Ma van a Đurđevdan (szerbül: Ђурђевдан) a szerb ortodox egyház ünnepe, amelyet a Juliánusz naptár szerint április 23-án, a Gergely naptár szerint május 6-án ünnepelnek), tulajdonképp Szent György ünnepe. Ő az ortodox egyházak egyik legfontosabb szentje. Ünnepe a tavasz kezdetének hagyományos köszöntéséhez kapcsolódik. A keresztény mitológia úgy tartja, hogy Szent György a hitéért vállalt mártírhalált. Ikonokon általában lóháton ábrázolják, amint éppen megöl egy sárkányt. Đurđevdan az egész szerb diaszpóra ünnepe, de elsősorban Szerbia és Montenegró területén jellemző. Szent György neve szerbül Sveti Đorđe (szerb cirill betűkkel: Свети Ђорђе).
Édesanyám kívánságára szóljon itt a leghíresebb Đurđevdan szám:
Az alábbiak nagyban hasonlítanak a Titok című mű gondolataira. Várom a hozzászólásokat ezzel kapcsolatban (már nem kell hozzá regisztrálni sem!):
Az élet teremtés, nem felfedezés.
Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed - ahogy azt tálalni szokták neked -, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél.
Nézzük, miért is van ez így, és miért működik.
Én teremtettelek Isten képére és hasonlatosságára.
Isten a teremtő.
Három lény vagy egy személyben. Nevezheted ezeket a Lét Három Oldalának, vagy aminek csak akarod: Atya, Fiú, Szentlélek; test, szellem, lélek; tudatfölötti, tudat, tudattalan.
A teremtés folyamata testednek ebből a három részéből ered. Más szavakkal, három szinten teremtesz. A teremtés eszközei: a gondolat, a szó, és a tett.
Minden teremtés a gondolattal kezdődik („Az Atyától ered"). Azután minden teremtést a szó mozgat meg („Kérjetek és megadatik néktek"). Minden teremtés a tettben teljesül ki („És az ige testté lett, és lakozék miközöttünk").
Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten teremt. Amit elgondolsz, és amiről beszélsz is, az a teremtés másik szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a valóságodban.
A gondolkodást, a beszédet és a cselekvést igazán nem tartod lehetetlennek. A teremtés folyamatának következésképp a hitet, vagy a tudást is tartalmaznia kell. Ez az abszolút hit; hit, túl a reményen: a bizonyosság tudata („meggyógyulsz a hited által"). Így a tett, mint a teremtés része, mindig tartalmazza a tudást. Alapvető, belülről fakadó, veled született világosság ez, a teljes világosság, a létezés tökéletes elfogadása.
A tudás a mélységes, már-már elképzelhetetlen hálában rejlik. Az előzetes köszönetnyilvánításban, és talán ez a legfontosabb kulcs a teremtéshez. Hogy már a teremtés előtt hálás légy a teremtésért. Ezt magától értetődőnek tekinteni nemhogy nem elmarasztalandó, hanem egyenesen bátorítandó. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester előre tudja, hogy a tett végrehajtatott.
Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz, vagy amit teremtettél. Ha bármely részét elveted, az annyit jelent, hogy elveted önmagad egy részét. Bármi légyen is az, ami a teremtésed részeként kínálkozik, birtokold, fogadd el, áldd, és légy hálás érte. Törekedj rá, hogy ne becsméreld („az Istenit!“), mert azzal önmagadat becsmérled.
Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz örömtelinek, akkor áldd meg - és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerűen teszed, követni fog az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mondd: „Én vagyok az élet és az út, kövessetek engem!“
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
Amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
A minap megnéztem “Az Utolsó Óra” című filmet (IMDB). A film a mostanában divatos “néhány okos monologizál és van egy narrátor akit mindezt összegzi” típusú. Témája a globális felmelegedés, és a civilizációnk fennmaradásának esélyei. Ebben a témában láttam már jobb filmet is (pl. Al Gore: Kellemetlen igazság - An Inconvenient Truth, IMDB).
Összefoglalva arról szól mindkettő, hogy nem állunk túl jól a természettel való összecsiszolódással, és ha nem változtatunk a hozzáállásunkon azonnal, akkor láncreakció szerűen fog összeomlani számos olyan geobiológia rendszer ami most a civilizációnkat fenntartja. Egy érdekes gondolat a filmből:
A XVIII -ik századig az emberi civilizáció nagyrészt az éves napenergia mennyiségét élte fel a bolygónkon. Vagyis arra rendezkedett be, hogy egy évben a nap segítségével előállítható bizonyos mennyiségű élelmiszer, faanyag, energia. Ez egy fenntartható és egyensúlyban lévő rendszer volt, természetesen szabályozott felső korláttal. Miután elkezdtük egyre nagyobb mértékben használni a múlt napenergiáját (vagyis az ősidőkben a nap energiájának köszönhetően növő fák, élőlények által hátrahagyott szenet, kőolajat, földgázt), elkezdtünk szaporodni, berendezkedni egy tartalékokat felélő életformára… Ma csak azért tudunk ennyien élni a bolygón, mert az ősidőkben összegyűlt energiát éljük fel. Ez el fog fogyni, és a hirtelen elhasználásuk hirtelen juttatja a levegőbe az elhasználásuk végtermékeit…
A másik számomra érdekes gondolat az volt, hogy kiszámolták mennyi lenne dollárban az szolgáltatás, amit a természet nyújt az emberiségnek. A szolgáltatások pl: levegő, víz, föld tisztítása, talaj megkötése, biomassza termelés, beporzás, gyógyszer előállítás, … Sok trillió dollárra jött ki évente ez a szolgáltatás mennyiség. Vagyis ezekre a feladatokra ennyit kellene költenie az iparnak, ha tönkretenné a természetet. A probléma az, hogy a gazdaság, az ipar nem veszi figyelembe ennek a szolgáltatásnak az értékét, nem számol vele, úgy tekinti hogy ez ingyen van, mindig is volt - mindig is lesz. Ezért lehetséges az, hogy ma elképesztően olcsón tud bárki hozzájutni tömegesen gyártott termékekhez. Nem fizetjük ki a természet leamortizálásának árát!
A filmben volt egy hivatkozás egy újszerű napenergiát hasznosító erőműre. Meglepett a dolog, mert eddig még nem hallottam róla. A neve magyarul “Napkémény”. A Napkémény egy 1 Km magas torony, amiben gyakorlatilag egy folyamatos mesterségesen generált termik mozog felfele, meghajtva ezzel a hagyományos turbinákat. A torony körül lévő “tányér” két rétegű, és a nap folyamatosan melegíti a benne lévő levegőt, ami a kéményen át jut ki a magasban lévő hűvös rétegbe, az így keletkezett légnyomás különbséget pedig a kör szélén szívja be. Valahogy így:
Spanyolországban már készült prototípus, az Ausztráliába tervezett darab 200 000 háztartás elektromos energia ellátását biztosítaná (200 MW). Hajrá Ausztrália!
