Régi kedvencem Márai Füveskönyve. A hétvégén Bogáéknál voltunk korcsolyázni (Csenge egyélűvel!), és Robival sikerült beszélgetnünk egy sort. Másnap otthon társasoztunk, raktuk a rendet, közben Márai Füveskönyve szólt hangoskönyvben. Egy két napjainkra illőt illesztenék ide. Az első, a beszélgetés margójára illeszkedik:

A hazáról és az államról:

Az orvosokról és az égtájakról

És egy nagyon vicces: Az öltözködésről.

A remek családi  szombati összejövetel egy fergeteges gokartozással zárult. Mivel Tomi nagy versenyautó rajongó, Szilárd utánanézett a lehetőségeknek és kiderült, hogy a környék legnagyobb fedettpályás gokart pályája itt van mellettünk az Eurocenterben.

Az éjfélig nyitva tartó pályán egyszerre maximum 6 autó versenyezhet.  Mi 4 -en indultunk: Tomi junior kategóriában, Abigél, Szilárd és én pedig 160 ccm -s Hondákkal. A 200 ccm -re megfelelő szintidővel lehet kvalifikálni, mi ezt az első futamon éppenhogycsak nem értük el.

Egy futam felnőtteknek 1990Ft -ba kerül, és 8 percig tart. Indulás előtt felvettük a tűzvédő maszkot és a sisakot, valamint egy csinos versenykabátot. Az autó nagyon kényelmes. Tartottam tőle, hogy szokatlan lesz az egyik láb gáz, másik láb fék leosztás, de azonnal belejön az ember fia. Váltó nincs, ezért kicsit gyengének tűnik a gyorsulás, amúgy a sebesség élmény a kanyarokban fergeteges :)

Én óvatosan kezdtem, így Szilárd azonnal megelőzött, és nem is sikerült befognom végig, pedig két kanyart érzékelhetően gyengébben vett mint én, itt párszor jól meg is löktem :) Az időmérő rendszer nagyon profi, minden autót külön kijelez egy nagy tábla, és a végén nyomtatva megkaptuk a futam statisztikáit, eredményeit.

Bár nem dodgemek, lehet a kocsikkal ütközni, jól körbe vannak védve, és a pálya is… Egyszer integetés vétsége miatt ki is csapódtam mint a forralt aludttej. A pálya lefoglalható időre is, van csendes rész is, ahol le lehet ülni beszélgetni, akár céges rendezvények helyszíne is lehetne.

Valószínűleg visszatérünk még a témára.

http://www.eurocenter.gokart.hu/

Időközben ráébredtem a kutatók útvesztőjére, drámájára.

Felsejlett előttem az a végeláthatatlan szamárlétra, amin fel kellene másznom ahhoz, hogy saját ötleteimet kutathassam.  A legtöbb emberben születésétől kezdve bele van építve valamilyen szinten az alkotni vágyás. Bennem talán még az átlagnál erősebben él az, hogy szeretnék létrehozni valami újat. Áthozni a nemlétből ebbe a világba gondolatokat, tárgyakat, bármit.

Sokat elmélkedtem annak idején arról, hogy ha biológus lennék, vajon hogyan is képzelem a mindennapi munkámat, és hogy fogom azt a rengeteg ötletet szabadalmaztatni, azt a sok új vetületet végigkutatni.

De nem volt pénzem. Az ebédem gyakran egy sajtos kifli volt, vacsorám pedig vajas melegszendvics. Az alkalmi munkák némi segítséget jelentettek, de nem éreztem magam a helyemen, nem találtam meg az alkotás bennük.

Az első számítógépes fizetett munkám egy reklámfilm készítése volt 3D stúdióban, amit egy kiállításon bemutatott ionsugaras vékonyító berendezés modellezésére kértek. A megrendelő a Boga édesapja volt (nála végeztem lézergravírozást is…).

Ez a munka rendkívüli módon feldobott, lelkesített, hiszen alkotásról szólt. Előtte nem igazán foglalkoztam animációkkal (némi kísérlet a kollégiumban modellezésben inkább csak a szoftver próbálgatása volt). Itt teljesen szabad kezet kaptam. Annyi volt az igény, hogy mutassam be a gépet, és nézzen ki jól.

És elkezdtem alkozni, létrehozni új dolgokat. Képeket, animációt, weboldalakat, később keretrendszereket, tananyagokat… A belső önigazoló mondatom valahogy így hangzott:

• Alkotni szeretnék. Pénz híján ezt a legkönyebben a számítógépek világában tehetem meg. Amikor ebből majd sok pénzem lesz, én fogok szponzorálni biológiai kutatásokat. Olyanokat, amik nekem tetszenek!

Nos így történt, hogy nem lettem biológus. És így történt hogy látszólag még nyitva hagytam a kaput.

Csenge egyre jobban élvezi az alkotó, kézműves tevékenységeket. Meglepően jól rajzol, fest, és gyurmázik. Kipróbáltunk már néhány gyurma típust, de ez a sóliszt gyurma eddig mindegyiknél jobb. Geni találta a receptjét, és ő is főzte meg, én meg nem győztem csodálkozni a végeredményen. A sóliszt gyurma fehér színű, és nagyon sós (sónyaló hajlamú gyermekek - mint amilyen Csenge - előszeretettel nyalogatják kézműveskedés közben).

Nagyon jól formálható, és lassan szárad ki - ráadásul vízzel regenerálható, bár az elkészítése is olyan egyszerű, hogy bármikor készíthetünk újat. Elvileg a végeredmények kisüthetőek, fixálhatóak, festhetőek, de ezt még nem próbáltuk.

A recept:

• 1 pohár liszt
• 1/2 pohár só
• 1 kiskanál borkősav
• 1 pohár hideg víz
• 1 kanál olaj

Keverjük össze az összetevőket, majd kis lángon, állandó kevergetés mellett melegítsük a masszát. Néhány perc alatt össze fog állni 1 labdává az egész.

Ennyi! Kezdődhet a játék!

Reggel a városban. Busz, villamos, villamos, lábbusz.

A reggel emberei. Körülöttem, a villamoson. Megfigyelem őket. Olyanok, mint a hangulatom. Vagy a hangulatom olyan, mint ők?

Néha mindenki szép. Gyönyörű lányok, jóvágású srácokkal. Mosolygós külföldiek, megszólítanak.

Máskor rongyos hajléktalanok és élesen vihogó suhancok karcolgatnak. Vagyok én, vagyok ők, mi vagyunk?

Megfigyeltem, hogy a BKV aktuális közönsége olyan mint az aznapom. Nincs ok okozati összefüggés, valahogy egyszerre történik mindez. Mit tehetek, ha nem tetszenek az emberek a buszon?

Megkérdezhetem magamat, miért nem tetszenek, és miért vonzottam figyelmembe őket? Mit tudok ebből most én itt felismerni? Vagy egyszerűen megkeresem közülük a legszebbeket és őket figyelem inkább, máris befolyásoltam az egész napom hangulatát. Este pedig visszagondolva erre a világ manipulálásra elégedetten hátradőlhetek.

Működik!

Jobbá tudom tenni a világot!