3 éve volt talán, amikor Árpi nálunk indiai főzőtanfolyamot tartott. Nem csak főzőtanfolyam volt ez, megismerkedtünk a tradicionális indiai egészség megőrzés alapjaival is (ayurveda). Számos receptjét azóta is alkalmazzuk, az egyik ilyen a dahl készítése chapati -val. Itt most a chapati sütést mutatom be, hamarosan jön a dahl recepje is (sehol a neten nem találtam azóta sem gazdagabb és finomabb vöröslencsés dahl receptet, chapati sütés útmutatót házilag meg pláne).

Szóval a chapati egy nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető hagyományos indiai köret féle. Összetevői:

• teljeskiőrlésű (tönköly) búza liszt
• fehér búza liszt
• forró víz
• nyílt láng
• ghí

Elkészítése:

Felforralunk egy pohár vizet. Közben összekeverünk kb. 1:1 arányban teljes kiőrlésű és fehér lisztet. A forró vizet kanállal belekeverjük a lisztbe, majd amikor már nem túl forró, kézzel egyenletesre, de keményre gyúrjuk (kemény gyurma állagú lesz). A forró vízzel kevert liszt teljesen más állagú mint hideg vízzel keverve, ennek oka a forró víz denaturáló hatásában keresendő, a magas hő hatására kicsapódott fehérjék úgy kapcsolódnak egymáshoz mint a tépőzár :)

		Kb. diónyi méretű darabot csippentünk a tésztából és ebből nyújtjuk ki vékony kör alakúra a chapatikat
		Nyújtás után kb. ekkora lesz a chapati
		Egy serpenyőben gyenge lángon (olaj nélkül!) kb. fél percig szárítjuk a chapati mindkét oldalát, akkor jó, ha megjelennek rakta ilyen kis fehér esetleg barnás pöttyök. Erre azért van szükség, hogy létrejöjjön egy zárt kéreg, belsejében még nedves tésztával, így a lángon melegítés során a gőzzé vált víz fel tudja fújni a chapatit.
		Ha a tészta mindkét oldala kiszáradt, fogóval vagy puszta kézzel a legkisebb, kicsire állított gázrózsára rakjuk, és rögtön elkezdjük fordítgatni, nehogy megégjen. A jól sikerült chapati azonnal felfúvódik, mint egy lufai. Kb. 4-5 fordítás után készen is van. Legyünk óvatosak, ha szabadkézzel csináljuk, ugyanis egy idő után a lufi itt-ott kidurran, és a lyukon forró gőz szabadul ki!

Íme egy rövid videó is a sütésről:

Ezt le kell írnom gyorsan, mert holnap már nem hiszem el… Jobb is nekem ha nem hiszem el, mert ha elhinném, durva lenne :)

Midőn 5 nap áztatás, kevergetés elmúltával elkészült vala a híresneves bodzaszörp, annak palackozásába fogandék. Eltölték némi jókedvet és időt, bíbelődvén a kedves íz beállításával, citromsav port adagolák mértékkel, kóstolék mértéktelenül. Előkészítém, kifőzém vala az szilikoncsövet, kimosám a szűrűt és a betölcsért.

Mint az annak rendje, s módja, felhelyezém az 15 literes űrbelű lábast az asztalra, a földön sorakozák az 1,5 literes palackokok. A cső egyik vége a lábasban leend, a másikat végit megszippantva dől is a lé… vala.

Megtöltém vala a 3. palackot, s a lábasban még 10 a liter. No, mondám, mielőtt kedvesem elszenderede, beszélgeték még valamellyest, otthagyám vala a hóbelevancot magára. A csőnek alsó végit átalvetém a lábas fülin. Eltele 1 óra is talán, midőn befordulék újfennt a konyhára.

Lehellet megszegik, szem koppan, áll esik… Bodza illatban úszik a lég, s bodzalétől úszik a főd. A cső vége kiugrand vala az füliből, a másik helyén marada. A közlekedő edényen át a 10 l lé szétfojand.

Oda a dicsőség, oda a tiszta udvar, rendes ház, oda sok nedü. Közösen felmosák az fődjit a konyhának, s talán ez leend drága feleségem eddigi legváratlanabb születésnapi meglepetése. Valand.

Számos blogot olvasok egy ideje, ráéreztem a feedek ízére. Jelenleg a Thunderbirdlevelező program beépített feed olvasóját használom.

A feed egy olyan cím, adatforrás, amit be tudunk állítani a feed olvasókban, és ha az általunk kedvelt blogba ír valaki egy bejegyzést, akkor arról ugyanúgy értesülünk, mintha egy új email -ünk érkezett volna.

Egy blogban találtam ezt a nagyon jópofa mangó hámozási módszert is:

http://fejjellefele.blogspot.com/2008/03/mango.html

Az általam jelenleg követett blogok listája pedig a következő:

• Ausztrália

Édesapámnak Dr. Emich Ákos -nak 28 -án születésnapja, valamint névnapja volt. Ebből az alkalomból összegyűltünk Celldömölkön egy rövid vidám együttlevésre. Nagymamám, Danyi Paula egyik mesterműve volt a fatörzs torta, és tudomásom szerint édesapámnak ez az egyik kedvence. Google -ben így rákerestem receptekre, és az alábbit készítettem végülis el (nem lett rossz, bár nem olyan mint a nagymamáé):

Hozzávalók: Tészta: 7 tojás 7 kanál porcukor 10 dkg darált dió 1.5 evőkanál liszt 1.5 kávéskanál kakaópor

Töltelék: 25 dkg darált dió 15 dkg porcukor 7 cl rum 1 kávéskanál fahéj 7 dkg mazsola 1.5 csomag vaníliás cukor erős feketekávé

Máz: 15 dkg vaj / margarin 15 dkg porcukor 5 dkg kakaópor

Elkészítés: A tésztához a tojásfehérjéket felverjük, apránként belekeverjük a sárgáját, és a többi hozzávalót.

Kikent, papírral bélelt gáztepsiben sütjük, előmelegített sütőben, közepes lángon. Nedves konyharuhára borítjuk, azzal együtt feltekerjük, így hagyjuk kihűlni.

A töltelékhez a korábban rumba áztatott mazsoláról leszűrjük a rumot. A többi hozzávalót, a rumot, és annyi feketekávét, hogy keményebb, de jól kenhető masszát kapjunk, összedolgozzuk, majd belekeverjük a mazsolát, és megtöltjük a kihűlt tekercset.

A bevonat hozzávalóit simára keverjük, egyenletesen bevonjuk vele a tészta tetejét és oldalát. A bevonatnak legalább fél centi vastagnak kell lennie. Villával megcifrázzuk a tetejét, s akár kávészemekkel is díszíthetjük.

A halava igen laktató, akár önmagában is fogyasztható reggelire vagy vacsorára. Azt tartják, hogy ha valaki nagyon forró halavát eszik, az elűzi a kialakulóban lévő náthát.

A halava alapja a ghí -n pirított búzadara (gríz).  Ezt sok féleképpen lehet ízesíteni, pl. gyümölcsökkel, magokkal, vagy akár répával.

Répás halava: 2 személyre kb. 15 dkg répa szükséges, illetve kb. 20 dkg gríz, 15 dkg cukor és kb. 5 dcl tej. Ha sok répát raksz bele, nagyon répaize lehet, föleg ha nem sül át teljesen… A répa és a gríz 1:1 arányban is főzhető, de akkor rendesen meg kell párolni a répát.

Fogod a répát, meghámozod, lereszeled. Egy fél evőkanálnyi ghín elkezded pirítani a répát, Lassú tűzön, folyamatosan kevergetve. Ha szükséges, 1-2 kanál vizet önts a répa alá, le ne égjen! Mikor már egészen kellemes illata van, (kb. 2-3 perc), teszel bele 2-4 evőkanál mazsolát, s tovább pirítod, lassú tűzön, folyamatosan kevergetve. Ezután egy kis őrölt fahéjat s reszelt szerecsendiót (ne túl sok szerecsendiót!) adj hozzá, valamint add hozzá a cukrot. Adj hozzá kb. 5 dl tejet, s hadd forrásba jönni. Közben pirítsd meg a grízt ghín (amit akár a répáról is leönthetsz, mielőtt hozzáadnád a tejet), a megpirult, aranyszínbe hajló grízre kell önteni a répás tejet. Légy óvatos, annyi tej kell, hogy elsőre nem túl sűrű tejbegrízre hasonlítson, s ez úgyis gyorsan (2-7 perc alatt) besürűsödik… Ha 2 percnél hamarabb sürűsödne be, akkor még kell bele tej, mert különben a gyomrotokban szívja meg magát vízzel s olyan lesz, mint a malter… Mikor épp beleöntötted a tejet a grizbe, érdemes megkóstolni, elég édes-e. S ha kell, ilyenkor lehet utánacukrozni.

A mazsolás ananászos szerintem a legfinomabb… Ha ananász, akkor tej kizárva, az ananász ugyanis gyorsan kicsapja a tejet.

Az ájurvéda a mazsolán, szárított datolyán, fügén kívül a mangót engedélyezi tejtermékkel keverni… Azt is leginkább joghurttal, tejszínnel, tejföllel.

Ananászos halava: Forralj vizet, kb. 2,5-3 szor annyi térfogatút, mint amennyi grízt használsz, majd ebben feloldod a cukrot, s beleteszed az ananászt… A grízt megpirítod ghín, majd félidőben hozzáadod a mazsolát vagy egyéb aszalt gyümölcsöt, s amikor szépen megpirult, adj hozzá fahéjat, szegfűszeget, ízlés szerint és fél decinként, állandó kavargatás mellett, felettébb óvatosan és kicsit távolságtartóan hozzáadhatod a cukros-ananászos vizet. Itt is érvényes, ha túl gyorsan szilárdul, víz kell még hozzá. Akkor a legjobb ha kb. 5-7 percnyi főzés után lesz közepes darakása keménységű.

A test olyan eszköz, ami lehetőséget ad a cselekvésre, ezért nekünk kötelességünk ápolni és gondozni azt. Ne csupán azért együnk, hogy teli legyen a bendőnk. Ne csak arra törekedjünk, hogy az étel ízes legyen, hanem arra is, hogy az erőt adjon az élethez, és elősegítse bennünk a lelki harmóniát és szeretetet! Az az étel, amit vonakodva, nem megfelelő, vagyis nem pozitív tudatban főznek, nem lesz tápláló, hiába van benne minden tápanyag. Nem okoz feltétlenül betegséget, de az egészséget sem mozdítja elő. Sajnos a nyugati ember nincs tisztában azzal: nemcsak a megfőtt ételt fogyasztja el az ember - az étellel együtt a szakács tudata is hatással van rá! Ahhoz, hogy az étel valóban pozitívan hasson szervezetünkre, a szakács tudatának is nagyon pozitívnak kell lennie. Ezért tanítja az indiai hagyomány, hogy az ember főztje Istennek szóló, szeretetteljes felajánlás legyen.