-C kúpot, majd nekiálltam kutatni egy kicsit láz témában.

Mint az egészségügyben annyi minden, a láz és kezelésének javaslatai is ellentmondásosak. A jól szerkesztett gyerek portálokon, és gyógyszergyártók reklámoldalain a láz egy komoly, veszélyes mumusnak tűnik. Vannak viszont források, ahol a lázat egy természetes jelenségnek tartják, ami nem igényel kezelés, csak fokozott figyelmet.

Node mi is a láz, mire való?

A lázat legegyszerűbben úgy képzelhetjük el, hogy szervezetünkben valaki felcsavarja a termosztátot. Ez a „termosztát” a köztiagyban lévő központi hőszabályozó rendszer. A „felcsavarás” következtében összehangoltan növekszik a hőtermelés és csökken a hőleadás, következésképpen emelkedik a testhőmérséklet. A láz kezdetén normális hőmérséklet mellett növekedni kezd a hőtermelés (általában didergéssel együtt) és gátlódik a hőleadás. Ezt jelzi a kéz és láb bőrének elfehéredése, lehűlése, érszűkület alakul ki. A láz maximumán új egyensúly alakul ki a hőtermelés és hőleadás között, így a testhőmérséklet egy magasabb értékre áll be. A láztalanodást fokozott melegérzés vezeti be, értágulás, a bőr melegedése és verejtékezés alakul ki.

A magasabb hőmérséklet gátolja a kórokozók szaporodását, gyorsítja az ellenanyagtermelést, a kórokozók megsemmisítését. A szervezet védekezőrendszere 37,5 fok körül a legaktívabb. Ezért a mérsékelt, a szervezetet nem túlságosan terhelő láz csillapítása felesleges. Forrás: http://www.babanet.hu/publ/laz.htm

A fenti forrás határozottan a láz csillapítása mellett érvel, gyógyszerrel és fizikai módon.

Egy másik (egyébként rendkívül esetlenül szerkesztett, holland orvosi) forrás egy 2007 -es Athéni konferenciára utal, ahol a napjainkban még élő lázfóbiáról is szó volt. Ennek lényege, hogy a köztudatba igen lassan jutnak át a tudomány új észrevételei, főleg akkor, ha azok ellentmondanak a régi elveknek, hagyományoknak.

E forrás (http://home.hetnet.nl/~szijjarto/) összefoglalása szerint:

• A láz nem veszélyes, csillapítása csak ritka különleges helyzetekben indikált
• Lázcsillapító a közérzet javítása céljából adható
• A fizikális lázcsillapítás nem javasolt
• A hazai lázcsillapítási gyakorlat elavult és káros

Mindenesetre a sok folyadék itatás, sokat szeretgetés, újabb tünet esetén orvoshoz fordulás továbbra is játszik.

Jó egészséget mindenkinek!

Mivel a legtöbb látogató az ezüst kolloidot keresi az oldalamon, ismét körülnéztem a témában, mi is szól az ezüst kolloid ellen.

http://emichsz.vitalabc.hu

A szkeptikusok társasága fórumán találtam pl. ilyen bejegyzést:

Vagy itt ez a blog bejegyzés is például:

Ezek után találtam egy kiegyensúlyozottabb cikket a wikipedián mely az ezüstmérgezésről (Argiriáról) beszél:

Nekem továbbra is nagyon jó tapasztalataim vannak az ezüst kolloiddal. Nem csak fertőzések (bőr, emésztő rendszer, légúti, ...) esetén volt hatásos, hanem pl. bodzaszörp vagy más befőtt tartósításánál is. Tartósítás nélkül egy bodzaszörpkb. 1 hónapig bírta és felforrt. Egy fél kiskanálnyi ezüst kolloiddal még egy év múlva is iható volt (addigra el is fogyott mind...).

Összegzés képpen, az eddigi kutatásaim alapján az ezüst kolloid nem okoz argyriát, ez csak ezüst vegyületek esetén túladagoláskor jelentkezik, visszafordítható, és csak kozmetikai probléma...

Amire nagyon kíváncsi lettem volna, az az ezüst hatásmechanizmusa. Erről sajnos minden forrás homályosan értekezik, az angol wikipedia említ pl egy oligodinamikus hatást, ami nagyjából annyit jelent görögül hogy kicsierejű... Ez a hatás az enzimek működését gátolja, de a wikipedia szerint nem ismert módon...

Amint találok újabb fejleményt, jelentkezem ugyanitt :)

Van bennem egy ellenérzés a mikrókkal kapcsolatban.

Ezt időnként magyaráznom kell, és a helyzethez illő magyarázatokkal állok elő. Az ellenérzés eredetileg tiszta tapasztalás volt. Később szennyeződött be különböző elméletekkel. A mikrózott ételeket a következő jelzőkkel tudnám körülírni: száraz, szétesett, forró-hideg, savanyú, vízhiányos, nehéz. Nem szeretem megenni.

Persze utánanéztem az elméleteknek is. Sok ellentmondásos károgás, mellébeszélés melett még több, ezeket lehurrogó írást találtam. Írásommal nem meggyőzni szeretnék, csak kis szösszenetet bemutatni erről az időnként a családban is felmerülő témáról. A következőket szűrtem le a talált anyagokból:

A lehurrogó írások azt emelik ki, hogy a mikró esetében a mérhető és közismert paraméterek a tudomány által megállapított hatérértékeken belül vannak. A mikró -t elhagyó elektromágneses sugárzás viszonylag gyenge (gyengébb mint a mobiltelefon sugárzása), “tehát nem lehet veszélyes”. A mikrót ellenzők általában keverik a tudományos kisérleteket, a tudomány által el nem ismert területekkel, így válva könnyű prédává, a tudomány papjainak oltárán… Azt gondolom, hogy a veszélyek nagyobb része a hivatalos tudomány által még fel nem tárt területen leselkedik. Szerintem a mikró nem veszélyesebb mint napjaink legtöbb gyorsfagyasztott, tartósított, vegyileg támogatott élelmiszere, de a használatával a még egészséges élelmiszerek is élvezhetetlenné, “haszontalanná” válnak.

Szerintem a mikró egyfajta radírként megszünteti az élelmiszerek és a víz információtartalmát. A mikró működésének alapja az, hogy egy nagyfrekvenciás elektromágneses sugárral kezeli az ételt. A sugár másodpercenként kb 2.5 milliárdszor vált polaritást. Ezért az ételben lévő poláros molekulák (pl. emlékezzünk csak a víz molekula “alakjára”, ahol az oxigén körül +, a hidrogének körül - polaritás jelentkezik) a sugárzás hatására elkezdenek rángatózni, egyszer a + másik alkalommal a - oldalukat fordítva a sugárzás felé. Ez a másodpercenként 2.5 milliárdszoros pörgés átadódik egyik molekuláról a másikra, és gyakran okoz szakadásokat a gyenge kölcsönhatásokban. Az apoláros molekulák mozdulatlanok maradnak (pl. néhány zsír fajta). Az étel melegszik, és “szétzilálódik”. A hermetikusok (sicc. Eco: Foucault inga), akikkel sok szinten egyetértek, szerint ettől károsodik az anyag információtartalma. Szerintük az anyag struktúrájával is emlékezik az őt ért hatásokra, és a szervezetnek nem csak a kémiai struktúrára, hanem erre az információra is szüksége van ahhoz, hogy megfelelően beépíthesse a szervezetbe az ételt. Persze messzebb is lehet menni, az élelmiszerek aurája, polimorfogenetikus mezejének sérülése is az emlegetett hatások között van.

Itt most nem térek ki részletesen a sok említett kísérletre a mikróval kapcsolatban (a mikróba zárt telefon miért cseng ki, ha elvileg árnyékolt doboz az egész… a mikróba tett égő gyertyáról gömbvillám vállhat le… Dr. Masaru Emoto kisérletei a vízzel…), akit érdekel, könnyen rátalál ezekre a neten.

Biológiai szempontból úgy gondolom, a mikró egyszerűen tönkreteszi az ételt, torzult molekulákat hoz létre, melyek hatása nehezen becsülhető meg. A természettől idegen szétszakadt sejteket produkál, az étel genetikai anyagát módosítja, kiszámíthatattlan mutációkat okozva. Igazából egy szubjektív érzés, a mikrózott kaják szintén szubjektív rossz íze, és sok olvasmányélmény (melyekről szívesen beszélgetek bármikor) teszi számomra (szubjektum számára) egyértelművé, hogy kerüljem a mikrót amennyire csak lehet…

(tovább…)