Emich család kalandjai

Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom, De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek.

/Szabó Lőrinc/

A minap rámtalált egy Ausztriában élő Emich rokon. Egyelőre próbáljuk kibogozni a rokoni szálakat, addig is egy új sorozatot indítok el, az Emichekről :) Elsőként a leghíresebb magyar Emich életrajzát ollóztam ide a Pallas nagylexikonból:

Emich Gusztáv

Emich Gusztáv, könyvárus és könyvnyomdász, szül. Pesten 1814 nov. 8., megh. 1869 ápr. 3. Atyját korán elvesztvén, miután a maga erejére volt utalva, a könyvkereskedői pályára lépett s a külföld nevezetesebb nagyvárosaiban több éven át foglalkozott e szakmával. 1842. Pesten könyvkereskedést nyitott s a fősulyt a nemzeti irodalom fejlesztésére helyezte. «Nemzeti könyvkereskedés» igen gyakran gyülhelye volt a politikai tekintélyeknek.

Emich adta ki Petőfi költeményeit s ő szerezte meg Petőfi minden költeményeinek tulajdonjogát. 1848. alapította Eisenfels Rudolffal nyomdáját. A forradalom idején sok munkát nyomatott a magyar kormány megbizásából. A később bekövetkezett események után kiadásainak legnagyobb részét elkobozták s igy a legnagyobb kitartásra s áldozatra volt szüksége, hogy fiatal nyomdai s kiadó-vállalatát fentartsa. 1850. alapította a Pesti Naplót. Lassan-lassan, de biztosan fejlődött a nyomdai vállalat s a könyvkiadóhivatal, mely nemcsak több nagyértékü munkát, hanem számos díszművet is állított elő, mely utóbbiak a külföldi kiállításokon is feltünést keltettek. Ezek közül felemlítendő a bécsi magyar krónika, melynek kiállítása 14000 forintba került s mely a párisi világkiállításon nagy érmet nyert. Az általa alapított üzletekből alakult a ma is fenálló Athenaeum részvénytársaság. Emich e téren szerzett érdemei elismeréseül «emőkei» előnévvel nemességet kapott. V. ö. Sennovitz Adolf.

Van bennem egy ellenérzés a mikrókkal kapcsolatban.

Ezt időnként magyaráznom kell, és a helyzethez illő magyarázatokkal állok elő. Az ellenérzés eredetileg tiszta tapasztalás volt. Később szennyeződött be különböző elméletekkel. A mikrózott ételeket a következő jelzőkkel tudnám körülírni: száraz, szétesett, forró-hideg, savanyú, vízhiányos, nehéz. Nem szeretem megenni.

Persze utánanéztem az elméleteknek is. Sok ellentmondásos károgás, mellébeszélés melett még több, ezeket lehurrogó írást találtam. Írásommal nem meggyőzni szeretnék, csak kis szösszenetet bemutatni erről az időnként a családban is felmerülő témáról. A következőket szűrtem le a talált anyagokból:

A lehurrogó írások azt emelik ki, hogy a mikró esetében a mérhető és közismert paraméterek a tudomány által megállapított hatérértékeken belül vannak. A mikró -t elhagyó elektromágneses sugárzás viszonylag gyenge (gyengébb mint a mobiltelefon sugárzása), “tehát nem lehet veszélyes”. A mikrót ellenzők általában keverik a tudományos kisérleteket, a tudomány által el nem ismert területekkel, így válva könnyű prédává, a tudomány papjainak oltárán… Azt gondolom, hogy a veszélyek nagyobb része a hivatalos tudomány által még fel nem tárt területen leselkedik. Szerintem a mikró nem veszélyesebb mint napjaink legtöbb gyorsfagyasztott, tartósított, vegyileg támogatott élelmiszere, de a használatával a még egészséges élelmiszerek is élvezhetetlenné, “haszontalanná” válnak.

Szerintem a mikró egyfajta radírként megszünteti az élelmiszerek és a víz információtartalmát. A mikró működésének alapja az, hogy egy nagyfrekvenciás elektromágneses sugárral kezeli az ételt. A sugár másodpercenként kb 2.5 milliárdszor vált polaritást. Ezért az ételben lévő poláros molekulák (pl. emlékezzünk csak a víz molekula “alakjára”, ahol az oxigén körül +, a hidrogének körül - polaritás jelentkezik) a sugárzás hatására elkezdenek rángatózni, egyszer a + másik alkalommal a - oldalukat fordítva a sugárzás felé. Ez a másodpercenként 2.5 milliárdszoros pörgés átadódik egyik molekuláról a másikra, és gyakran okoz szakadásokat a gyenge kölcsönhatásokban. Az apoláros molekulák mozdulatlanok maradnak (pl. néhány zsír fajta). Az étel melegszik, és “szétzilálódik”. A hermetikusok (sicc. Eco: Foucault inga), akikkel sok szinten egyetértek, szerint ettől károsodik az anyag információtartalma. Szerintük az anyag struktúrájával is emlékezik az őt ért hatásokra, és a szervezetnek nem csak a kémiai struktúrára, hanem erre az információra is szüksége van ahhoz, hogy megfelelően beépíthesse a szervezetbe az ételt. Persze messzebb is lehet menni, az élelmiszerek aurája, polimorfogenetikus mezejének sérülése is az emlegetett hatások között van.

Itt most nem térek ki részletesen a sok említett kísérletre a mikróval kapcsolatban (a mikróba zárt telefon miért cseng ki, ha elvileg árnyékolt doboz az egész… a mikróba tett égő gyertyáról gömbvillám vállhat le… Dr. Masaru Emoto kisérletei a vízzel…), akit érdekel, könnyen rátalál ezekre a neten.

Biológiai szempontból úgy gondolom, a mikró egyszerűen tönkreteszi az ételt, torzult molekulákat hoz létre, melyek hatása nehezen becsülhető meg. A természettől idegen szétszakadt sejteket produkál, az étel genetikai anyagát módosítja, kiszámíthatattlan mutációkat okozva. Igazából egy szubjektív érzés, a mikrózott kaják szintén szubjektív rossz íze, és sok olvasmányélmény (melyekről szívesen beszélgetek bármikor) teszi számomra (szubjektum számára) egyértelművé, hogy kerüljem a mikrót amennyire csak lehet…

(tovább…)

Csenge, Adri és Geni fociznak az erdőben:

Fújjad kicsim: