Emich Tivadar (Theodor Oemichius),

csávai (Stoob, Sopronm.) ág. ev. lelkész; a csepregi egyházkerületi gyűlésen 1617. máj. 24. szenteltetett föl csávai pappá, honnét Keresztúrra (Sopron mellett), innen pedig Gálosra került lelkésznek. Mária menybemeneteléről irt egy értekezést, alkalmasint latin nyelven, mely Kis Bertalan dunántuli superintendensnek ajánlva 1631-ben Tübingában jelent meg. Egész czímét Fabó András (Garády) nem adhatta.

Uj M. Muzeum 1854. I. 481. l.

Dr. Michael M. Emich és Melinda segítségével számos őssel bővült a családfa. Melinda elküldte a lemásolt születési anyakönyvi kivonatokat, melyek az Emich ág Cservenkai felmenőit tette dokumentálhatóvá.

Michael -el, (aki ausztriában él és belgyógyász) levelezünk egy ideje, és az derült ki, hogy a családfában eddig legrégebbi személy aki 1759 -ben született és Cservenkán élt: Emich János volt a közös ősünk.

A családfa oldalon frissítettem a letölthető családfát (a flash változatot még nem).

Emich Gusztáv (emőkei ifjabb),

az államtudományok doktora és kereskedelemügyi m. kir. miniszteri fogalmazó, előbbienk fia, szül. 1866. nov. 8. Budapesten; a gymnasiumot szülővárosában, jogi és államtudományi tanulmányait részben itt, részben a berlini és heidelbergi egyetemeken végezte. Mint végzett joghallgató a párisi École des sciences politiques rendes növendéke volt s ott különösen kereskedelempolitikai és nemzetközi jog-tanulmányokkal foglalkozott. Az 1888. évben a fennállott földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszteriumba és pedig annak külkereskedelmi és vámosztályába lépett be. Jelenleg a kereskedelemügyi m. kir. miniszterium ugyanazon osztályában van alkalmazva.

Czikkei: A párisi École des sciences politiques (Nemzet 1888-89.), Jelentés a párisi La-Villettei marhavásárról (Közgazdasági Értesítő 1889.), A franczia borkereskedelem állásáról (Közgazdasági Értesítő 1889.)

Munkája: Kereskedelmi szerződések és a legnagyobb kedvezés elmélete, irta Schraut M., a fennálló szerződéseinkre való tekintettel átdolgozta ifj. dr. Emich Gusztáv. Bpest, 1892.

Emich Gusztáv (emőkei),

császári és királyi asztalnok s ez időszerint az Athenaeum vezér-igazgatója, E Gusztáv könyvkiadó és könyvvnyomtató fia, szül. 1843. márcz. 5. Pesten, hol tanulmányait befejezte, időközben 1856-ban a császári - királyi hadi tengerészeti akadémiába lépett, melyet 1858-ban elhagyott. A hatvanas évek elején a lipcsei egyetemen philosophiai s jogi tantárgyakat hallgatott és hosszabb időt töltött Német-, Franczia- s Angolországban. 1866-67-ben atyja üzlettársa és czégvezetője volt. 1868-ban mint tiszteletbeli fogalmazó a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteriumba lépett, hol titkár és osztáylvezető lett. 1870-ben az asztalnoki méltóságot nyerte. 1872-ben kilépett asz államszolgálatból, de a lausannei és berni nemzetközi phylloxeraértekezleten a magyar állam képviselője volt. Az első berni nemzetközi phylloxeraegyezmény megkötése után 1881-ben a III. osztályú vaskorona-rendet nyerte; ezenkivül számos külföldi rendjel lovagja. A főváros törvényhatóságának 1876 óta tagja; a budapesti kereskedelmi és iparkamara levelező tagja; az országos gazdasági egyesület közgazdasági szakosztályának jegyzője, a kertészeti szakosztály alelnöke; az országos kertészeti egyesületnek pedig elnöke. Az orsz. iparegyesület nemzetgazdasági szakosztályának alelnöke. A magyar történelmi és a genealogiai és herald. társulat választmányi és számos bel- és külföldi természettud. társulat tagja. 1884-től 1892-ig a szászvárosi kerületet képviselte az országgyűlésen szabadelvű programmal, hol a közgazdasági bizottság tagja s előadója, valamint a delegatió rend. tagja is volt. 1891 óta az Athenaeum irod. és nyomdai r.-társulat vezér-igazgatója.

Természetrajzi czikkei: Zergék a radnai havasokon Máramarosban (Vadász- és Versenylap 1871.), Description des Lépidopteres de Transcaucasie (Revue et Magasin de Zoologie pure et appliquée Paris, 1871-72.), A drótférgek (Földmivelési Érdekeink 1874.), A csajkó (Lethrus cephalopetes) fejlődése és átalakulása (Rovartani Lapok és Akadémiai Értesítő 1884.) és apróbb czikkek a Petites Nouvelles Entomologiques cz. folyóiratban. Könyvészeti czikkei: Az elveszett magyar nyomtatványok; irott és nyomtatott könyvek a Budapesten 1876. rendezett műipari és történelmi emlékkiállításon (M. Könyv-Szemle 1876.); Az ősnyomtatványokról (Kalauz az orsz. m. iparművészeti muzeum részéről r. könyvkiállításhoz 1882.); a Történelmi Tárban (1891.) két magyar krónikát közölt. Azonkivül a P. Naplóban a 60-as és 70-es években több czikket e és E betűk alatt művészeti, közgazdasági és keresk. politikai tartalommal irt.

Munkái:

1. A könyvnyomdászat története Magyarországon. Pest, 1860. (Szabó Józseffel.)

2. A kis lepkegyűjtő. A lepkészet rövid kézikönyve, tekintettel a Magyarországon és főleg Budapest környékén előforduló lepkefajokra. U. ott, 1868. (17 színezett és két fekete kőnyomatú táblával.)

3. Beitrag zur Lepidopteren-Fauna Transkaukasiens und Beschreibung zwei neuer Arten. St-Ptersburg, 1873. (Különnyomat a Horae Societatis Entomologicae Rossicae cz. folyóirat IX. kötetéből.)

4. Mémoire sur le question du phylloxéra dans le royaume de Hongrie. Lausaune, 1877.

5. Jelentése az 1877. év aug. 6-án Lausauneban tartott Phylloxèra-Congressusról a nmélt. földmivelési miniszter urhoz. Budapest, 1877.

6. Jelentés a phylloxèra-ügy tanulmányozása végett Stájer-, Olasz- és Francziaországban tett utról. U. ott, 1880.

7. A Lethrus cephalotes Fab. átalakulásának története. U. ott, 1884. (Különny. a Mathem. és Term. Értesítőből.)

8. A mező- és kertgazdaságra káros rovarok. I. füzet. U. ott, 1884. 264 lap, 227 fametszet és 4 szinnyomatu táblával.

9. Die Methamorphose des Lethrus cephalotes Fab. U. ott. (Különnyomat a Mathem. und naturw. Berichte aus Ungarn-ból.)

A minap rámtalált egy Ausztriában élő Emich rokon. Egyelőre próbáljuk kibogozni a rokoni szálakat, addig is egy új sorozatot indítok el, az Emichekről :) Elsőként a leghíresebb magyar Emich életrajzát ollóztam ide a Pallas nagylexikonból:

Emich Gusztáv

Emich Gusztáv, könyvárus és könyvnyomdász, szül. Pesten 1814 nov. 8., megh. 1869 ápr. 3. Atyját korán elvesztvén, miután a maga erejére volt utalva, a könyvkereskedői pályára lépett s a külföld nevezetesebb nagyvárosaiban több éven át foglalkozott e szakmával. 1842. Pesten könyvkereskedést nyitott s a fősulyt a nemzeti irodalom fejlesztésére helyezte. «Nemzeti könyvkereskedés» igen gyakran gyülhelye volt a politikai tekintélyeknek.

Emich adta ki Petőfi költeményeit s ő szerezte meg Petőfi minden költeményeinek tulajdonjogát. 1848. alapította Eisenfels Rudolffal nyomdáját. A forradalom idején sok munkát nyomatott a magyar kormány megbizásából. A később bekövetkezett események után kiadásainak legnagyobb részét elkobozták s igy a legnagyobb kitartásra s áldozatra volt szüksége, hogy fiatal nyomdai s kiadó-vállalatát fentartsa. 1850. alapította a Pesti Naplót. Lassan-lassan, de biztosan fejlődött a nyomdai vállalat s a könyvkiadóhivatal, mely nemcsak több nagyértékü munkát, hanem számos díszművet is állított elő, mely utóbbiak a külföldi kiállításokon is feltünést keltettek. Ezek közül felemlítendő a bécsi magyar krónika, melynek kiállítása 14000 forintba került s mely a párisi világkiállításon nagy érmet nyert. Az általa alapított üzletekből alakult a ma is fenálló Athenaeum részvénytársaság. Emich e téren szerzett érdemei elismeréseül «emőkei» előnévvel nemességet kapott. V. ö. Sennovitz Adolf.