Emich család kalandjai

Van ez a szám, amit nagyon gyakran hallok a rádióban. Sokáig úgy tűnt, mintha nem is magyar lenne, pedig de.

Tetszik nagyon:

Szöveg:

Drága idő, veled repülnek évek Mire sarkamba érek, visszanézek Drága idő, veled eltelnek évek Emberekkel peregnek, kik beszélnek.

Repül a város újra, sosem áll Néha blamál, néha meg csak megtréfál Drága idő, te vagy minden sarokban Néha pislákolsz, néha meg berobbansz.

Repül a város újra, sosem áll Az idő elvisz tovább, majd bedarál Percek, mik emberekkel peregnek Repülsz velük, de ők csupán beszélnek.

Az egyik kedvenc részem a 2. könyvből, valószínűleg azért, mert hasonlít egy kicsit Jób tépelődéséhez. Mi is történt tehát Hitlerrel:

Először is: nem kerülhetett a pokolba, mert pokol nem létezik. Ilyenformán egyetlen hely maradt számára: a mennyország. De ez még mindig csak a kérdés megkerülése. Valójában arról van szó, hogy Hitler tettei rosszak voltak. Ám újra és újra elismétlem: a mindenség nem ismeri a jót és a rosszat. Semmi sem lehet eredendően jó vagy rossz. Minden, ami van - egészen egyszerűen csak van.

…

Az élet nem iskola, és csak azért vagytok itt, újra emlékezzetek. Ami pedig az élet kioltását illeti, annyi minden kiolthatja: hurrikán, földrengés…

Ohó, az más!  A természeti csapás Isten ujja.

Minden esemény Isten ujja.

El tudod képzelni, hogy bármi is megtörténhet, ha én nem akarom?  Azt hiszed, felemelhetnéd a kisujjadat, ha én nem döntenék úgy, hogy megteheted? Semmit nem tehetsz az akaratom ellenére!

De folytassuk csak az „igazságtalan" halálról szóló fejtegetést. Például igazságtalan-e, ha valamilyen betegség okozza ?

Én nem az igazságtalan szót használnám. A betegség, akárcsak a természeti csapások, természetes okok. Nem egészen olyan, mint amikor egy ember, mondjuk Hitler, halomra öli a többit.

Akkor mit szólsz a balesethez ?  Egy ostoba, véletlen baleset…

Ugyanaz. Balszerencsés, tragikus, de az is Isten ujja. Nem kémlelhetünk Isten gondolataiba, hogy kitaláljuk, miért történt meg. Nem is próbálkozhatunk vele, hiszen Isten kifürkészhetetlen és felfoghatatlan. Az isteni titok a mi horizontunkon túl fekszik, és bűnös dolog kutakodni utána.

Honnan tudod?

Mert ha Isten azt akarná, hogy mindezt tudjuk, akkor tudnánk. A tény, hogy nem tudjuk, bizonyítja, hogy Isten nem akarja.

Vagy úgy. Szóval az a tény, hogy nem értitek, mi miért történik, az Isten akaratának bizonyítéka. Az a tény, hogy megtörténik, az nem Isten akaratának a bizonyítéka. Érdekes… Lehet, hogy nem fogalmaztam elég világosan, de tudom, mit gondolok.

Hiszel-e Isten akaratában, hiszed-e, hogy Isten mindenható ?

Igen.

No persze. Csak Hitler vonatkozásában nem. Ami történt, az nem Isten akarata volt.

Nem.

Hát az meg hogy lehet?! Hitler megsértette Isten akaratát. Na jó, jó, de hogy sikerült neki, ha egyszer Isten mindenható?

Megengedted neki.

Ha megengedtem neki, akkor mégiscsak Isten akaratát teljesítette.

Hát… nagyon úgy néz ki. De miféle okod lehetett rá?  Nem! A te akaratod szerint neki is volt szabad akarata! Tehát a saját akarata érvényesült, amikor elkövette a rémtetteit.

Közel jársz, egészen közel.

Igazad van. Hitlernek-mind mindnyájatoknak-az Én akaratom szerint volt szabad akarata. De semmi olyasmit nem akarok, hogy szüntelen és végtelen büntetésben legyen részetek, ha nem úgy döntötök, ahogyan elvárom tőletek. Miféle szabadsága lenne akkor a döntésnek? Igazán szabadon cselekednétek, ha tudnátok, hogy kimondhatatlan szenvedés vár rátok, amennyiben nem azt teszitek, amit akarok?

Ez nem büntetés kérdése. Egyszerűen a következmény. Ugyanolyan természeti törvény, mint Newton törvénye az erőről és az ellenerőről.

Aha, szóval jártas vagy a teológiai érvelésben, melynek egyetlen célja, hogy megtartson Engem bosszúálló Istennek… ráadásul úgy, hogy Engem még csak felelősség se terheljen érte. /post/hitler-a-mennybe-ment-2-beszelgetesek-istennel-2/

Dunabogdányban jártunk, és nagyon kellemesen csalódtam a Duna parti strandokban. A kánikula ellenére nem volt tömeg, szép volt a víz, volt nagy fa játszótér és homok…

Ma hajnalban Geni megjegyezte hogy milyen csinosak a felhők, így kattintottam párat. Az egyik képen egy madarat is lencsevégre kaptam. Szóval ilyen a teraszunkról a város. Jó, mi? (kattints a képre!)

Ez a szép nyári történet 2005 -ben esett meg velem, lássátok:

Történt 4 éve, hogy Brac szigetén - Bolon nyaraltunk. Aki járt már arra, ismerheti a Zlatni Rat - felülről legendásan szép strandját, ami egy türkizkék tenger által övezett hófehér szarvként nyúlik az Adriába. A szarv, az áramlásoktól függően kanyarodik valamelyik irányba. A sziget közepén egy meglepően hirtelen hegy emelkedik a magasba, csalogatóan hívogatja az ernyővel érkezőket. Állítólag reggel - délelőtt szinte minden nap lehet itt repülni valamelyik irányba.

Egyik reggel el is indultunk az én Roland barátommal hogy meghódítsuk a sziget légterét. A starthelynek tűnő tisztásra egy turista látványosságnak látszó romos épülettől nem messze találtunk rá. A kilátás felülmúlhatatlan! Nem volt erős idő, a lefele út csendes gyönyörködtető pillanatokkal telt. Kattogtak a fényképezőgépek, készültek a giccses képeslapra való fotók.

Napok óta figyeltük a terepet, és úgy ítéltük meg, hogy a látványos strand szarv végén mindig kevés a turista, valamint szép - akadálymentes, gömbölyű fehér kavicsos a talaj. Egyszóval jó lesz ott leszállni és fürdőzni az ámuló turista hadak irigykedő tekintetében.

Roland le is szált, fürdőzött stb…

Én hogy még több képeslap készülhessen a “szarv” egyik partja mentén suhantam, és megpillantottam két sellőlányt a vízben, akik hevesen integettek. No gondoltam “ez még belefér”, és tettem egy kört, oly lazán, mintha egy sirály, a vacsora utáni hazafele úton lábát lógatva épphogy érintve a habokat, búcsút intene a végtelen ebédlőasztalnak.

A kör végül mégsem lett annyira nagyon laza.

A tenger fölé érve akkorát süllyedtem, hogy már csak abban reménykedhettem, szárazon megúszom a kis kitérőt, és elérem a partra való merőleges vetületemet. Hunok büszke leszármazottjaként hujjogtam a szétrebbenő strandolók felé, akik a történelmet megismételve rebbentek is szépen a hujjogást hallva. Nem így a napernyők. Rezzenéstelenül meredeztek felém, mint a lovasrohamot beváró léhűtő szuronyosok. Sikerült kettőt kikerülnöm, mire a harmadig feltartóztatni próbált, én meg egyszerűen félrerúgtam.

Sebesültek száma 1 férfi, akit a ráboruló napernyő az arcán megkarcolt. Ezután jött csak a nemulass! Várva a jogos elismerést és éljenzést, vállbaveregetést és cvikipuszit, szerényen mosolyogva hátraléptem kettőt. Hirtelen feltűnt, hogy itt mindenki teljesen pucér, és mindenki teljesen pipa.

Néhányan megragadtak és németül üvöltve ráztak, miközben én még összekötve jó öreg ernyőmmel nem igazán tudtam moccanni. Tudtam hogy itt csak a mélyen megbánó, fájdalmas tekintettel úszhatom meg a lincselést, de a felháborodott pucér tömeg lilára üvöltött pofa és egyéb zacskókkal, lengő tekékkel, annyira mulatságosan festett, hogy vigyorogtam végig. Közben megérkezett a rendőrség is, itt bevetettem a tanulatlan, ártatlan magyar figurát, aki nem is érti hogy hogy került ilyen helyzetbe, sőt semmilyen nyelven nem ért, és nem is tudja nagyon jól hogy mit is dumálnak ezek egymás között horvátul.

A sellőlányoknak sikerült közben jeleznem, hogy óvatlanul cipeljék el az ernyőt és a hozzá tartozó cókmókot, valami boldogabb öbölbe. Amikor a rendőrök elvonultak tanácskozni, hogy most mit is tegyenek, megérkezett néhány nudlista turista, akik őszintén meghatva bizonygatták hogy ez volt a nyaralásuk legszebb élménye, és  gratuláltak a landoláshoz. Mivel megkaptam a várt dicséretet, nem vártam meg a rendőrök tanakodásának eredményét, szép lassan eloldalogtam.

Így esett a nudlistákkal packázó pimasz kamikaze ernyős hős története. Valóban.