Reggel a városban. Busz, villamos, villamos, lábbusz.

A reggel emberei. Körülöttem, a villamoson. Megfigyelem őket. Olyanok, mint a hangulatom. Vagy a hangulatom olyan, mint ők?

Néha mindenki szép. Gyönyörű lányok, jóvágású srácokkal. Mosolygós külföldiek, megszólítanak.

Máskor rongyos hajléktalanok és élesen vihogó suhancok karcolgatnak. Vagyok én, vagyok ők, mi vagyunk?

Megfigyeltem, hogy a BKV aktuális közönsége olyan mint az aznapom. Nincs ok okozati összefüggés, valahogy egyszerre történik mindez. Mit tehetek, ha nem tetszenek az emberek a buszon?

Megkérdezhetem magamat, miért nem tetszenek, és miért vonzottam figyelmembe őket? Mit tudok ebből most én itt felismerni? Vagy egyszerűen megkeresem közülük a legszebbeket és őket figyelem inkább, máris befolyásoltam az egész napom hangulatát. Este pedig visszagondolva erre a világ manipulálásra elégedetten hátradőlhetek.

Működik!

Jobbá tudom tenni a világot!