Csenge mostanában odavan a kötelekért. Összekötöttem irányultságait Csanád mozgatási igényeivel, és ez lett belőle:

Csanád hatalmas baba, tele erővel és vidámsággal. Nagyon kíváncsi, figyel a világra, és most már tud helyet is változtatni, igaz egyelőre csak hátrafelé :) Szeret velünk lenni, imádja ha viszegetjük, és nagyon csiklandós - úgy szeretem a kacagását! Persze elfogult vagyok, de ilyen jó gyereket még nem látott a világ. Mindenkivel barátságos, nyugodt, elégedett.

Csak az éjszakákat tudnánk feledni!

Több hete már, hogy éjjel óránként ébred, és úgy lehet csak elaltatni, ha kap egy kis szopit, vagy ha vállunkra vesszük és járkálunk vele. Leülni ilyenkor nem lehet, azonnal elkezd morogni. A fittball és a kis trambulin jó szolgálatot tesz, mivel lehet velük imitálni a járkálást, és kevésbe fárasztóak. Viszonylag gyorsan elalszik ilyenkor, általában elég 2-3 perc, de vannak rosszabb esetek is.

Mivel elmúlt már fél éves, és a független szakértők is megállapították hogy mokányságához nem fér kétség, elkezdtük óvatosan etetni. Almát rágcsál (még nincs foga), reszelt almát nyalogat, Medolinot kajál. Várjuk a hatást, bár az előbb épp ismét felriadt…

Nagyon nehéz valakit “meggyógyítanunk” ha ő maga nem akarja a gyógyulást. Ami ilyenkor történik az inkább az, hogy bennünk van egy olyan rész ami gyógyulásra, odafigyelésre szorul. E témát kutatva találtam rá erre a kis érdekes történetre. A módszer, úgy érzem bevállt. Nem csak bennem okozott megnyugvást, hanem segített kinn is (ha létezik a kinn egyáltalán :)

(tovább…)

Gergő egyik bejegyzéséhez pöttyintettem egy hozzászólást vírus és oltás ügyben. Érdemes kattintani, jól összeszedte a vonatkozó cikkeket.

Én most ezt gondolom h1n1 ügyben:

Nekem nem azért nem kell, mert félek tőle, hanem mert nem félek a náthától sem. Egész jól bírjuk a lázat is, ha az jön éppen. 
Ha az idézett hivatkozásokat jól olvasom, az oltás is csak rövidíteni és kis mértékben enyhíteni tudja a hatást. Ennyi. Viszont az orvostudomány és az egészségügy már régóta korrumpálódik olyan szinten hogy lassan az átlagember számára is hiteltelen. Ráadásul rettenetesen specializálódott szakemberek próbálnak kommunikálni velünk (pl. édesapám egy volt kollégája a véralvadás 6. faktorában résztvevő egyik fehérjének a világ legnagyobb szakértője volt…).

Az eddigi világlátásom alapján az orvostudomány válsága az egyéntől való eltávolodásban gyökeredzik. A legtöbb orvos nem gyógyít, hanem eseteket old meg… Szerintem téves hozzáállás statisztikai módszerekkel hatásosnak bizonyított általános szerekkel kezelni tömegeket.

• Egy biológia szempontú megközelítés: ITT

Egy szerintem jó összefoglaló a probléma lényegéről (Dr. Keszthelyi Gyula megjegyzéséből):

Magyarországon jelenleg elsősorban a vakcina hatékonysági bizonylatolása hiányzik, a jogi szabályozás inkoherens volta pedig a felelősség kérdésében osztja meg az érdekelteket. Akármilyen xar oltást is be kell adni, ha az KÖTELEZŐ, és a legjobb sem lesz beadva, ha hiányoznak az EüTv-ben előírt feltételek a beadáshoz. Ha például a gyártó alapvető, közérdekű szakmai információk kiadását megtagadja.

Tehát jelenleg irreleváns a fenti biológiai továbbképzés, bár nagyon meggyőző, de nem ez okozza a feszültséget.

Az önkéntes oltásnak az a lényege, hogy az orvos sem nem ajánl oltást, sem nem beszél le róla. Akinek meg ez nem tetszik, az beadatja máshol. Ilyen egyszerű. Az ellátás megtagadásának joga az EüTv-ben garantált orvosjog.:-) Nagyon sajnálom, de ez van.

• A vírus működéséről egy remek videó: ITT
• Valamint, hogy egyensúly legyen, itt egy kételkedő cikk is: ITT

Horváth Tamás hozzászólása is érdekes ez ügyben:

(tovább…)

Egy eseménydús és nagyon kellemes hétvégén vagyunk túl. Nemzeti ünnepünknek hála péntek délután összepakoltuk a kis családot és legurultunk Tótfaluba édesanyámhoz. A mindig szemfüles Szilárd adott egy jó tippet, és nem Szabadkán keresztül jutottunk le, hanem egy félig lezárt lejárón keresztül rövidítettünk :)

Rég nem látott édesanyám alig tudott betelni a kis csemetékkel. Délután Szabadkát céloztuk meg, Csenge nagyon élvezte szökőkút körüli akkumulátoros autózást, illetve a játszóteret, este pedig az emeletes ágyat.

Másnap állatkertet látogattunk, a legaranyosabb az elefánt volt, akinek egyesével adtuk a faleveleket - alig győzte nyelni :)

Este hazaúton Csanád nagyon nyűgös lett, de miután megálltunk és a vállamon elaludt (mostanában mindig így alszik el), nem volt vele gond.

Vasárnap kimentünk Zugligetbe a libegő lábához. Innen gyalog mentünk fel a felső állomáshoz, az út meglepően szép és változatos, többször kell látogatnunk… Csenge nagyon jól bírta az utat és alig várta már a libegést. Útközben megmásztuk azért a tündérsziklát is, a kilátás az őszi színekben pompázó Budára csodás!

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)