Sokat olvasgattam a Twitterről, nem nagyon láttam értelmét. Aztán egyszercsak ráleltem erre a videóra:

A twitter lényege, hogy napi néhány bejegyzést tudunk tenni max. 140 karakter hosszúságban arról, hogy mi jár épp a fejünkben, vagy mit is csinálunk éppen. Ez akár személyes naplónak, jegyzetnek sem rossz. Mindezt a twitter úgy segíti, hogy szinte minden létező formában twittelhetünk (Google talk, web, mobil telefon, …). Ezen felül követhetjük ismerőseink twittjeit szintén  minden médián, és akár sms -t is  küld (heti 250 ingyen van!) az ismerősök történéseiről. Úgy látom, a twitter korunk kocsmája, ahol falusi példával élve minden ismerős esténként a kocsmában elmeséli mi is történt vele napközben. Merthát valljuk be. Keveset beszélgetünk, keveset tudunk egymásról. Itt van pl. Abigél, akinek még mindig nem tudom mit vegyek a 4 hónapja elmúlt szülinapjára. Egyszerűen nem tudom mi is motoszkál nap mint nap a fejében. Szó mi szó, elkezdtem próbálgatni ezt a Twitter dolgot. Sajnos egyelőre csak ketten Gáborral twittelünk egymásnak, de remélem ez változni fog, mert el tudom képzelni hogy nagyobb volumenben ez tényleg érdekes lehet :) Mostantól lehet követni a twittjeimet ezen az oldalon is a jobb sávban, de méginkább itt: http://twitter.com/emichsz

Egy nagyobb családi mátrixban mindenkinek jut egy fontos szerep. Ezt a szerepet lehet persze váltogatni, de mivel a családtagok ritkán találkoznak, nehéz módosítani az egyszer már kialakult képen.

Pl. Ákos az utazó szerepet választotta, aki a leginkább mesélni szeret útjairól.

Anikó a nárciszlelkű, soha fel nem növő lázadó.

Gáspár az aktív, beszólogatós, kohéziós mágneses erő.

Adrienn a kedvessége és jó szíve ellenére fekete bárány szerepet játszik.

Erzsike az idézetgyűjtő, segítőkész naív lélek

Geni a spiritusz, az őszinte mozgató erő

Én valószínüleg az okoskodó furafigura vagyok…

Ami miatt ebbe a postba belekezdtem, az Erzsike legutóbbi idézete:

Wass Albert: Szeretném

Akármennyire is divat ma szidni Budapestet, én szeretem. A minap beleolvastam néhány blogba, és az alábbi bejegyzés megtetszet, átkoppintottam:

Múlt hét péntek, megfeszített hét után kerékpáros csavargás. Andrássy út - Deák tér - Károly krt - Múzeum körút - Kálvin tér - Ráday utca - Pollack Mihály tér - Bródy Sándor u. - Múzeum krt. - Ferenciek tere - Dunakorzó - Deák tér - Andrássy - Dózsa György - Vágány utca - Reiter Ferenc -Szegedi út… Veronka meg a kedvenc kis bringásszoknyájáben csak suhan és issza magába a huszonnyolc éve ismert város csodáit, illatait, hangjait, arcait.

És otthon, hazatérés után, mint egy kiskölyök a titkos dobozából mosolyogva pakolom elő a kincseket: az eldugott kis tereket, egy macskaügyességű biciklisfutárt, a kihalt utcákat, a semmiből előbukkanó százéves fákat, amelyeket körbenőtt a város, a sokféle arcot, a kivilágított kirakatokat, a hajókat a Dunán, a giccs határát súrolgató naplementét, az Oktogonon a Burger előtti találkozásokat, egy szórólapozó lányt aki olyan könnyedén lépdelt a kocsik között mint egy tündér, egy kilesett elsőrandit, az egyik ötcsillagos ház teraszán szóló dzseszt, a tehenekkel fényképezkedő turistákat, gyrososfiú mosolyát, egy felújított homlokzat részletét, a szerelmespárt akik körül láthatóan megszűnt a tér és az idő, az Andrássy fáinak szmoggal dacoló illatát, az állatkertnél az állatok és a szalma meleg kipárolgását, egy portás egyenruhájának apró részleteit és még annyi annyi annyi mindent.

Neve is van…

Tilarma blogjából: http://tilarma.freeblog.hu

Nos történt az, hogy szép autók iránti vágyamat még 2006 karácsonyán egy Rover 75 -el elégítettem ki. Azóta sem találkoztam belülről szebb autóval. Az első hónapok felhőtlenül teltek, a V6 duruzsolt, a gépkocsi suhant, nagy volt az öröm.

Az új évet Ausztriában köszöntöttük és itt addig diskuráltunk egy autószerelő sráccal, hogy hazatéréskor rájuk bíztam az esedékes vezérműszíj cserét. A gyönyörű autónak gondos gazdája kívántam lenni, aki mindent betart, amit a szervízkönyv javasol. A karbantartás után egy hónappal Szlovéniában üdültünk, és épp hazafelé indultunk, amikor Kranj közelében az autópályán megállt a masina, elszakadt az új vezérműszíj.

Izgalmas kalandok után, egy trailerrel hazautaztunk (Csenge fél évesen egész jól bírta). A Rover visszakerült a szerelőműhelybe. A szerelő biztosítója szerint anyaghiba miatt történt a baj. Nos én kifizettem a javítást, és kb 3 hónap után ismét ment az autó. A vezérműszíj beállítására hívtam egy Rover specialistát is, biztos ami biztos.

Nyáron pompás volt a járgány, jöttünk mentünk horvátországba, ideoda. Augusztusban Debrecen felé az autópályán hatalmas füstfelhő közepette megállt a jószág. Sejtettem, hogy most fájdalmasabb lesz a sebesülés. Megint trailer, most már a Rover specialistánál kötöttünk egyből ki. Úgy gondoltam, ennek már fele se tréfa, ez a kocsi megeszi minden másra szánt fillérünket, ha ez így megy tovább, nosza fogadtam egy ügyfédet, aki kapásból fogadott egy szakértőt. A szakértő kisasolta, hogy hát most azért szakadt el a szíj és ment véglegesen tönkre a motor, mert megrepedt egy tartóbigyó (ami szintén ki lett cserélve még az első vezérműszíj cseréjekor), valószínüleg már az első sebesüléskor szerzett egy hajszálrepedést, csak akkor szerelés közben ez még nem látszott.

Hosszas egymásra panaszkodás után úgy tűnik én húztam ismét a rövidebbet, lenyeltem a békát, keresztény ember nem pereskedik. Mivel az előző tönkrement egy ugyanilyen komplett motort kellett szerezni. Október lehetett, amikor egy bontó kerített egyet, be is szerelődött, de kiderült hogy rossz ez is. Pár hónap után angliából szereztek egy másik Rovert, motorostul de! ennek pont annyi volt a rovásán, hogy vezérműszíjat kellett cserélni rajta. Jelentem örömmel, fél év pihenés után, jár a kocsi “új” motorja, én meg mint a katonatiszt, kapargatom össze a rávalót.

Mit is gondolok én erről? Nem nem, senki ne menjen sehova, és ne érjen senkit baleset sem. Az autó vásárlása után úgy éreztem hogy na most már mindenem megvan. Gyönyörű gyermekem, csillogó szemű feleségem, utazások ahova jól esik, pöpec fűtött bőrüléses autóm, … Szinte beleharsogtam a világba önhittségemet. Odáig fajult a helyzet, hogy már azt hangoztattam, én túl sokat keresek, nincs már kihívás az életben. ígyhát lett.

Önhittségem jelentős és örvendetes csorbát szenvedett, már egészen más kihívásokat keresek, hálám határtalan :)

Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom, De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek.

/Szabó Lőrinc/