Részlet az Ünnepi kalendáriumból:
Az adventi időn át vezető utunkon Szent Miklóssal egy újabb kép kerül a gyerekszobába.
A Mikulás-ünnep Szt. Miklós történelmi alakjához kapcsolódik, aki a IV. században élt. A hagyomány olyan embernek ábrázolja, aki szeretetet és jóságot sugárzott, és áldozatkész volt. Ezáltal vált ő a Karácsony előkészítőjévé, és útmutatóvá, amikor minden évben, az emberben a Krisztus születése újra meg akar történni.
Szt. Miklós tudja, hogyan lehet az utat az emberi lélek legbelsejéhez megtalálni, bepillantása van a kozmikus és a földi összefüggésekbe. Képileg kifejezve nem szokványos könyve van, hanem aranykönyve. Mert az arany az igaznak a képe, és mindig ott találkozunk vele, ahol pl. a mesékben a bölcsességre történik utalás. Ebbe a könyvbe objektív módon minden bele van írva, ami történt. Mennyire szeretnénk, ha lehetne a dolgokat meg nem történtté tenni, de ez sajnos nem megy. Csak a jócselekedetek által próbálhatjuk meg az egyensúlyt helyreállítani.
A Mikulás a Krisztusgyermek előhírnökeként jön és nem, mint a morál megtestesítője, vagy megszokott nevelői segítség.
Észleli a dolgokat, de nem ítéli meg, és örömöt mutat. Mivel az iskoláskor előtti kisgyermek egészen a pillanatban, a jelenben él, legjobb, ha az aranykönyvből olyan dolgokat olvas ki, amelyek az előző néhány napban történtek. A második hétéves szakaszban lévő gyermek már vissza tud tekinteni tetteire, és el tudja határozni, hogy valamit változtasson, vagy javítson. Így a Mikulás, aki az igaz mellett áll ki, és az emberben lévő jót szólítja meg, ezen gyermekek számára segítséget jelenthet, amikor a jóakaratukhoz fordul.
Szt. Miklós ellát minket útravalóval és ezért van az a jó szokás, hogy a gyerekeknek a csizmájába teszi az útravalót.
