Van bennem egy ellenérzés a mikrókkal kapcsolatban.

Ezt időnként magyaráznom kell, és a helyzethez illő magyarázatokkal állok elő. Az ellenérzés eredetileg tiszta tapasztalás volt. Később szennyeződött be különböző elméletekkel. A mikrózott ételeket a következő jelzőkkel tudnám körülírni: száraz, szétesett, forró-hideg, savanyú, vízhiányos, nehéz. Nem szeretem megenni.

Persze utánanéztem az elméleteknek is. Sok ellentmondásos károgás, mellébeszélés melett még több, ezeket lehurrogó írást találtam. Írásommal nem meggyőzni szeretnék, csak kis szösszenetet bemutatni erről az időnként a családban is felmerülő témáról. A következőket szűrtem le a talált anyagokból:

A lehurrogó írások azt emelik ki, hogy a mikró esetében a mérhető és közismert paraméterek a tudomány által megállapított hatérértékeken belül vannak. A mikró -t elhagyó elektromágneses sugárzás viszonylag gyenge (gyengébb mint a mobiltelefon sugárzása), “tehát nem lehet veszélyes”. A mikrót ellenzők általában keverik a tudományos kisérleteket, a tudomány által el nem ismert területekkel, így válva könnyű prédává, a tudomány papjainak oltárán… Azt gondolom, hogy a veszélyek nagyobb része a hivatalos tudomány által még fel nem tárt területen leselkedik. Szerintem a mikró nem veszélyesebb mint napjaink legtöbb gyorsfagyasztott, tartósított, vegyileg támogatott élelmiszere, de a használatával a még egészséges élelmiszerek is élvezhetetlenné, “haszontalanná” válnak.

Szerintem a mikró egyfajta radírként megszünteti az élelmiszerek és a víz információtartalmát. A mikró működésének alapja az, hogy egy nagyfrekvenciás elektromágneses sugárral kezeli az ételt. A sugár másodpercenként kb 2.5 milliárdszor vált polaritást. Ezért az ételben lévő poláros molekulák (pl. emlékezzünk csak a víz molekula “alakjára”, ahol az oxigén körül +, a hidrogének körül - polaritás jelentkezik) a sugárzás hatására elkezdenek rángatózni, egyszer a + másik alkalommal a - oldalukat fordítva a sugárzás felé. Ez a másodpercenként 2.5 milliárdszoros pörgés átadódik egyik molekuláról a másikra, és gyakran okoz szakadásokat a gyenge kölcsönhatásokban. Az apoláros molekulák mozdulatlanok maradnak (pl. néhány zsír fajta). Az étel melegszik, és “szétzilálódik”. A hermetikusok (sicc. Eco: Foucault inga), akikkel sok szinten egyetértek, szerint ettől károsodik az anyag információtartalma. Szerintük az anyag struktúrájával is emlékezik az őt ért hatásokra, és a szervezetnek nem csak a kémiai struktúrára, hanem erre az információra is szüksége van ahhoz, hogy megfelelően beépíthesse a szervezetbe az ételt. Persze messzebb is lehet menni, az élelmiszerek aurája, polimorfogenetikus mezejének sérülése is az emlegetett hatások között van.

Itt most nem térek ki részletesen a sok említett kísérletre a mikróval kapcsolatban (a mikróba zárt telefon miért cseng ki, ha elvileg árnyékolt doboz az egész… a mikróba tett égő gyertyáról gömbvillám vállhat le… Dr. Masaru Emoto kisérletei a vízzel…), akit érdekel, könnyen rátalál ezekre a neten.

Biológiai szempontból úgy gondolom, a mikró egyszerűen tönkreteszi az ételt, torzult molekulákat hoz létre, melyek hatása nehezen becsülhető meg. A természettől idegen szétszakadt sejteket produkál, az étel genetikai anyagát módosítja, kiszámíthatattlan mutációkat okozva. Igazából egy szubjektív érzés, a mikrózott kaják szintén szubjektív rossz íze, és sok olvasmányélmény (melyekről szívesen beszélgetek bármikor) teszi számomra (szubjektum számára) egyértelművé, hogy kerüljem a mikrót amennyire csak lehet…

(tovább…)

PÁRIZSI SZENT GENOVÉVA

(tovább…)

Van -e létjogosultsága az otthon szülésnek a mai modern világban? Miért mennénk vissza a múltba, ha már itt a jövő? Ha már itt a kényelem, és a biztonság?

Vajon finomabb -e a gyorséttermek kínálata az otthoni kosztnál? Vajon egészségesebb -e a mikróval melegített étel a tűzön készültnél? Vajon táplálóbb -e a dobozos tej a házi tejnél? Vajon tápanyagban gazdagabb -e a nagyüzemileg előállított paprika, paradicsom, gyömülcs, hús, a háztájinál? Vajon többet nyújt -e a TV és legújabb HD TV és a multiplex mozi a színháznál? Vajon jobb -e a 3G -s video telefonálás mint egy személyes beszélgetés? Vajon hatékonyabban segít -e egy Dr. Pszichológus, mint a barátaink?

Vajon a fejlődés minket szolgál -e, van -e fejlődés egyáltalán? Vajon a modern kor vívmányait azért választjuk -e mert jobbak mint a régi idők fennmaradt megoldásai? Vajon a modern kor vívmányait azért választjuk -e mert olcsóbbak és elérhetőbbek?

Biztos hogy a tudomány nem téved? Vagy ez csak a mai tudományra igaz? Biztos hogy tisztában vagyunk a minőségellenőrzés lényegével? Azzal, hogy az nem a minőség emelkedését szolgálja, hanem egy megállapított költséghatékony minőségi szint állandóságát?

Feltételezhetem -e azt, hogy a hatékonyság központú túlnépesedett világ vívmányai a sorozatgyártás, a lecserélhetőség, a költséghatékonyság és befolyásolás művészete? Feltételezhetem -e, hogy ez a hozzáállás nem mindig áll az egyén pártján? Lehet hogy egy újszülöttnek és az anyának nem biztonságosabb és jobb egy rutinok által vezérelt, személytelen környezetben lenni, ahol egyes személyek által meghatározott szabályok betartása jelentik a felelősséget? Lehet, hogy az az újszülött, aki nem lett kitéve természettől idegen hatásoknak, hanem csak megpihent a fárasztó út után édesanyja mellén, ezt ezek után minden sejtjében megőrzi? Lehet, hogy van összefüggés az első komoly stressz és a későbbi személyiségfejlődés között? Biztos, hogy minden, alig életképes újszülöttet minden áron életben kell tartani?

A minap beszélgettünk Áronnal az ószövetség Istenéről, és más istenekről, kik egyesek szerint hamis Istenek csak. Nem volt túl sok időnk, így sok gondolat a levegőben maradt. Másnap Áron meglepett az alábbi levéllel, melyet engedelmével változtatás nélkül közzéteszek:

(tovább…)

Csenge otthon született, Ágival. Mivel a napokban, egy meghalt baba kapcsán sok furcsát hallani az otthonszülést vállaló szülők felelősségtudatáról, felmerült bennem, hogy én is írok pár sort. Úgy kezdődött, hogy Csenge már szépen növekedett odabenn, és Geni olvasgatott a szülés körülményeiről, lehetőségeről, és talált néhány mondatot az otthonszülésről is. Közben egy barátom javaslatára, elkezdtünk járni egy több hetes szülés felkészítő tanfolyamra, amit a gyermekvédelmi intézet tartott. Ezen a tanfolyamon gyermekorvos, szülés orvos, szoptatási tanácsadó, gyermek pszichológus vett részt. Kb. 14 várandós pár volt jelen. Néztünk filmeket, beszéltünk róla, voltak furcsán feltett kérdések, és félelmek megbeszélése. Még légzés gyakorlatok és autogén tréning is volt. Mindvégig hiányzott valami. Úgy mentem oda, hogy nem vártam semmit, és úgy is jöttem el, hogy nem kaptam sokat. A válaszok nem nekem szóltak, hanem dobozolt információknak éreztem őket. A jelen lévő szakemberek a szakterületük foglyai voltak, és nem éreztem azt, hogy egyenrangú partnerként kezelnének bennünket. Kiderült időközben, hogy egy közeli ismerős pár otthonszülést tervez, és sokkal tájékozottabnak tűntek a beavatkozásokat, kockázatokat illetően mint mi a tanfolyam után. Én eleinte elleneztem az otthonszülés gondolatát, de minél több emberrel beszéltem a szülésről, a kórházi körülményekről, a mázas bababarát kórház reklám mögött meghúzódó valóságról, annál kiváncsibb lettem.

(tovább…)