Csanád hatalmas baba, tele erővel és vidámsággal. Nagyon kíváncsi, figyel a világra, és most már tud helyet is változtatni, igaz egyelőre csak hátrafelé :) Szeret velünk lenni, imádja ha viszegetjük, és nagyon csiklandós - úgy szeretem a kacagását! Persze elfogult vagyok, de ilyen jó gyereket még nem látott a világ. Mindenkivel barátságos, nyugodt, elégedett.

Csak az éjszakákat tudnánk feledni!

Több hete már, hogy éjjel óránként ébred, és úgy lehet csak elaltatni, ha kap egy kis szopit, vagy ha vállunkra vesszük és járkálunk vele. Leülni ilyenkor nem lehet, azonnal elkezd morogni. A fittball és a kis trambulin jó szolgálatot tesz, mivel lehet velük imitálni a járkálást, és kevésbe fárasztóak. Viszonylag gyorsan elalszik ilyenkor, általában elég 2-3 perc, de vannak rosszabb esetek is.

Mivel elmúlt már fél éves, és a független szakértők is megállapították hogy mokányságához nem fér kétség, elkezdtük óvatosan etetni. Almát rágcsál (még nincs foga), reszelt almát nyalogat, Medolinot kajál. Várjuk a hatást, bár az előbb épp ismét felriadt…

Egy eseménydús és nagyon kellemes hétvégén vagyunk túl. Nemzeti ünnepünknek hála péntek délután összepakoltuk a kis családot és legurultunk Tótfaluba édesanyámhoz. A mindig szemfüles Szilárd adott egy jó tippet, és nem Szabadkán keresztül jutottunk le, hanem egy félig lezárt lejárón keresztül rövidítettünk :)

Rég nem látott édesanyám alig tudott betelni a kis csemetékkel. Délután Szabadkát céloztuk meg, Csenge nagyon élvezte szökőkút körüli akkumulátoros autózást, illetve a játszóteret, este pedig az emeletes ágyat.

Másnap állatkertet látogattunk, a legaranyosabb az elefánt volt, akinek egyesével adtuk a faleveleket - alig győzte nyelni :)

Este hazaúton Csanád nagyon nyűgös lett, de miután megálltunk és a vállamon elaludt (mostanában mindig így alszik el), nem volt vele gond.

Vasárnap kimentünk Zugligetbe a libegő lábához. Innen gyalog mentünk fel a felső állomáshoz, az út meglepően szép és változatos, többször kell látogatnunk… Csenge nagyon jól bírta az utat és alig várta már a libegést. Útközben megmásztuk azért a tündérsziklát is, a kilátás az őszi színekben pompázó Budára csodás!

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

Kánikula van, de itt mögöttünk a hegy remekül tartja a hűvöset. A kertben minden reggel felfújom a kis medencét, és néha én is befekszem Csenge mellé.

Csanád úgy nő mint a gomba, hatalmas baba.

Közkívánatra ismét Csanád fotó gyűjteményt teszek közzé :)

Az összes képünk továbbra is a http://picasaweb.google.com/emichek címen érhető el.

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

Kaptunk egy leveled Bús Balázstól, óbuda polgármesterétől, amiben gratulált Csanád születéséhez. Ez a vers volt benne:

Móra Ferenc: SZERESD A GYERMEKET!

Szeresd a gyermeket, öleld szivedre őt, Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt, Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit: S mig te a gyermekek könnyét törölgeted, Egy láthatatlan kéz a csillagok felett Letörli vétkeid!

Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen, Hol villámok között vala az Ur jelen, E legszentebb parancs nincs kőtáblára irva - Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom Az emberszívbe irta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van, A csillagok közé ő még el-elsuhan, S kitárja vidoran a mennyek ajtaját: Hiába könyveid, hiába lángeszed, Az Isten titkait ki nem kémlelheted, Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő, Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő, Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül, Bimbónyi kis keze áldással van tele, S melyik szeráf-zene érhetne föl vele, Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény, Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén, Ártatlan kis szivét az öröm megteli, S köszönetét, akár az esti fuvalom, Mely félve játszadoz a harmatos galyon, Oly halkan rebegi.