Emich család kalandjai

Rögtön az elején leszögezem, hogy nem vagyok híve a biotechnológiának, annak ellenére, hogy annak idején ezt a pályát választottam. A genetikai módosításokkal viszont előbb - utóbb meghökkentő élőlényeket állíthatunk elő. Egyik első ilyen gondolatkisérletem eredménye a székfa és a kutyaszék. A székfa egy évelő bokorféléből létrehozott, szék alakúra növő növény, ami elérve a megfelelő méreteket kiszárad, és leválik gyökeréről. Ha egy növény képes egy olyan rendkívül összetett fényt hasznosító vegyi gyárat létrehozni mint egy levél, akkor igazán egyszerű feladat székké nőnie magát… A második teremtmény egy kutya, aminek fej helyett támlája nő. E székfélének előnye, hogy szőrös, meleg és füttyentésre alánkfut. Mivel nem mozog sokat, tápkúpokkal elegendő hetente etetni.

Az emberiség már több ezer év óta ismeri az ásítást, csuklást, tüsszentést, és ezeknek a furcsa, haszontalannak tűnő jelenségeknek még csak egy közös gyűjtőnevet sem alkotott. Az ezredfordulóra egy lelkes feltaláló új, haszontalannak tűnő jelenséget mutatott be. A Szabsítás lényege, hogy a többi ilyen izéhez hasonlóan ennek is nagyon változatos a kiváltó impulzusa. Lehet egy hang, íz, erős meglepetés vagy akár váratlan öröm. A Szabsítás végrehajtása a következő lépésekből áll:

1. Fújjuk ki tüdőnkből a levegőt, amennyire csak tudjuk.
2. Hajtsuk le fejünket, és közben húzzuk vissza állkapcsunkat
3. Az utolsó köbcenti levegővel adjunk ki egy elhaló szabsító hangot (általában úgy hangzik hogy: hööö) A Szabsítást feltalálójáról, Emich Szabolcs -ról nevezték el. :)

A gömbkerekű bicikli lényege, hogy az első kereke egy gömb. A hátsó kerék az normál bicikliéhez hasonló, az első viszont egy egy fém gömbszeletbe van befogva. A gömbszeletek peremén van egy egy kézi vezérléssel fékezhető csapágysor, ami arra szolgál, hogy kiengedett állapotban a gömbkerék rendes kerék módjára csak egy irányban forogjon, ám behúzott állapotában bármely irányban gurulni képes. A gömbkerekű bicikli igencsak fordulékony!

piros alvadt piros az erek a földön a tollak benned

benned a tollak szúrnak bennem a szúrnak az ágyban

az ágyban párna van párna és én mint te és a tollaid

egy nagy fújásra vihar lesz megolvad a toll elfolyik az ágy is

piros legyünk legyünk piros madarak kérlek, és legyen miénk a felkelõ nap

Emih Szabolcs Szolnok 1994. I 14.

tejfel bevonva a homok szemcsénként hulló hóesésben állnak a serdülõ fák és az idõsebbek félnek a síkos tükörszerû jég hátán is megélnek a varjak a hidegben rezeg és zizeg a levél amit küldtél fájt hogy nem értem miért menni haza, az otthon várnak talán csak nincs idõ mindenkivel szeretnék találkozni veled többször mentem a hosszú úton rezgõ gondolataim szálltak a fagyott galambok mellett az az érzés is hogy többé már nem lehet õszinte a szél sem ha meleg kabátba bújok.

Emih Szabolcs Szolnok 1993. XII. 1.