Ezt elszúrtam. Jún 1 óta vagyok munkakereső, azóta járna nekem a munkanélküli segély. Mégis csak most intéztem el a szükséges adminisztrációt. Fontos tudnivaló, hogy ez nem olyan mint a gyerekek körüli támogatások, nem jár visszamenőleg, csak attól a naptól, amikor megjelensz a hivatalban lehajtott fejjel :)

Mivel egy belső hang meggyőzött arról, hogy nem baj ha a statisztikákban megjelenek és még pénzt is kapok érte, megtettem a szükséges lépéseket.

Tekintettel az idei munkáltatói tendenciákra, illetve a neten lelhető információk nem túl bőséges tárházára, röviden leírom hogy is néz ki mindez. Szóval ha van türelmed kivárni a hosszú sorokat, már csak egy gyors ellenőrzés kell, minden nálad van -e:

• személyi igazolvány
• lakcím kártya
• adó és TAJ szám
• megállapodás a munkaviszony megszünéséről
• jövedelemigazolás
• apeh adatlap, rajta bérjegyzék
• nyugdíjpénztári értesítő
• egészségügyi hozzájárulás könyvecske

Én nem Pesten intéztem mindezt, kb. 3 óra alatt sorra kerültem a regionális Munkaügyi Központban. Az egészségügyi hozzájárulás könyvecskét ott kell hagyni náluk, helyette kapunk egy “Álláskeresők kiskönyve” c. kiskönyvet.

Megállapították a támogatás mértékét is, ez jelenleg úgy számítható, hogy az elmúlt 4 év átlagfizetésének 60% -át adják 3 hónapon át (persze csak ha addig nem lesz új munkád), utána pedig még fél évig a minimálbér 60% -át.

Kötelezettségem annyi van, hogy vezetnem kell egy naplót a munkakeresésemről, valamint 2 hónapon belül meg kell jelenjek ismét, beszámolni a helyzetemről. Persze ha időközben munkát kapnék, faxon értesítenem kell a Munkaügyi központot.

Idézet a határozatból:

Az álláskeresési járadékot nyugdíjjárulék terheli, s a személyi jövedelemadó alapját képezi. Az álláskeresési járadék folyósítási időtartama szolgálati időnek minősül. A járadék összegéből az álláskeresőt terhelő nyugdíjjárulékot a járadékot folyósító szerv levonja, és közvetlenül utalja a társszervek felé.

Kánikula van, de itt mögöttünk a hegy remekül tartja a hűvöset. A kertben minden reggel felfújom a kis medencét, és néha én is befekszem Csenge mellé.

Csanád úgy nő mint a gomba, hatalmas baba.

Az alábbi listát Paulo Coelho blogjából vettem és fordítottam:

Leltár arról, mi is a normális

• Bármi, ami elfeledteti velünk valódi személyiségünket, álmainkat és arra késztet minket, hogy csak dolgozzunk, termeljünk és szaporodjunk.
• A háborúhoz szabályokat felállítani (ld. Genovai egyezmény).
• Éveket tölteni az egyetemeken, majd nem találni munkát.
• Dolgozni nap mint nap 9 -től 5 -ig olyan pozícióban, ami semmi örömet nem okoz, csak hogy nyugdíjba mehessünk 30 év után.
• Nyugdíjazás után rájönni arra, hogy nincs már energiánk az élet élvezetére, majd az unalomtól meghalni néhány év után.
• Botox -ot (idegméreg) használni a fiatalos külsőért.
• Pénzügyi sikerekért küzdeni a boldogság keresése helyett.
• Kinevetni azokat, akik a boldogságot keresik pénz keresés helyett, és “ambíció nélküli” -nek nevezni őket.
• Összehasonlítgatni tárgyakat, autókat, házakat, ruhát, és az életminőséget ezen összehasonlításokból megítélni ahelyett, hogy az élet valódi értelmén gondolkodnánk.
• Nem beszélni idegenekkel. Kibeszélni a szomszédokat.
• Azt gondolni, hogy a szülőknek mindig igazuk van.
• Összeházasodni, gyerekeket nevelni és együtt élni a szerelem elmúlása után is, azt állítva hogy ez a gyerekek érdekében szükségszerű (akik mellesleg egyáltalán nem vevők az állandó vitákra).
• Kritizálni mindenkit, aki különbözni szeretne.
• Egy hisztérikusan csörömpölő ébresztőóra hangjára ébredni.
• Elhinni mindent ami nyomtatásban megjelent.
• Nyakunk köré tekerni egy színes anyagdarabot minden értelmes ok nélkül, amit nagyképűen “nyakkendő” -nek nevezünk.
• Körbejárni egy kérdést, nem rákérdezni akkor sem, ha a másik személy pontosan tudja mit szeretnénk tőle megtudni.
• Mosolyt erőltetni az arcunkra, amikor sírni szeretnénk és sajnálni azokat, akik kimutatják érzelmeiket.
• Azt gondolni, hogy egy műalkotás érhet egy vagyont, vagy lehet akár teljesen értéktelen is.
• Megvetni azt ami könnyen jött, mivel a “szükséges áldozat” és ennélfogva a “mélység” - hiányoznak belőle.
• A divatot követni akkor is, ha nevetségesen néz ki és kényelmetlen.
• Meggyőződéssel hinni, hogy a híres emberek mind nagy vagyont halmoztak fel.
• Rengeteget költeni a külső szépségre és nem törődni a belső szépséggel.
• Minden lehetőséget megragadni arra, hogy a világnak a többi ember felett állónak mutasd magad, holott teljesen átlagos személy vagy.
• Bármilyen tömegközlekedési járművön még véletlenül sem belenézni egy másik ember szemébe, nehogy azt gondolja, el akarod  csábítani.
• Egy liftbe lépve az ajtót bámulni, mintha senki nem lenne körülötted, akkor is, ha tele van a lift.
• Soha nem nevetni étteremben, akkor sem ha életed legjobb viccét hallottad éppen.
• Az Északi féltekén mindig az évszaknak megfelelően öltözködni, rövid - vékony ruhát tavasszal, bármennyire hideg is van és kabátot ősszel, bármilyen meleg is legyen az idő.
• A Déli féltekén a karácsonyfát pamutvattával dekorálni, holott Jézus születésének semmi köze a télhez.
• Ahogy öregszünk, egyre inkább azt gondoljuk hogy a legbölcsebbek vagyunk a világon, akkor is ha sokszor a jó és rossz közötti különbségtétel is nehézséget jelent.
• Résztvenni egy jótékonysági rendezvényen, és közben azt gondolni, hogy mindent megtettünk a társadalmi egyenlőtlenségek elsimításáért.
• Háromszor enni egy nap, akkor is ha nem vagyunk éhesek.
• Azt hinni, hogy a többiek mindig jobbak mindenben: jobban néznek ki, gazdagabbak és intelligensebbek. Mivel a saját határainkat feszegetni kockázatos, jobb nem tenni semmit.
• Az autót arra használni, hogy benne erősnek és világ urának érezzük magunkat.
• Dugóban káromkodni.
• Azt gondolni hogy ha gyermekünk rossz, annak egyedül a rossz társaság az oka.
• Összeházasodni az első személlyel, aki egy társadalmi pozíciót biztosít számunkra. A szerelem várhat.
• Mindig azt mondani hogy “megpróbáltam”, még akkor is, ha egyáltalán nem próbáltad meg.
• Félretenni, halogatni a legizgalmasabb dolgokat az életben, egészen addig, amíg már nem lesz erőnk megtapasztalni őket.
• A depressziót televíziózással elkerülni.
• Azt hinni, hogy mindig igazad volt amikor nyertél.
• Azt gondolni, hogy a nők nem szeretik a focit és a férfiak nem szeretik a lakás dekorációt.
• A kormányt hibáztatni minden rosszért.
• Biztosnak lenni abban, hogyha valaki jó, illedelmes, tisztességes, akkor őt a többiek gyengének, sebezhetőnek, és könnyen manipulálhatónak tartják.
• Azt hinni, hogy az agresszív és udvariatlan magatartás erős személyiséget sugall.
• Félni a szövetminta-vételtől (férfi) és a szüléstől (nő).
• És végül azt hinni, hogy a saját vallásod az egyedül üdvözítő kinyilatkoztatott igazság, a legfontosabb, a legjobb és mindenki más ezen a bolygón, aki Isten bármilyen egyéb manifesztációjában hisz, a pokol tüzére kerül.

Közkívánatra ismét Csanád fotó gyűjteményt teszek közzé :)

Az összes képünk továbbra is a http://picasaweb.google.com/emichek címen érhető el.

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

Sok sok éve már, hogy megjelent fejemben ez a gondolat, és a vicces találmányok rovatba most végre le is írom (stipi stopi, levédtem :)

Szóval van ez a hiszti a filmek másolása körül. Nem lenne hiszti, ha a filmeket nem lehetne lemásolni, vagy csak rettentő bonyolultan, mint pl. a pénzt. A találmányomnak van néhány olyan pontja, amit részleteiben még ki kell majd dolgozni, de a lényeg a következő:

Ismerünk már olyan molekulákat, melyek különböző látási és hallási hallucinációkat okoznak. Egy kis továbbfejlesztéssel megalkothatnánk a rövid hatású, célzott hallucinációt kiváltó anyagot.

Egy - egy ilyen molekula 1-2 másodpercre egy film részletének hallucinációját okozhatná. A hordozó egy pasztilla lenne, benne hosszú, mikrotubulus szerkezet, melyből a médiamolekulák egyenként tudnak csak kijönni egy miniatűr nyíláson. A filmnézés annyiból állana, hogy bekapunk egy pasztillát és elkezdjük szopogatni. A stop vagy pause pedig hogy kivesszük a szánkból. Ha véletlenül lenyelnénk a pasztillát, akkor sajnos végig kell néznünk a filmet egyszerre. Persze lehetne kapni Eject pasztillát is, amit ilyenkor a film után küldhetnénk és végérvényesen leállítanánk a filmet, mert közbejött valami…

Mivel nem érzékszervek révén, hanem közvetlenül a feldolgozó központ stimulálása révén éri el a hatást, rendkívül élethű, minden érzékszerv ingerlésének utánzását lehetővé tévő alkotások születhetnek. Az igazi tér és összhatás!

A drága vegyi üzemekben történő sokszorosítást otthoni környezetben lehetetlen megismételni, az alkotás egyedülálló és könnyen szállítható.

Ha minden ilyen könnyen megoldható lenne… (unatkoznék) :)