• Hová visztek engem? - kérdezte József Kedmától, az öreg egyik fiától, amint a karaván a holdsütötte alacsony dombok között, a Fáskert-hegyek lábánál fölütötte sátrait, hogy aludni térjen bennük.

(tovább…)

Mindketten katolikusok vagyunk, és nem csak a családi háttér miatt, hanem több irányú meggyőződésből. Ez azt is jelenti, hogy többszöri nekifutás után értés és hit van bennem, hogy miért ilyen most és miért volt olyan amilyen a katolicizmus, valamint hogy gyökereink, melyek Istenhez és az országhoz kötnek, miért ezen az úton tartanak.

Nem állítom azt, hogy egy nem katolikus csoport nem lehet áldott. Sőt. De a szívem az súgja, hogy nekünk ez az utunk. Ettől függetlenül nagyon szívesen beszélgetek Istenről mindenkivel aki ismeri.

Tegnap megfáztam. Árpi azt kérdezte nem unok -e valamit, valamint hogy nem ettem -e sok édességet, tejterméket mostanság…

Hm. Édességet azt lehethogy.

Gyógymód: forralt bor, vagy gyömbéres-fahéjas-szegfüszeges almaital, sok nevetéssel, vidámsággal…

A hetet Dobogómajoron töltöttük, Geni szüleivel.

Voltunk európa legnagyobb Stupájánál, nem is tudtam hogy magyarországon van. A múlt hétvégén avatták fel újra, jött sok láma Zalaszántóra :) Meglepődtem hogy milyen nagy, egy béke csakrán van, 300 m magas hegyen, ahol a csúcson is talajvíz van!

Jó volt együtt lenni… Voltunk a Krisna völgyben is, Csenge mindegyik helyen szopott egyet. A Stupa melletti szentélyben meg a Krisna templomban meg Celldömölk mellett a Ság hegy vulkán kráterében.

Nekem olyan volt szinte mindegyik hely hogy csak mi vagyunk, minden más csak kulissza. A vulkán peremén is végigmentünk úttalan utakon, a hasamon volt Csenge, és én egyáltalán nem fáradtam el. De leginkább akkor szűnik meg a világ amikor mosolygunk egymásra és beszélünk egymáshoz.

Meg annyi sok ember csodálkozását gyűjtöttük be…

Hévízen már nagyon sokat beszélgettünk :)

« Régebbi bejegyzések Újabb bejegyzések »