E rész olvasása közben Édesanyám jutott eszembe, aki sokat küzdött már kapcsolataiban. De mindenkinek szól aki önmaga szeretésével hadilábon áll.

A kapcsolat célja: hogy eldöntsd, mely részedet szeretnéd „megmutatkozva" látni - nem pedig az, hogy a másik ember mely részét kívánod megragadni, illetve megtartani.

A kapcsolatoknak csupán egyetlen célja lehet, akárcsak az egész életnek: meglelni, felépíteni, megélni azt, Aki Valójában Vagy.

Igazán szívszaggató azt mondani, hogy te „semmi" voltál addig, amíg nem találkoztál azzal a bizonyos másikkal, ám nyilvánvalóan nem igaz, sőt, annál is rosszabb, mert hihetetlen nyomást gyakorol a társadra, hogy mindenfélének megfeleljen, amihez semmi köze; hogy az legyen, ami valójában nem ő.

Mert nem szeretné, hogy „elhagyd", keményen igyekszik az elképzelt lénnyé válni, annak megfelelően cselekedni, aztán egyszer csak elfogy az ereje. Akkor már nem felel meg a róla alkotott képednek. Már nem tölti be azt a szerepet, amit rá osztottál. Ebből fakad a neheztelés, amit harag követ.

Végezetül, hogy megmentse önmagát (és a kapcsolatot), a másik önnön valós énjét kezdi követelni, és egyre többször cselekszik összhangban azzal, Aki Valójában Ő. Ilyenkor szoktátok azt mondani, hogy „annyira megváltozott".

Igazán megható kijelenteni, hogy akkor váltál teljes emberré, amikor a másik belépett az életedbe. Ám a kapcsolat célja nem az, hogy a másik ember kiegészítsen téged; hanem az, hogy megoszthasd vele a saját teljességedet.

…

Na igen, akinek van füle a hallásra, figyeljen, mert bizony mondom, minden emberi kapcsolat válságos pontján egyetlenegy kérdés létezik:

Mit tenne most a szeretet ?

Nincs más jelentős kérdés, nincs más fontos kérdés, nincs egyetlen más kérdés sem, amely jelentős lehetne a lelked számára.

Most egy olyan rész következik a könyvből, mely jól összecseng az elmúlt napok gondolataival, külső és belső vitáival:

… ha egyszer megtapasztalod azt a fajta lelki jólétet, melyet az én fizetségem nyújt, akkor a fizikai jóléted lesz az utolsó, ami miatt aggodalmaskodni fogsz, sőt még a családtagjaid fizikai jóléte sem fog érdekelni - mert ha egyszer Isten tudatosságának a szintjére emelkedsz, akkor meg fogod érteni, hogy egyetlen más lélekért sem vagy felelős, és bár minden lélek számára üdvös jólétben élni, minden léleknek meg kell választania - meg is választja - önnön sorsának ezt a pillanatát…

… A te feladatod, hogy függetlenséget nyújts nekik. Hogy tanítsd meg őket olyan gyorsan és olyan teljesen nélküled boldogulni, ahogy csak lehetséges. Mert nem az az áldás számukra, hogy az életben maradáshoz oly sokáig szükségük legyen rád; az az igazi áldás, ha rájönnek, hogy szükségtelen vagy.

Ugyanebben az értelemben Isten legdicsőségesebb pillanata az a pillanat, amikor rájössz, hogy nincs szükséged Istenre. Tudom, tudom… Ez mindennek az ellentéte, amire egész életedben tanítottak. Csakhogy a tanítóid haragos Istenről, féltékeny Istenről prédikáltak neked, olyan Istenről, akinek szüksége van rá, hogy szükség legyen rá. Ez azonban egyáltalán nem Isten, hanem idegbajos pótléka az isteniségnek.

Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.

Az igazi vezető nem az, akinek a legtöbb követője van, hanem aki a legtöbb vezetőt bocsátja szárnyra.

Az igazi király nem az, akinek a legtöbb alattvalója van, hanem az, aki közülük a legtöbbet vezeti el a királysághoz.

Nem az az igazi tanító, akinek a legnagyobb a tudása, hanem az, aki a legtöbb tanítványát teszi tudóssá.

És az igazi Isten nem az, aki előtt a legtöbb szolga hajlong, hanem az, aki a legtöbbet szolgálja, és így tesz Istenné mindenki mást.

Mert ez Isten célja és dicsősége: hogy ne legyen többé alattvalója, és hogy mindannyian tudják, hogy Isten nem elérhetetlen, hanem elkerülhetetlen. Örülnék, ha ezt megértenéd. A boldogság elkerülhetetlen. Nem tudsz nem „megmentett" lenni. Nincs pokol - feltéve, ha tudod ezt.

Nos tehát, ti: szülők, házastársak, szeretők és szeretettek, ne arra törekedjetek, hogy ragasztót csináljatok a szeretetetekből, legyen az inkább mágnes, mely először vonz, aztán megfordul, és taszít. Felszabadítja mindazokat, akiket vonzottál, és akik már kezdték azt hinni, hogy az életben maradásuk érdekében hozzád vannak láncolva. Semmi nem áll távolabb az igazságtól: mert ez a legkártékonyabb másokra nézve. Hagyd, hogy a szereteted előrelendítse őket a világba, és annak a teljes megtapasztalásába, hogy Kik Valójában. Ebben a szándékban mutatkozik meg igazán a szeretet.

Mert nagy kihívás a családfenntartó útja. Számos akadály tornyosul eléd, sok földhözragadt érdek. Az aszkétát mindezek egyike sem szorongatja. Megkapja a kenyerét, a vizét és a pokrócát, és máris minden óráját imádkozásnak, meditációnak, és az Istenségről való elmélkedés-nek szentelheti. Milyen könnyű is meglátni az Istent ilyen körülmények között ! Milyen egyszerű feladat ! Igen ám, de adj csak bármelyiküknek házastársat és gyermekeket ! Lásd meg az Istent a csecsemőben, akit hajnali háromkor tisztába kell tenni. Lásd meg az Istent egy számlában, amit ki kell fizetni elsejéig. Ismerd fel Isten kezét a betegségben, ami a házastársadat sújtja, az állásban, amit elvesztesz, a gyermek lázában, a szülő fájdalmában. Ez ám a szenthez méltó cselekedet!

Ez egy nagyon elgondolkodtató rész a könyvben, és sok kereszténynél esetleg kicsaphatja a biztosítékot.

A Tízparancsolat nem létezik. A lehető legkomolyabban. Kinek is parancsolnék? Magamnak? És mi szükség volna efféle parancsolatokra? Hiszen megvan, amit csak akarok. Mi szükség volna bárkinek is parancsolgatni?

És ha, mondjuk, mégis kiadnék ilyen parancsolatokat, akkor nem automatikusan betartanátok? Hogyan is kívánhatnám, hogy valami ne úgy legyen, ahogy megparancsoltam - és aztán csak ülök, csóválom a fejem, és nézem, hogy nem olyan?

Miféle király tenne így? Miféle uralkodó?

Bizony mondom: nem vagyok sem király, sem uralkodó. Egyszerűen - és döbbenetesen - a Teremtő vagyok. Ám a Teremtő nem uralkodik, hanem teremt, teremt, teremt, és soha nem hagyja abba.

Megteremtettelek titeket a képemre és a hasonlatosságomra, tettem bizonyos ígéreteket, és vállaltam bizonyos kötelezettségeket. Egyszerű, világos szavakkal elmondtam, hogyan válhattok eggyé Velem. Te, akárcsak Mózes, elszánt kereső vagy. Mózes is, mint te most, előttem állt, és választ várt. „Ó, atyáim istene! - kiáltotta - Istenem Istene, kegyeskedj megmutatkozni nekem! Adj jelt, hogy elmondhasssam a népemnek! Honnan tudhatjuk, hogy választottak vagyunk?“

És elmentem Mózeshez, ahogy most eljöttem hozzád, az isteni szövetséggel. Az örökké tartó ígérettel, biztos és bizonyos kötelességvállalással. „De hogyan bizonyosodhatom meg?“, kérdezte panaszosan Mózes. „Mert Én mondtam neked - feleltem. - Isten szavát bírod!“

És Isten szava nem parancsolat volt, hanem kötelességvállalás. És ez a…

TÍZPARANCSOLAT

Tudni fogod, hogy Isten útját járod, és tudni fogod, hogy megtaláltad Istent, mert itt lesznek ezek a jelek és ezek a változások benned:

• Szeretni fogod Istent teljes szíveddel, teljes elméddel, és teljes lelkeddel. És nem lesz más Istened énelőttem. Többé nem imádod az emberi szeretetet, vagy a sikert, vagy a pénzt vagy a hatalmat, sem más talmi jelképet. Félreteszed mindezeket, ahogy a gyermek teszi félre a játékait. Nem azért, mert értéktelenek, hanem mert kinőtted őket. És tudni fogod, hogy Isten útját járod, mert:
• Isten nevét hiába nem veszed a szádra, és nem szólítasz engem minden piszlicsáré ügy miatt. Érteni fogod a szavak és a gondolatok erejét, és eszedbe sem jut istentelen ügyekben idézni Isten nevét. Nem használod hiábavalóan a nevemet, mert nem tudod; mert az én nevem - a hatalmas „Vagyok!“ soha nem használtatott hiábavalóan (hiszen akkor nincs eredménye), és ne is legyen soha Így. Amikor pedig megtalálod Istent, akkor ezt tudni fogod. És ezeket a további jeleket is adom neked:
• Emlékezni fogsz, hogy Nekem szentelj egy napot, és azt szentnek fogod nevezni. Ezen a napon nem tartózkodsz az ábrándjaidban, hanem emlékezteted magad arra, Aki és Ami Vagy. És akkor hamarosan minden napod sabbat, és minden pillanatod megszentelt lesz.
• Meg fogod becsülni atyádat és anyádat - és tudni fogod, hogy Isten fia vagy, amikor megbecsülöd a te Anya/Atyaistenedet, mindenben, amit gondolsz, mondasz, vagy teszel. És ha ilyenképpen megbecsülöd Istenedet, és apádat, anyádat a Földön (hiszen ők adtak életet neked), ugyanígy fogsz mindenkit megbecsülni.
• Tudod, hogy megtaláltad Istent, amikor megtartod, hogy nem gyilkolsz ok nélkül és szándékosan. Mert ha megérted, hogy semmiféle életnek nem vethetsz véget (mert minden élet örökkévaló), nem is fogsz úgy dönteni, hogy megsemmisítesz egy bizonyos megtestesülést, nem változtatod az életenergiát egyik formából a másikba. Az életnek ez az új tisztelete azt eredményezi, hogy minden életformát megbecsülsz - beleértve a növényekét, a fákét, az állatokét. És még a következő jeleket is megadom neked, hogy tudhasd, a Hozzám vezető ösvényen jársz.
• És nem fogod bemocskolni a szeretet tisztaságát becstelenséggel vagy árulással, mert az házasságtörés. Ígérem neked, hogy ha megtaláltad Istent, soha többé nem fogod elkövetni ezt a házasságtörést.
• Nem veszel el semmit, ami nem a tiéd, és nem szedsz rá másokat, nem leszel cinkos ilyen tettekben, és nem ártasz senkinek, azért, hogy valamit a magadénak tudj, mert az lopás volna. Ígérem neked, hogy ha megtaláltad Istent, akkor nem fogsz lopni.
• És nem mondasz olyat, ami nem igaz, és nem veszel így hamis tanúságot magadra.
• És nem kívánod meg a felebarátod házastársát; mert miért is akarnád a felebarátod házastársát, amikor tudod, hogy mindenki a házastársad?
• Nem kívánod meg felebarátod javait; mert miért is akarnád a felebarátod javait, hogyha tudod, hogy tiéd a javak összessége, és a te javaid a világ javai?

Tudni fogod, hogy megtaláltad az Istenhez vezető utat, ha meglátod mindezeket a jeleket. Mert ígérem, hogy aki igazán keresi Istent, nem fogja többé megtenni ezeket a dolgokat; mert lehetetlen lesz így viselkednie. Ezek a te szabadságaid, nem pedig a korlátozásaid. Ez az Én felelősségvállalásom, ezek az Én ígéreteim, és nem a parancsolataim. Mert Isten nem rendelkezik arról, amit Isten megteremtett - Isten pusztán elmondja Isten gyermekeinek: ebből tudhatjátok meg, hogy hazaérkeztetek.

Ó, Mózes nagyon komolyan kérdezte: „Honnan tudhatom? Adj jelt!“. Mózes ugyanazt a kérdést tette fel, melyet te most. Ugyanazt a kérdést, amelyet az emberek mindig is feltettek az idők kezdete óta. És hasonlóképp örökkévaló a válaszom - de sohasem volt és sohasem lesz parancsolat. Mert kinek is parancsolnék? És kit is büntetnék meg, ha nem tartanák be a parancsolataimat?

Hiszen csak Én Vagyok.

Az alábbiak nagyban hasonlítanak a Titok című mű gondolataira. Várom a hozzászólásokat ezzel kapcsolatban (már nem kell hozzá regisztrálni sem!):

Az élet teremtés, nem felfedezés. Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed - ahogy azt tálalni szokták neked -, hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínűséggel anélkül, hogy a tudatában lennél. Nézzük, miért is van ez így, és miért működik.

• Én teremtettelek Isten képére és hasonlatosságára.
• Isten a teremtő.
• Három lény vagy egy személyben. Nevezheted ezeket a Lét Három Oldalának, vagy aminek csak akarod: Atya, Fiú, Szentlélek; test, szellem, lélek; tudatfölötti, tudat, tudattalan.
• A teremtés folyamata testednek ebből a három részéből ered. Más szavakkal, három szinten teremtesz. A teremtés eszközei: a gondolat, a szó, és a tett.
• Minden teremtés a gondolattal kezdődik („Az Atyától ered"). Azután minden teremtést a szó mozgat meg („Kérjetek és megadatik néktek"). Minden teremtés a tettben teljesül ki („És az ige testté lett, és lakozék miközöttünk").
• Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten teremt. Amit elgondolsz, és amiről beszélsz is, az a teremtés másik szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a valóságodban.
• A gondolkodást, a beszédet és a cselekvést igazán nem tartod lehetetlennek. A teremtés folyamatának következésképp a hitet, vagy a tudást is tartalmaznia kell. Ez az abszolút hit; hit, túl a reményen: a bizonyosság tudata („meggyógyulsz a hited által"). Így a tett, mint a teremtés része, mindig tartalmazza a tudást. Alapvető, belülről fakadó, veled született világosság ez, a teljes világosság, a létezés tökéletes elfogadása.
• A tudás a mélységes, már-már elképzelhetetlen hálában rejlik. Az előzetes köszönetnyilvánításban, és talán ez a legfontosabb kulcs a teremtéshez. Hogy már a teremtés előtt hálás légy a teremtésért. Ezt magától értetődőnek tekinteni nemhogy nem elmarasztalandó, hanem egyenesen bátorítandó. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester előre tudja, hogy a tett végrehajtatott.
• Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz, vagy amit teremtettél. Ha bármely részét elveted, az annyit jelent, hogy elveted önmagad egy részét. Bármi légyen is az, ami a teremtésed részeként kínálkozik, birtokold, fogadd el, áldd, és légy hálás érte. Törekedj rá, hogy ne becsméreld („az Istenit!“), mert azzal önmagadat becsmérled.
• Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz örömtelinek, akkor áldd meg - és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerűen teszed, követni fog az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mondd: „Én vagyok az élet és az út, kövessetek engem!“

Minden héten találok egy napot, amikor elmondok egy imát a Szent István Bazilikában. A hely hatását még az sem tudja csorbítani, hogy folyton tele van turistákkal. Az ima megnyugtat, feltölt és erőt ad. Van cél, van terv, van egység. Beszélgettünk pár hete Árpival az ima és a meditáció kapcsolatáról. Sok a hasonlóság, a különbség talán az, hogy a meditáció egy immanens (bennünk élő, velünk egységben lévő) Istennel való kapcsolatot feltételez, az ima pedig egy individuális atyához szól. Szerintem mindkét meglátás helyes, játék a szavakkal…

Isten természetesen tud beszélni, ha akar, az azonban a legkevésbé sem látszik valószínűnek, hogy éppen velem akar beszélni. Nos, ez a gyökere minden nehézségnek, amit megtapasztalsz az életedben - nem tartod magad érdemesnek rá, hogy Isten szóljon hozzád. Te jó ég ! Hogy is számíthattál arra, hogy valaha is meghallod a hangomat, ha nem találod magad érdemesnek a beszélgetésünkre ? Bizony mondom: e pillanatban is csodát teszek. Mert nemcsak hozzád szólok, hanem minden egyes emberhez, aki felemeli ezt a könyvet, és elolvassa ezeket a szavakat. Minden egyes emberhez szólok most, és mindegyiküket ismerem. És azt is tudom, hogy melyikük fogja megtalálni az útját ezekhez a szavakhoz - pontosan tudom, hogy, akárcsak valamennyi más közlésemet, egyesek meghallják - míg mások csak hallgatják, de nem hallanak semmit.