Egy cuki csokor ismét a csemetéinkről. Olyan gyorsan nőnek :)

Csanád hatalmas dumagép, szereti utánozni Csengét, még akkor is amikor divatbemutatót tart... Ebben az időszakban volt ismét Csenge kupa (amit sajnos elvesztettünk), volt ovis farsang és meglátogattuk minket Szilárdék is (akik azóta is köszönik szépen jól vannak, Dublinban).

Már alig vártuk a jó időket, hogy kiszabadulhassunk. Csanád is legalább annyira szereti a sziklákat, fákat mint a nővére. Egyre jobban érzik egymást, védik egymást. Csanád Csengére mindig hallgat, néha őt kérjük meg hogy vetkőztesse, öltöztesse a kis atomantit :)

*(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)*

Abigél Angliába utazik hosszabb időre, neki írtam az alábbiakat:

Szia Drága Abigél!

Útravalóul szeretném megosztani veled néhány kedvenc versemet, melyek sokat jelentettek nekem egykor.

Életed legnagyobb utazását kezdted most el. A nagy utazások induláskor mindig fájnak, mert valami megszakad. Nemcsak a tér, ami elválaszt, de a vasfogú idő rágja vadul a szálakat. Ne félj. A fontos szálakban nem tehet kárt, a kacatokért pedig nem érdemes búsulni.

Elindultál egy úton, és az út végén kincset lelsz. A kincs benned van, az út – tükör. Ami felbukkan az örökké tiéd marad, egy olyan erős élmény, ami szétválaszt, felemel, megerősít és erőssé tesz.

Nekem egyszer volt ilyen elindulás élményem. Amikor a tati elhagyott bennünket, szerelmes lettem, és tudtam hogy el kell hagynom a szülővárosomat. Akkor kellett elindulnunk a tengerre. A szívem megszakadt. Neked most sokkal több szorongató érzéssel kell útrakelned. Felnézek rád.

Szeretném hogy tudd, én nagyon szeretlek. Fáj ha fáj neked, és érzem milyen nehéz most… Nehéz lesz a pillanat amikor átléped a küszöböt, és nem nézel vissza többé.

Szeretném ha éreznéd, számíthatsz rám. Az élet furcsa dolgokat művel, amiket nem értünk mindig. Te is, én is a világ furcsaságai közé tartozunk. De a világ kiszámíthatattlansága mellett tudd, hogy én védelek. Gondolattal, szóval, cselekedettel. Szerencse kísérjen utadon.

(tovább…)