Várunk mind a négyen kispicur! :)

> Napot is szeretem - Moldvai, Csángó népdal > Napot is szeretem > Holdat is szeretem > De Fényes csillagot > Leginkább szeretem > Leginkább szeretem > Szeretlek szeretlek > Mint a lágy kenyeret > Sóhajtok éretted > Egy nap százezeret > Egy nap százezeret > Nem es sóhajtanék > Ha nem szeretnélek > De én úgy szeretlek > Majd meghalok érted > Majd meghalok érted > Vagy meghalok érted > Vagy enyémmé teszlek > Vagy piros véremmel > Földet festek érted > Földet festek érted > Mi vagyunk a rózsák > Mi szeretjük egymást > Szép piros hajnalban > Megöleljük egymást > Megöleljük egymás

Jól indult az Április, hirtelen jött a tavasz. Csenge a futóbiciklivel már jól begyakorolta a kétkerekűek irányítását, sőt tavaly óta egy kis zsiráfos minibiciklin kerekezett is. Sabunikén próbálta a nagyobb gyerekbicikliket is, de még nem ért le róluk a lába. Most viszont már nincs ilyen akadály, nagyon komoly bringás csajszi lett :) Az egyik első komolyabb bicikli túránkon a római parttól indultunk, Csanádot vittük a gyerekülésben, Csenge viszont egyedül eltekert Szentendréig, majd vissza Békásmegyerig!

*(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)*

Egy cuki csokor ismét a csemetéinkről. Olyan gyorsan nőnek :)

Csanád hatalmas dumagép, szereti utánozni Csengét, még akkor is amikor divatbemutatót tart... Ebben az időszakban volt ismét Csenge kupa (amit sajnos elvesztettünk), volt ovis farsang és meglátogattuk minket Szilárdék is (akik azóta is köszönik szépen jól vannak, Dublinban).

Már alig vártuk a jó időket, hogy kiszabadulhassunk. Csanád is legalább annyira szereti a sziklákat, fákat mint a nővére. Egyre jobban érzik egymást, védik egymást. Csanád Csengére mindig hallgat, néha őt kérjük meg hogy vetkőztesse, öltöztesse a kis atomantit :)

*(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)*

 

Úgy kezdődött, hogy jött a tél. Egy kicsivel később követte a hó. Nyomukban a tavalyi emlékek a nagyszerű családi sielésről.

Tamással kiugrottunk 2x Ausztriába megkóstolni a havat, de vártunk az igazira. Tudtuk hogy az igazi messze van, gyerkőcökkel, gurulva, túl messze. És akkor egyszercsak jött János és megszerkesztett egy működő csomagot. Nagyonolcsó SwissAir Genfig, onnan egy közösen bérelt nagy busz és egy csapatosan lefoglalt apartman 2300 -on.

Élmény volt minden perc, Csanád reflexből szopizása felszálláskor, a csilliárd eurós svájci víz, az omlós croissonok, a társasozások esténként, a szörnyezés, a vadregényes pályánkívüli suhanások, a kislányfagyasztó szél és a vetkőztető napsütés -10ben, a 3 gyerekkel egyszerre fékezés a piros pályákon, az elégedetten mosolygós csúszás az önnálóan sielő lányok mögött, a lényeges és lényegtelen dolgokról elmélkedések, a fantasztikus tájak és a súlyos fondü…

(Nagyobb, szebb és nem ennyire kékes képekért, katt a képre!)

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

http://emmabradshaw.blogspot.com/2009/12/advent-spiral.html

Ma volt az év utolsó óvodai napja és egyben az Ádventi kert ünnepség is.

Az előkészületekről: A gyerekek ádvent kezdetén egy egy közepes méretű cserépalátétet kaptak és szép lassan telepakolták kedvességgel. Először csak föld került bele, ebbe ültek a kis kavicsok, kagylók. Később fakéregből kis odú épült, amit a végén mohával vontak be. Közben épült szépült az óvodai betlehem is, a gyapjú - nemez - filc anyagokból készült főszereplők valamint egy szamár is lassan felért a mohos jászolhoz.

A szülők az utolsó héten a gyerekekkel közösen minden nap gyakoroltuk a dalokat és készítettünk egy gyönyörű szélcsengőt sárgarézből kivágott ovis jelekből. Nekem nagyon szép élmény volt az együtt éneklést a készülődés és végül az  Ádventi spirál. Az esemény hangulatát - élményét nem vagyok még képes írásban átadni, de a dalainkat megosztom :) A dalokat fel fogom tenni lejátszható módon is, de ehhez több idő kell…

(tovább…)

« Régebbi bejegyzések Újabb bejegyzések »