Emich család kalandjai

Szeretjük a jó csokit. Nem eszünk gyakran, de a specialitásokra lecsapunk keményen. Nomármost Európában az erős közepes kategóriát a Milka uralja, és vannak kiemelkedően jó darabjai is. Igenám, de mint kiderült a világ másik felén, Ausztráliában a Milka még nem tette be a lábát, épp csak az orrát dugta be. Így ott mást falatoznak a nassolni vágyók.

Noszi és Bussy és Máté hazajöttek egy kicsit Ausztráliából, és hozták nekünk ezt az aranyos színű csemegét, ami ráadásul Új Zélandi gyártmányú. Rendkívül finom! A csokiban elszórva sok sok kókusz is van, de azért a csoki dominál. A napokban remélhetőleg megkóstoljuk a kesudiós változatot is…

Tehát ha a világ túloldalán jársz, kóstold meg a Whittaker’s -t!

Kicsi lányunk egyre jobban ráhangolódik az alvási ciklusunkra, már egyáltalán nincsenek vele gondok alvásilag.

A múlt héten történt egy nagy előrelépés, ugyanis megérkezett a “Bandi heverő”. Addig a hagyományos rácsos ágy börtönben sínylődött a kiskorú. Az altatása úgy zajlott, hogy leginkább “a Mamával” a nagyágyban mesélgettek, elaludtak - apa egy idő után felrázta a Mamát (ez a lépés nem mindig sikerült), és beemelte cellájába a kis mormotát. Éjjel 3-4 körül rájött, hogy megint lecsukták, és kikéredzkedett. A Mama félálomba kiemelte, letette közénk, másra nem is emlékezett, a következő momentum már az volt hogy valaki reggel 8 körül ugrál rajtunk és a fejünkre ül…

Szóval a rácsokkal voltak fenntartásai a csemetének. Viszont a “Bandi heverő”, az már az övé. Reméltük hogy így alakul, hiszen ha megérkezik a kistesó, ne érezze úgy hogy az ő státusza mint elsőszülött hercegnő megingik :)

A heverőt a nagy ágy mellé toltuk, és egy szintre hoztuk vele, így most van egy hatalmas alvó placc, aminek a megfelelő sarkában büszkén, nem elzárva tőlünk hortyoghat kedvére. Olyan ez mint a modern állatkertekben - nincs rács, mégis a helyén marad minden mackó.

A lefekvés előtti rituálék:

• fürcsi a halacskákkal (Apa orca - kardszárnyú delfin - mama orca, nekik van egy nagy fehér cápa kisfiuk, rendszeres konfliktusok a kardhallal, rákocskával és a csikóhallal, akik csipkedik őket, viszont az orvoshal megvarrja gyorsan a sebesült uszonyokat és a végén együtt táncolnak meg repülnek)
• jön apa búvár egy búvárpipával és kifogja egyenként a tengeri lényeket, ezek meg visszaszöknek amikor apa búvár nem figyel. Utolsó kifogandó vízi lény maga Csenge - őt gyakran robotocska, vagy űrhajó emeli ki - mikor hogy…
• törölközés közben néhányszor fel kell borítania apa búvárnak a vödröket, és változatosan kell bosszankodnia (pl. azt a kutyafáját, a fóka csiklandozza meg, hangya rúgja meg)
• pelus (már csak éjjelre!), pizsi (ezt nem mindig sikerül felimádkozni), fogmosi, köpő verseny…
• ha még nincs késő, egy kis társasjáték még esedékes, vagy építünk egy egy fűtőházat, űrhajót úgy hirtelen (ha az autók és vonatok fűtőházba kéredzkednek, lehet tudni álmos már a lány…)
• bevonulunk a szobába (felváltva a Mama vagy Apa viszi be) és elkezdődik az elalvás kb. fél - 1 órás procedúrája

Esti mesék és játékok:

Pókocska

Bém

Elkezd azon tanakodni, hogy akkor ő ültet egy dinnyét, magról. Majd eszébe jut (és innen folyamatos kacagás a mese), hogy hát ha a dinnye megnő, ilyen lesz mint a labda, és huss, elgurul, nem tudja megfogni. A karalábé is elszalad, és a karfiol is. A paradicsomról meg a krumpliról nem is beszélve. A répa elugrál, sőt a brokkoli is gyorsabb mint a bém. Ez a felsorolás addig folytatódik, míg apa fel nem sorolta a létező összes zöldséget meg néha gyümölcsöt is (mindegyik gyorsabb mint a Bémecske)

Ki mit dolgozik

A legnépszerűbb a Szilárd mint szakács, mert részletesen el kell mondani, hogy jön a vendég, kér valami furcsa ételt (ráklevest, rántott paradicsomot, hangyás tésztát, …) és a Szilárd ezeket mind megfőzi finomra.

A másik kedvenc Ákos tati, aki megvizsgálja a betegeket, csövet dug beléjük (Esofago-Gastro-Duodeno-Scopia), majd polipocskát talál, amit hurkocskával elekromosan leégeti, és kiveszi egy kis fogócskával, majd széttapossa hogy meggyógyuljon a beteg.

Ani-mami is kedvelt szakmát űz, angolul tanít diákokat, akik először nem értik amit mond, de egy idő után már megértik egymást. Ennek apropóján Csenge elkezdett tanulgatni angol szavakat, számokat, …

Apika malacokból csinál kolbászt és szalonnát és egyebeket, ezt a folyamatot is részletesen el kell mesélni.

Nagyi mint óvónéni már bemutatta neki a munkáját, de ezt is fel szoktuk eleveníteni, hogy énekelnek, esznek, alszanak a gyerekek

Altató dalok

pl. Szép csillagos az éj, pár tücsök hangja kél, lágy puha fényét hinti rád a holdsugár. Hát aludj kedvesem, álmodjál csendesen, a tó tükrén, az erdő mélyén csend honol. Reggelre új nap virrad rád, s majd játszol kergetősdit, s bújócskát. Hát aludj kedvesem, álmodjál csendesen, a tó tükrén, az erdő mélyén csend honol.)

A Szellő zúg távol, alszik a tábor…

A Ici-pici lencsi lány, …

Geni felhívott, hogy baj van… Játszottak, táncoltak, és Csengének reccsent egyet a karja, és azóta egyfolytában sír. Gyermekorvosunk javasolta, hogy vigyük le a sebészetre, mert nincs távolbalátó képessége.

A kórházba már együtt mentünk. Geni felkötötte a kis kezét, így már nem fájt neki annyira. A csuklójára gyanakodtunk, mivel úgy tűnt, az reccsent. A Vörösvári úton a doki nem volt a helyzet magaslatán, továbbküldött minket a János -ba.

Mire a János kórházhoz értünk Csenge már megnyugodott, de nem akarta mozgatni az ujjait, a csuklója nem volt megdagadva, nem látszódott semmi rendellenes, viszont a karja a legkisebb mozdulattól is fájt. Aggódtunk. Szép lassan sorra kerültünk, hárman lefogtuk a lányt, a doki megtapogatta, majd feljebb is, a pulóvere által rejtett könyökéig.

Kicsit megtapogatta, elfordította, majd szörnyülködő tekintetünk előtt behajlította a kis karját. Ezután elmosolyodott, és mondta hogy mehetünk is, pár perc múlva kutya baja sem lesz.

Ha tudtam volna hogy a könyöke lehet a ludas, talán én is megpróbálom helyrerakni (kiugrott vállat már tettem helyre felnőtteknél), most hogy utánanéztem a fogásoknak, már biztos, hogy legközelebb otthon oldjuk meg az ilyen ficamokat :)

Orvosi leírásokban a következő néven találkozunk ezzel a jelenséggel: Nursemaid elbow, Rádiusfej subluxáció (micsoda hihetetlenül rugalmas is ez a mi magyar nyelvünk), pronatio dolorosa infantum, …

A legtöbb leírás azt mondja róla, hogy ez egy gyakori probléma 5 éves kor alatt, lányoknál és a bal karon fordul elő leginkább. Mi javítottuk a statisztikát.

A leírás szerint amikor egy ilyen pici fejlődő kart hirtelen meghúzunk és közben csavarunk, az egyik szalag be tud csúszni, be tud akadni a két kar csont közé és ott is marad, amíg megfelelő mozdulatokkal nem hozzuk helyre (elvileg magától is helyreugrik idővel, de addig is elég fájdalmas).

A gyógyító fogás lényege, hogy hajlítsuk ki a kart, közben fordítsuk kifele a csuklót, majd ezután hajlítsuk be teljesen a beteg kart, és kész is.

Végezetül álljon itt egy videó a megfelelő mozdulatokról:

Források:

• Dr. diag
• Subluxation - DrGreene.com
• Duke orthopaedics

Gyerekkorom óta sci-fi rajongó vagyok, a sorozatokat viszont nem szeretem. A http://atlantis.csillagkapu.hu/ első két évadot Busy -éktól örököltük, amikor leléptek Ausztráliába (tőlünk vajon ki örökli majd? :)

A Stargate film annakidején tetszet, de a sorozattal nem tudtam mit kezdeni. Busy bizonygatta, hogy ez más, ez jobb, ezt nézzem meg.

Az Atlantis sorozat felütése az, hogy a nem túl távoli jövőben találnak a Földön egy olyan csillagkaput, melyen a megszokottnál egyel több tárcsázási szimbólum található. Az okosok rájönnek arra, hogy ez azt jelenti, hogy egy másik galaxisba biztosít féregjáratot. Sok energia kell a kapu megnyitásához, de átküldenek egy csapatot.

Ahová érkeznek az egy víz alatt lévő ősi város, amit egy nálunk sokkal fejlettebb technikai szinten álló emberi civilizáció épített. Az ősök - mint később kiderül - megvilágosodtak, így hátrahagyták az anyagi világot, nem foglalkoznak már vele (kivéve néhány kivételes alkalmat). Atlantis tehát egy csillivilli technológiákkal, rejtett laboratóriumokkal teleszórt hópihe alakú ősi város, amit szép lassan belaknak az emberek.

Innen számtalan új helyre lehet csillagkapuzni, minden új világ új kalandokat, storyt rejteget. A fő konfliktus egy ember-“helyi rovar” keresztezésből létrejött “lidérc” fajjal van, mivel ők emberi életenergiával táplálkoznak, mással nem tudnak szegények.

Az sorozat alapötlete remek, hiszen ebben a csúcstechnológiás - mégis ősi környezetben, ugrálva térben és időben számtalan féltudományos és tudományos mém bepréselhető, mint pl.: párhuzamos univerzumok, nulltér energia, megvilágosodás, nanorobotok, energiapajzsok és fegyverek, organikus űrhajó, hiperhajtóművek, teleportáció, tértechnológiák…

Remekül eltalálták a szereplőket is, majdnem mindegyik szerethető, konzekvens figura, és a történetek közt fellelhető a technológia, valamint jellemfejlődés is.

A sorozat eddig 5 évadot élt meg, egy egy rész 45 perces, így pont meg tudom nézni munkába menet a buszon :)

Az idei “torkos csütörtök” napot az Onyx étteremben ünnepeltük (tavaly a Spoon volt a soros).

A választás hirtelen történt, miután olvastam Plastik Józsi bejegyzését, akinek az Olimpia bemutatását is köszönhetjük. A degusztációs menük változtak azóta, de vannak párhuzamok.

(Ha esetleg valaki nem tudná, a “torkos csütörtök” évente fordul elő, és ilyenkor féláron van az éttermi fogyasztás az ország számos éttermében…)

Az Onyx az eddig általunk látogatott éttermek közül a legdrágább és legidegenebb. Lehet, hogy a kettő valahol a magasban össze is függ. Egy 7 fogásos degusztációs menü ára 15 000 Ft körül mozog, és ezzel még nem is nagyon lehet jól lakni (bár van benne minden herkentyű). Az Onyx a Gerbeaud cukrászda étterme, ahol hemzsegnek a díjnyertes szakácsok.

Szép reményekkel érkeztünk a helyre, és mivel Vasárnap egy családi Olimpia látogatáson estünk át, az összehasonlítás tálcán kínálta magát. Az Olimpiába visszatérni csodálatos volt. Az Olimpia etalon. Az Onyx nem lesz az.