Címke: Család

Egy nagyobb családi mátrixban mindenkinek jut egy fontos szerep. Ezt a szerepet lehet persze váltogatni, de mivel a családtagok ritkán találkoznak, nehéz módosítani az egyszer már kialakult képen.

Pl. Ákos az utazó szerepet választotta, aki a leginkább mesélni szeret útjairól.

Anikó a nárciszlelkű, soha fel nem növő lázadó.

Gáspár az aktív, beszólogatós, kohéziós mágneses erő.

Adrienn a kedvessége és jó szíve ellenére fekete bárány szerepet játszik.

Erzsike az idézetgyűjtő, segítőkész naív lélek

Geni a spiritusz, az őszinte mozgató erő

Én valószínüleg az okoskodó furafigura vagyok…

Ami miatt ebbe a postba belekezdtem, az Erzsike legutóbbi idézete:

Wass Albert: Szeretném

> Szeretném ha egyszer az lennék,ami lenni akarok. > > Ha egyszer azt mondaná valaki: megsajnáltam a hitetlenségedet, háborgásodat, s neked adom mi legdrágább neked: > > A sorsodat az önéletedet. Neked adom a teremtésedet. Akkor azt mondanám: legyek erő, a végtelenség ereje, aki nem néz hátra csak előre, s nem hallja a mult idők zenéjét. > > Legyek az őskor mitikus gigásza, aki számára nincsen vég, határ, hogy két karommal a világot rázzam s a hitemet az igazságomat belesüvöltsem, belekiabáljam. > > Eszme legyek kirobbanásra kész. Szent Géniusz hatalmas és merész. Aki előtt a végtelen szabad! > > Erő legyek kiben nem él az álom, ki győzni tudjon Olimosz-csatákon. Kiben jövendő nagy világok élnek, ki a babonának és hitetlenségnek kiszúrja titokzatos Küklopsz - szemét. > > Erő legyek nagy alkotó erő, romboló világokat teremtő, kinek lelkében eszme-lángok égnek, s nem fél a Halál sötét szellemének bátran büszkén a szemébe nézni. > > Erő legyek: jövő ködébe látó, erő legyek: nagy eszmékért csatázó. > > Zengjem a ködös mindeségen át, egy új teremtés király-himnuszát! > > S ha egyszer majd az idő műhelyéből, jönnek tüzesebb világ - hajnalok. > > Tudjam, hogy élek, dalolok, vagyok! > Szeretném, ha egyszer az lehetnék, > > Ami igazán lenni akarok!

Mi 23 -án este ünnepeltünk, és 24 -én reggel bontottunk ajándékokat. Az alábbi videó sorozat 23 -án lefekvés előtt készült…

Geni énekel, Csenge reagál :)

(tovább…)

A hétvégén velünk voltak a nagyszülők. Nagypádnak elmesélted hogy elkezdett nőni a fogad, és így egész nap érzékeny az ínyed, és a leginkább a kezed harapdálása enyhít a kellemetlenségen, ráadásul folyton elázik a ruhácskád a nyáltól.

Abigél Angliába utazik hosszabb időre, neki írtam az alábbiakat:

Szia Drága Abigél!

Útravalóul szeretném megosztani veled néhány kedvenc versemet, melyek sokat jelentettek nekem egykor.

Életed legnagyobb utazását kezdted most el. A nagy utazások induláskor mindig fájnak, mert valami megszakad. Nemcsak a tér, ami elválaszt, de a vasfogú idő rágja vadul a szálakat. Ne félj. A fontos szálakban nem tehet kárt, a kacatokért pedig nem érdemes búsulni.

Elindultál egy úton, és az út végén kincset lelsz. A kincs benned van, az út – tükör. Ami felbukkan az örökké tiéd marad, egy olyan erős élmény, ami szétválaszt, felemel, megerősít és erőssé tesz.

Nekem egyszer volt ilyen elindulás élményem. Amikor a tati elhagyott bennünket, szerelmes lettem, és tudtam hogy el kell hagynom a szülővárosomat. Akkor kellett elindulnunk a tengerre. A szívem megszakadt. Neked most sokkal több szorongató érzéssel kell útrakelned. Felnézek rád.

Szeretném hogy tudd, én nagyon szeretlek. Fáj ha fáj neked, és érzem milyen nehéz most… Nehéz lesz a pillanat amikor átléped a küszöböt, és nem nézel vissza többé.

Szeretném ha éreznéd, számíthatsz rám. Az élet furcsa dolgokat művel, amiket nem értünk mindig. Te is, én is a világ furcsaságai közé tartozunk. De a világ kiszámíthatattlansága mellett tudd, hogy én védelek. Gondolattal, szóval, cselekedettel. Szerencse kísérjen utadon.

(tovább…)

Újabb bejegyzések »