Sok sok éve már, hogy megjelent fejemben ez a gondolat, és a vicces találmányok rovatba most végre le is írom (stipi stopi, levédtem :)
Szóval van ez a hiszti a filmek másolása körül. Nem lenne hiszti, ha a filmeket nem lehetne lemásolni, vagy csak rettentő bonyolultan, mint pl. a pénzt. A találmányomnak van néhány olyan pontja, amit részleteiben még ki kell majd dolgozni, de a lényeg a következő:
Ismerünk már olyan molekulákat, melyek különböző látási és hallási hallucinációkat okoznak. Egy kis továbbfejlesztéssel megalkothatnánk a rövid hatású, célzott hallucinációt kiváltó anyagot.
Egy - egy ilyen molekula 1-2 másodpercre egy film részletének hallucinációját okozhatná. A hordozó egy pasztilla lenne, benne hosszú, mikrotubulus szerkezet, melyből a médiamolekulák egyenként tudnak csak kijönni egy miniatűr nyíláson. A filmnézés annyiból állana, hogy bekapunk egy pasztillát és elkezdjük szopogatni. A stop vagy pause pedig hogy kivesszük a szánkból. Ha véletlenül lenyelnénk a pasztillát, akkor sajnos végig kell néznünk a filmet egyszerre. Persze lehetne kapni Eject pasztillát is, amit ilyenkor a film után küldhetnénk és végérvényesen leállítanánk a filmet, mert közbejött valami…
Mivel nem érzékszervek révén, hanem közvetlenül a feldolgozó központ stimulálása révén éri el a hatást, rendkívül élethű, minden érzékszerv ingerlésének utánzását lehetővé tévő alkotások születhetnek. Az igazi tér és összhatás!
A drága vegyi üzemekben történő sokszorosítást otthoni környezetben lehetetlen megismételni, az alkotás egyedülálló és könnyen szállítható.
Ha minden ilyen könnyen megoldható lenne… (unatkoznék) :)
A gimnázium első két évét Szabadkán töltöttem. Fiatalkorom legemlékezetesebb két éve volt ez. Ekkor alakultam át furcsa, különc, öntörvényű és egyedülálló ifjúból furcsa, különc, öntörvényű, lányokkal is szóba-álló és barátokat kereső ifjúvá.
Szabadka a fiataloké volt. A város pont akkora, hogy gyalog mindenki be tud jutni a központba, és ezért minden este, de tényleg minden este a város tele van fiatalokkal. Pesttől alig 200 km -re délre mediterrán hangulatú korzó, és mindenki kinn ül és kávézik és cseveg és találkozik.
Mivel én későn eszméltem rá a társasági élet nagyszerűségére, nem alakult ki semmilyen fogyasztói kultúrám, ez ma is meglátszik rajtam, egy étteremben, kávézóban esetlenül mozgok. Akkoriban játéktermekbe jártunk, legyőztünk minden ninját és szörnyet. Akkoriban korcsolyázni hívtuk a lányokat. Meg etno táborba jártunk, meg éjjel háztetőről csillagokat bámultunk és határoztunk meg a Fürkész zsebkönyvből.
Határozotton jó és melengető érzés, amikor ezekre visszaemlékszem. A háborúval picit megváltozott minden. Szolnokon nem találtam a helyem. Minden hétvégén HAZAutaztam, ott éltem akkor is amikor itt voltam. És most is hiszek a fiú lány barátságban, de ezt majd máskor mesélem el.
Mivel a kapcsolat folyamatos és nagyon intenzív volt, természetesen ballagtam is az osztályommal. Két gimnáziumi ballagásom volt. A ballagás után és a háború alatt a barátok szétszaladtak. Viszont most, 15 év után ismét találkozhattam az osztállyal.
Jelentem, már nincs meg az osztályom. Ott ültek körülöttem emberek, anyák és apák, mesétek búsvidám élettörténeteket és én csak néhányukra tudtam őszintén figyelni. Zsoltra, aki Indiában él már 4 éve és Zitára, aki a legjobb barátom volt és belül az is maradt, de félresikerült döntések miatt nem tudtunk eddig beszélni egymással.
A találkozó után Palićra mentünk, ahol a szabadtéri színpadon ekofest fesztivál zajlott éppen. Két nagyszerű koncertet élvezhettünk. Mivel egyre jobban esett, a másodiknál a rézfúvós banda felhívta a közönséget a fedett színpadra, és ott táncoltunk - ugráltunk a balkán dallamokra.
Másnap egy egészen másik nap jött, de erről majd máskor.
Ez egy rendhagyó önző bejegyzés, melyben üdvözlöm a kedves látogatót és jelzem hogy munkát keresek.
Kedves látogató.
Először is üdvözöllek!
Remélem tetszik az életed, és rajta vagy utadon.
Én jelenleg változások előtt állok, sok sok évig építgetett munkahelyemet elhagytam és most új területek, úgy munkahely után kutatok.
Ha úgy érzed segíteni tudok Neked vagy környezetednek tapasztalatommal, tudásommal, örülnék ha jelentkeznél. Az alábbi oldalon találsz rólam olyan szakmai részleteket, melyek egy kis szeletét megmutatják annak amiben segítségedre lehetek:
/emich-szabolcs/
Első sorban az IT területén keresek feladatokat, mint business analyst, SCRUM és egyéb agyle fejlesztési módszertanok project managereként, termék managerként vagy általános chief architect - esetleg IT vezető munkakörben. Szeretnék a nemzetköz felé nyitni, angolul kommunikálni, és nem zárkózom el új területektől sem.
Köszönöm hogy elolvastad az üzenetemet, legyen szép a heted és kapj mindenből annyit amennyit kérsz.
Gyerekkoromban nagyon sokszor találtunk ki új játékokat. A környékbeli gyerekek rendszeresen jöttek hozzánk, és mi animáltuk őket a legkülönfélébb módokon. Szilárd általában sportjátékokat talált ki, versenyeket szervezett. Mérte a fejlődést, a gyerekek alig várták a jó időt, az új olimpiákat.
Repülőverseny
Az én egyik kedvenc játékom a papírrepülő verseny volt. 5 repülő versenyzett, egy alapvonalról dobtam el őket minél messzebbre. Ahová estek, onnan indult a következő kör. 3 dobásból kellett minél messzebb jutniuk. A nyertesek "érmeket" kaptak, amit színes pöttyök formájában rá is rajzoltam az oldalukra. Három "aranyérem" - sárga pötty után a versenyzők medált kaptak. Volt medál a 6, 9, 12, 24 aranyéremért is. Az eredményeket ünnepélyesen és nagy élvezettel egy kis kockás füzetbe vezettem. A repülőknek változatos fantázianevük volt: Stargazer, Commodore, Titanic (ő igen sikeres - kartonpapírból készült darab volt), Enterprise, ...
A környékbeli gyerekek voltak a nézők. Alig várták az újabb gépcsodák vagy újabb medál megjelenését, és nagy izgalommal követték az eseményeket. Nem nevezhettek be saját repülőt, nem érhettek hozzá a repülőkhöz, de a füzetet hozhatták utánam és a kiváltságosok meggyújthatták az áldozati oltárt. Ugyanis ha egy versenyen egy repülő utolsó lett, halálfejet rajzoltam rá. Ha összegyűlt 3 halálfej, ünnepélyesen elégettük. Megemlékeztünk esetleges sikereiről, nagy versenyeiről, majd picit megöntöztem benzinnel, és felgyújtottuk. A ceremóniát azok a szerencsések úszhatták meg, melyeknek sikerült már medált szerezni. Ők 3 vereség után az aggok csapatába kerültek, és időnként rendeztünk ilyen oldtimer versenyt is.
Autóugratás
Az autóugratás a repülős játék fedett pályás megfelelője volt. Csak az én kisautóim játszhattak, és más nem érhetett hozzájuk (furcsa kisfiú voltam, azt mondják - nem értem miért..). Volt egy hatalmas szőnyeg a szobánkban, ennek egyik végén felsorakoztak a járművek. Egyetlen gurítással át kellett hogy jussanak a szőnyegen. Amelyiknek nem sikerült, vagy felborult, az kiesett. A dolgot az tette izgalmassá, hogy minden gurítás után egyre jobban feltekertem a szőnyeg szélét, így egyre nagyobbakat ugrottak a kocsik. Szilárdnak volt még két versenye, egy üveggolyós és egy gyufaszálakból épített autópálya verseny (legalább 5-8 doboz gyufából...).
Társasjátékok
A bolti társasjátékokat általában nem találtuk elég jónak. Sokat terveztünk, rajzoltunk újakat. Emlékszem egyszer karácsony előtt meglestük az ajándékok rejtekhelyét, és egy StarWars társast találtunk. A pályát megrajzoltuk az eredeti alapján suttyomban, de a szabálykönyvet nem néztük át, a pályára mi találtuk ki a szabályokat. Amikor megkaptuk az eredeti társast, nagy csalódás volt, a mi változatunk minden szempontból összetettebb és élvezetesebb volt :)
Később iskolában sok labirintusjátékot rajzoltam az osztálytársaknak.
Kvízjátékok
Emeletes ágyunk volt, és nem túl magas szekrények teteje. Egyszerre 3 - 4 ember versenyezhetett úgy, hogy nem látták egymást. Általában én voltam a műsorvezető, és a kérdések kitalálója (leginkább természettudományból ihletett kérdéseket tettem fel).
Pálya és szerep játékok
Az akadálypályák építését és az ezzel kapcsolatos szerepjátékokat élveztük talán a legjobban. Egyre bonyolultabb és nehezebb akadályokat találtunk ki, melyek során az egész lakás egy idegen bolygóvá vált. Én szerettem eljátszani a kiszámíthatatlan idegen lény szerepet, akit az űrhajósok ébresztettek fel. Ilyenkor improvizálnom kellett a kegyetlen és jópofa viselkedésmintákat, a többiek pedig próbáltak olyan stratégiákat kidolgozni, hogy ne kerüljenek egy rettentő lény csapdájába, de azért meg tudják szerezni a célul kitűzött kristályt.
Mindezek azért bukkantak elő az emlékeimből, mert a minap Csengének ugróiskolát rajzoltam. A leányzó amióta csak jár, nagyon élvezi az ugrálást. 2-3 m -ről is leugrik az ölembe, közben a levegőben megpördül. Az ugróiskola szabályait fél óra alatt elsajátította, így elkezdtük a játékot továbbfejleszteni. Bevezettük a pörgő köröket, a futó kígyórészt, a piros pöttyöknél tapsolást és még sok mást :)
