Kategória: Személyes

A kis pocaklakó rendkívül élénk, és szereti ha apa énekel neki. Bizarr felvétel :)

Szerintem jól fogadták :) Csinosan, virággal, ajándékkal elindultunk estefelé. Kövesden Erzsike fogadott minket, nagyon meglepődtek hogy váratlanul betoppantunk… Geni már nagyon készült, és egy koccintás után elmondta, valahogy így:

  • A látogatásunknak három célja van. Az egyik, hogy köszöntsünk téged Apika és átadjuk neked ezt a virágot. Itt rám nézett, és én folytattam, Gáspár felé fordulva…
  • Én már megismerkedésünk óta tudom hogy el fog érkezni ez a pillanat, és most itt, egyelőre ebben a szűk családi körben szeretném megkérni a Geni kezét :) Gáspár mosolygott, de azt mondta:
  • Jól van öcsém, de ezt egy sokkal nagyobb gyülekezet előtt is ki kell jelentened, és akkor majd eldöntöm, neked adom -e a lyányomat… Gondoltam magamban, csavarunk azért még a dolgon egyet, fordul még itt a kocka :) Geni megszólalt, és a pocakjára tette a kezét:
  • A legszem ajándék pedig itt van, bennem… Erzsike azonnal kapcsolt, és a nyakába ugrott, egy kis idő múlva Gáspár odajött hozzám és egy barackot nyomott a fejemre, és mosolyogva ezt mormogta:
  • Te gazember… Az est hátralevő részében már a lagzit terveztük, holott a mi tervünk eredetileg az volt, hogy majd miután a baba megszületik, akkor mulatunk csak, de Gáspár ragaszkodott hozzá hogy ennek még előtte meg kell lennie.

Geni már boldog. Még titkolódzik, nem meri elmondani, de már készül. Nagyon érdekes könyveket vettem neki, tegnap jógázott. Keresni fogunk egy hegyi kristályt amit fel tudunk tölteni bölcsességel, szeretettel. Szerdán tervezzük hogy meglepetésszerűen lemegyünk Kövesdre bejelentéseket tenni Geni papának. Addig is lázasan keresem a megfelelő gyűrűt.

Geninek most nagyon nehéz. Megtalálta az iskolát amire vágyott, és még nem tudja elképzelni hogy átalakul az élete. Az emberek megnyújtották a gyerekkort, akár életük végéig. A felelőtlenséget, lazaságot, szórakozást...
Szombaton Árpiékkal játszottam egy transzformáció című játékot. Válaszkereső játék. A következő kérdésre kerestem a választ:
Készen állunk-állok -e arra, hogy gyermekem legyen, idő kell, vagy valami más, hogy ezt elfogadjuk, élvezzük?

(tovább…)

Az első pillanat olyan volt, mint amikor egy szőlőcukrot veszel a szádba, és az szétolvad, és ettől az édestől mosolyogni támad kedved.

« Régebbi bejegyzések Újabb bejegyzések »