Van egy kedvenc sci-fi regénysorozatom, amiben a főszereplő egy nagy tekintélyű,  súlyos múltú személy, és a regény egy szakaszában különös, elgondolkodtató foglalkozást űz. Ő a Holtak Szószólója. A foglalkozása abból áll, hogy az elhunyt személy családjához költözik egy időre, és sokat beszélget azokkal, akikkel kapcsolata volt a halottnak.

A legtöbb ember élete végén sok sok szálat hagy elvarratlanul. Ezek a szálak gyakran szúrnak másokat, megkötöznek, és a temetés után nincs feloldás. A szálgombolyító elhallhat, a szálak maradnak.

A Holtak Szószólója felgombolyítja ezeket a szálakat és egy beszédet készít, amit a temetésen, minden résztvevő jelenlétében elmond. Szól a halottért, a halott nevében. Elmondja a halott életét úgy, hogy lehetőleg kibogozza a gubancokat. Rajta keresztül a rokonok megértik az elhunyt mozgatórugóit, hogy miért bántott néha, miért döntött mások számára érthetetlenül. Ha jól végzi munkáját, feloldoz, elenged, megkönnyít. Hányszor érezzük azt egy egy temetés során, hogy nem lett valami lezárva, valamit nem mondtunk el, valamit nem bocsátottunk meg…

Nos ez a “szakma” valahogy most felbukkant a fejemben, a könyv egyébként számtalan továbbgondolásra érdemes ötletet sorakoztat fel, mint pl. az ikerquarkokkal történő azonnali kommunikáció, vagy az elméleti biológiát súroló aiua vektorokból építkező élő szervezetek elmélete, akiknek vezérlő aiuája a nemlétből szakad át a mi univerzumunkba, és nem utolsó sorban az értelmes, kommunikáló vírusok létezésének lenyűgöző leírása.

A könyv sorozatot  Orson Scott Card írta, a címe Végjáték.

Sokszor megkérdezik tőlem, hogy akkor én most Emih vagy Emich vagyok -e. Erre a kérdésre általában a következő a válaszom.

A családunk neve Emich volt, sok generációval ezelőtt volt még egy Emmerich ág is, de az már olyan régen hogy tradíciónak is sok. Szóval az Emich egy sváb családnév, amely család egyes tagjai elindultak egyszer délnek. Egyes ágai Magyarországon maradtak, egy águk eljutott a vajdasági Cservenkára, ahol szépen meglombosodott.

Egyszer csak jöttek a háborúk, és már nem volt mindegy, kinek milyen nemzetiségű a családneve. Az Emichek szétszóródva gyakran Endrédi -re, vagy Endrődi -re magyarosodtak, aki pedig bekerült a szerv nyilvántartásokba, Emih -hé vált. Ennek az az oka, hogy szerb nyelvtan rendkívül furfangosan egyszerüsíti az idegen szavak helyesírását. Mindent úgy írnak le, ahogy kiejtik. Ez annyira így van, hogy pl. én a keresztlevelemben még Emich vagyok, de a vajdasági egyéb nyilvántartásokban már csak Emih. Édesapám is így lett “sima” Emih. Shakespeare még rosszabbul járt, így lett belőle Sejkspir…

Terveim között szerepel, hogy vissza Emich -esedünk, legalábbis az én családom ága, így én ahol nem kérnek igazolványt, ott már a ch -s változatot írom, mondom. Talán az idén már szinkronba kerül a tradíció és személyi igazolvány…

Születésem előtt kezdődött. Igazából nincs is eleje, hiszen már édesapám előtt is kezdődött valahol. Gyerekkoromban a tudomány lenyűgözött, és édesapám volt az, aki leginkább terelgetett ezen az úton. Ő úgy lett orvos, hogy biológus szeretett volna lenni, de lebeszélték róla. Talán maradt benne néhány szikra, ami átpattant rám, és lobogtatta a természettudományokat faló fáklyámat.

Úgy érzem viszont, hogy édesanyám volt a valódi értelmiségi a családban. Ő volt az olvasottabb. Mégis, apámban volt meg az különös képesség, hogy szivacsként magába szívott mindent amit látott - hallott, és ezt hatásosan vissza is tudta adni. Tudása inkább volt meggyőző mint alapos. Édesanyámnak a memóriája volt elképesztő, és ma is az.

Szóval az én legkedvesebb gyerekkori játékaim mind mind a természettudományokkal voltak kapcsolatban. Sok sok kísérletet terveztem és kiviteleztem akkoriban. Pl. kinn a fagyban hópelyheket vizsgáltam mikroszkóppal; tubifexeket próbáltam hibernálni mélyhűtőben, majd újraéleszteni a kisvonat egyenáramával; halakat tenyésztettem; új módszert dolgoztam ki a tubifexek tisztítására; vetélkedőket szerveztem a szobánkban…

Úgy tekintettem a Tudományra, mint az életnek értelmet adó gondolkodásmódra, csodálatos megoldandó feladatok tárházára. Jött az iskola, és jött az egyetem, és én még mindig abban hittem, kutató tudós leszek, aki hétről hétre izgalmas új felfedezésekkel gazdagítja a világot, segíti az emberiség evolúcióját.

Olvasmányaim a rengeteg mesekönyv után (már kicsifiúként könyvtárba jártam), rákaptam a sci-fi -re, és faltam Asimov, Lem, Clark, … könyveit. Leginkább azokat a sci-fi -ket kedveltem, amikben a tudományos vonal volt az erős. Ahol extrapolálták a jövőkutatók vízióit a távoli, csillagkalandorok idejébe.

Az egyetem nem volt nehéz. A kollégiumi élet is tetszett. Viszont alig volt pénzem. Elkezdtem dolgozni. Először mindenféle nagyszerű alkalmi munkákat, mint pl. borítékolás, szabadtéri koncert után szőnyegek összeszedése, marhabiléta lézergravírozása…

Folytatás következik…

Az év hidegen kezdődött, és rögtön bele is vetettük magunkat a téli örömökbe :)

Csütörtökön szánkózni voltunk a Normafánál. A -8 fok ellenére remekül szórakoztunk, bár Csengének új volt még a szánkóval száguldás, egy idő után ráérzett…

Pénteken egy last minute sí - snowboard szervezéssel Abigéllel Stuhlecken találtuk magunkat. A hajnali 5 -kor keltünk, de sajnos így is késve érkeztünk, irgalmatlanul nagy volt a tömeg. A fenti parkolókba már nem is engedtek fel, lenn pedig a 3 pénztárnál 5 hatalmas sor kígyózott. 11 óra előtt néhány perccel kerültünk sorra, ami csak azért volt kicsit bosszantó, mivel 11 órától már néhány euróval olcsóbb jegyet lehet venni. A hideg és az  általános hóhelyzet ellenére elég jegesek voltak a pályák, viszont jó hír, hogy eltüntették a felső, hosszú csákányos felvonót, és helyette egy vadiúj narancssárga 6 üléses viszeget fel. A fenti hüttében még mindig nagyon finom a gőzgombóc! Összességében jól éreztük magunkat, kellemesen elfáradtunk, de a tömeg miatt szerintem egyszer elég volt idén Stuhleckből.

Szombaton szünet, és vasárnap pedig egy különös korcsolyázás figyelt be. Kövesden jártunk, és vittük a korikat is. Dél körül nekivágtunk a télnek, volt egy kósza hír arról, hogy a Zsóri fürdőben az élménymedence körbe korizható. Hittük is meg nem is, először inkább a kavicsos tónak vettük az irányt. A tó be van ugyan fagyva, de nem láttunk rajta egyetlen nyomot sem, így továbbálltunk a Zsóri felé. Besomfordáltunk hátra, a kénes termálban lubickoló elvetemültek között, és meglátogattuk az élményt. Tényleg tele volt vízzel, és tényleg be volt fagyva emberesen. Előkaptuk a korikat, és Csenge, a Kismama és jómagam köröztünk amíg meg nem fagytunk :) Szeretem hogy ilyen őrült a családom!

Hétfő pedig ugyebár hokinap, és végre felavathatom a vadi új hokiütőmet :)

Annyira tetszik ez a szám! Mindig feldob amikor hallgatom. Még a reklámban is. Hallgassátok csak:

Hrutka Róbert és Jamie Winchester műve

Szöveg:

When everything you believed in Has turned to dust in your hands You lie and stare at the ceiling Trying to understand

You see the storm approaching You feel the rain on your face But in your heart the sun is Shining all over the place Shining all over your face Shining all over, shining all over the place

It’s your life, the moment’s here and now Take it and run It’s your time no matter when or how Reach for the sun It’s your life the moment here and now Take it and run It’s your time the moment’s here and now

When all your days have passed you You take a look at your life You see your angry memories Flashing before your eyes

You still have time to change this You know it’s never too late So feel the light of forgiveness Shining all over your face Shining all over, shining all over the place

It’s your life the moment here and now Take it and run It’s your time the moment’s here and now Reach for the sun It’s your life the moment here and now Take it and run It’s your time the moment’s here and now It’s your life It’s your life