Ezt le kell írnom gyorsan, mert holnap már nem hiszem el… Jobb is nekem ha nem hiszem el, mert ha elhinném, durva lenne :)

Midőn 5 nap áztatás, kevergetés elmúltával elkészült vala a híresneves bodzaszörp, annak palackozásába fogandék. Eltölték némi jókedvet és időt, bíbelődvén a kedves íz beállításával, citromsav port adagolák mértékkel, kóstolék mértéktelenül. Előkészítém, kifőzém vala az szilikoncsövet, kimosám a szűrűt és a betölcsért.

Mint az annak rendje, s módja, felhelyezém az 15 literes űrbelű lábast az asztalra, a földön sorakozák az 1,5 literes palackokok. A cső egyik vége a lábasban leend, a másikat végit megszippantva dől is a lé… vala.

Megtöltém vala a 3. palackot, s a lábasban még 10 a liter. No, mondám, mielőtt kedvesem elszenderede, beszélgeték még valamellyest, otthagyám vala a hóbelevancot magára. A csőnek alsó végit átalvetém a lábas fülin. Eltele 1 óra is talán, midőn befordulék újfennt a konyhára.

Lehellet megszegik, szem koppan, áll esik… Bodza illatban úszik a lég, s bodzalétől úszik a főd. A cső vége kiugrand vala az füliből, a másik helyén marada. A közlekedő edényen át a 10 l lé szétfojand.

Oda a dicsőség, oda a tiszta udvar, rendes ház, oda sok nedü. Közösen felmosák az fődjit a konyhának, s talán ez leend drága feleségem eddigi legváratlanabb születésnapi meglepetése. Valand.

A minap ráakadtam egy leírásra a HDR technikáról. Ez a meglepően hatásos módszer újabb lendületet adott a fényképezési kedvemnek. A HDR (High Dynamic Range) lényege röviden az, hogy az emberi szem a fényerősség dinamikáját tekintve trükkösen működik, amit nehezen lehet egy pillanatképpel utánozni.

Például egy tájat nézünk naplemente előtt, amikor is nagy a fény dinamika tartománya (nagy különbségek vannak fényerőben a legsötétebb árnyékos rész és a legvilágosabb pl. felhők között). Ilyenkor a szem attól függően állítja be a pupilla nyílását, hogy épp melyik részt nézzük. Ha a felhőket, összehúzza a pupillát, ha az árnyékban lévő részeket, kitágítja. Egy fotónál igazából csak egy féle beállítást használhatunk, amely csak kerülő úton tudja megközelíteni a szem által érzékelhető fény dinamikát.

A HDR technika lényege, hogy ugyanarról a témáról legalább 3 képet készítünk, különböző világosság beállításokkal. A lehető legszélsőségesebb beállításokat kell használnunk, hogy a legsötétebb képen a világos felhők legyen nagyon részletgazdagok, a legvilágosabbon pedig a sötét, árnyékos részek legyenek szépek. Ebből a 3 képből egy program segítségével csinálhatunk 1 db HDR képet. A legkönnyebben ezt a Photomatix Pro nevű programmal vagy a legújabb Photshoppal tehetjük meg. Mivel a monitorok sem képesek a teljes dinamika tartomány megjelenítésére, szükség van egy Tone Mapping nevű eljárásra is, amivel le tudjuk képezni a HDR képet élvezhető nyomtatott vagy képernyőn nézegethető képpé. A Photomatix képes Tone mappingre is.

A HDR képek készítéséről, a program használatáról sok jó leírást találhatunk pl ITT, ITTés ITTis. Gyönyörű HDR képeket lehet nézegetni ITTés ITT.

A HDR képek készítésére a fennt említett módszeren túl van egy egyszerűbb is, ami kevésbé hatásos ugyan, de sok esetben csak ez a járható út. Ez pedig a HDR létrehozása RAW képből. A legtöbb középkategóriás fényképező nem csak jpg formátumban tud képet rögzíteni, ami alapvetően egy 8 bites színleképzést használ, hanem RAW -ba is, ami a fényérzékelő lemez teljes érzékenységét, 16 bites színmélységet tud leképezni. A RAW formátum tehát egy képről lényegesen több információt tárol mint a gyakran használt jpg. Ebből képes aztán a Photomatix HDR -t generálni. E módszer előnye, hogy mozgó témáról is lehet HDR -t készíteni, vagy ha nem áll rendelkezésre állvány. Hátránya, hogy nem képes a teljes dinamika tartományt úgy visszaadni mint 3 - 5 egymás után készült kép.

Csenge születése után nem sokkal vettünk egy egyszerű kis gépet, ami azóta is nagyon jó szolgálatot tett (Kodak EasyShare P850). Sajnos nem képes az auto bracketing funkcióval elég nagy fény tartományt befogni, így csak manuálisan lehet vele HDR képeket készíteni, így nagy az esélye a bemozdulásnak. Ezért eddig inkább a RAW - HDR módszert próbálgattam.

Első HDR képem a Vajdahunyad várról gyereknapon:

Vajdahunyad HDR

Itt pedig ugyanennek a képnek a hagyományos változata (van egy kis különbség)

vajdahunyad_800_orig

E rész olvasása közben Édesanyám jutott eszembe, aki sokat küzdött már kapcsolataiban. De mindenkinek szól aki önmaga szeretésével hadilábon áll.

A kapcsolat célja: hogy eldöntsd, mely részedet szeretnéd „megmutatkozva" látni - nem pedig az, hogy a másik ember mely részét kívánod megragadni, illetve megtartani.

A kapcsolatoknak csupán egyetlen célja lehet, akárcsak az egész életnek: meglelni, felépíteni, megélni azt, Aki Valójában Vagy.

Igazán szívszaggató azt mondani, hogy te „semmi" voltál addig, amíg nem találkoztál azzal a bizonyos másikkal, ám nyilvánvalóan nem igaz, sőt, annál is rosszabb, mert hihetetlen nyomást gyakorol a társadra, hogy mindenfélének megfeleljen, amihez semmi köze; hogy az legyen, ami valójában nem ő.

Mert nem szeretné, hogy „elhagyd", keményen igyekszik az elképzelt lénnyé válni, annak megfelelően cselekedni, aztán egyszer csak elfogy az ereje. Akkor már nem felel meg a róla alkotott képednek. Már nem tölti be azt a szerepet, amit rá osztottál. Ebből fakad a neheztelés, amit harag követ.

Végezetül, hogy megmentse önmagát (és a kapcsolatot), a másik önnön valós énjét kezdi követelni, és egyre többször cselekszik összhangban azzal, Aki Valójában Ő. Ilyenkor szoktátok azt mondani, hogy „annyira megváltozott".

Igazán megható kijelenteni, hogy akkor váltál teljes emberré, amikor a másik belépett az életedbe. Ám a kapcsolat célja nem az, hogy a másik ember kiegészítsen téged; hanem az, hogy megoszthasd vele a saját teljességedet.

…

Na igen, akinek van füle a hallásra, figyeljen, mert bizony mondom, minden emberi kapcsolat válságos pontján egyetlenegy kérdés létezik:

Mit tenne most a szeretet ?

Nincs más jelentős kérdés, nincs más fontos kérdés, nincs egyetlen más kérdés sem, amely jelentős lehetne a lelked számára.

Csenge már 5. napja következetesen szól ha wc -re akar menni! Itthon van egy kis létrás szűkítője, kapaszkodik benne és nyomja, nyomja :)

A pisi még pelusba megy, de olyan édes amikor a dolga végeztével megdícséri magát, hogy “… ügyes, vécébe, bele, putty”.

A gyermeknap után kiálltunk vidáman a nagyközönség elé, és eldaloltunk egy - két áriát.

« Régebbi bejegyzések Újabb bejegyzések »