A város szívében dolgozva minden nap délben a bőség zavarától kűzdve tipródunk.

A környéken minden kis utca, pince, sugárút hemzseg a legkülönbözőbb etetőhelyektől. Éhes csordaként általában rá rá cuppanunk egyikre, és amíg nagyot nem csalódunk, maradunk is ott.

Jártunk így a “görög” -el, ahol 900 Ft -ért bármennyit lehetett a tányérra pakolni - itt főleg húsételek voltak.  A pénteki húsmentes napot sokáig a Luigi -ben ütöttük el, ahol nagyon finom volt a rántott sajt, persze a konda kevésbé bigott tagjai is megtalálták a számításukat.

A nevesebb teraszos éttermek menüje is vonzó kínálatot jelent, és néhány nemzetközi gyorsétterem is gyakori célpontunk. Az indiai, a török és legújabban a mexikói is kínál olyan csemegéket, melyekre időnként rámozdulunk.

Utóbbi időben a “salátás” a kedvencünk - egy nagyon pici hely, ahol csak nagyonegészségeszöldségeseket lehet enni. A zöldek frissek, az egytálak nagyon egyben vannak, törzsvendégek lettünk. A címét nem árulhatom el, mert nem fogunk elférni ha más is odajár :)

Régi kedvencünk az “üveg” volt, de egyre gyengébb minőségével elüldözött minket. Ma viszont valahogy eszembe jutott hogy megnézem hogy is vannak. A hely teljesen átalakult, “bodza” lett a neve. És nem csak a neve. Kapható bodzaszörp, bozás süti, bodzaméz, és így tovább.

 A hely nem csak nevében lett új, teljesen átalakították. Először is jóval több az asztal, és sokkal áttekinthetőbb a krétával írt menü. Az ételek neve vidám, az ízek pedig rendben vannak. Egy málnalevest ettem tökfőzelékkel és hozzá egy remek bodzaszörpöt hörpöltem melybe friss mentalevél volt törve, citromkarikákkal és szőlővel. I’ll be back!

Egy elgondolkodtató írás, erről a címről:

http://fenykapu.free-energy.hu/pajert/index.htm?FoAblak=../pajert22/VilagAura.htm

Ne ragaszkodjunk jóslatok dátumaihoz, inkább figyeljük meg, a belső érzésünket, az igaz önvalót kérdezzük, valós-e az állításom!

Bizonyára, hogy eljött az az idő, amikor a “századik majom is mossa a krumplit”, majd a morfogenetikus, közös tudatmezőben világszerte elterjedő elv alapján, minden majom nagy hajlandóságot mutat a krumplimosásra.

Meglehet, hogy a megvilágosodottak száma betelt, így az ő tudatuk viszi magával a készen állókét is.

Persze csak akkor, ha “kívánod a krumplit”! Csupán ettől függ, csatlakozol-e, vagy maradsz a régi “mindig csak várok valamire” mintánál.

Az emberiség - bár fizikálisan egy közös bolygón tevékenykedik - kétféle, egymással homlok-egyenest különböző önismereti utat követ. Itt jegyezném meg azt, hogy mindkettő alapvetően csakis sikerre van programozva, azaz, mindkét út jó, hiszen a végső megismerés felé terelget.

Mintha egy körnek egyetlen jelölt pontjáról ki jobbra, ki pedig balra haladva ítélnénk rossz útnak azt, amelyet a másikunk választott.

Éppen elegen vannak azok, akik az ŰR-ben keresik az emberiség jobb jövőjének a kulcsát, és pont elegen azok, akik az ÚR-ban kívánnak ezentúl boldogulni.

Mára már köztudott, hogy a gondolat egyfajta teremtő erő, mint ilyen, egyidőben az emberiség számára mindkét út megnyílott! Emiatt teljesen szükségtelen, sőt, értelmetlen meggyőzni bárkit is a mi utunk valódiságáról, hiszen ezúttal valamennyi “valódi” törvényt, észleletet tagadni kényszerülne. Ebből háborúk születtek! MINDKÉT ÚT VALÓSÁGOS! (azaz mindkettő egyfajta illúzió!)

Aki az Űr megismerését tűzte ki célul, kérem, tegye azt! De minden erejével, fokozott figyelemmel! A kozmosz végtelen csodája megmutatja neki azt a hihetetlen precizitást, amitől működik a Világegyetem, végül meghasonlik önmagával, és értelmet fedez fel az anyagban.

Ki az Úr megismerését tűzte ki célul, kérem, tegye azt! De minden erejével, fokozott figyelemmel! Az Úr békéje és végtelen csodája megmutatja neki azt a hihetetlen precizitást, ahogyan működik a Világegyetem, végül meghasonlik önmagával, és megérti az isteni terv működését az anyagban.

Végső soron a kétfelé kirajzó emberiség a kör indulópontjában találkozik egymással, meglátjuk, valamennyien csak az EGY-MÁSA-i vagyunk.

Ott állhatunk együtt, MAG-a, A VILÁG -AURÁBAN, azaz mindenki A VILÁGA URA!

Hol is kezdjem a történetet…

Meglehetősen kellemes és kivételes helyen lakunk. Buda egyik hegyének oldalában, egy zsákutcából nyílik a kapu, ahonnan 75 lépcső vezet fel a házhoz. Félúton egy kerítés fogad “harapós kutya” táblával. A kert meredek, lépcsőzetes és rendezett. Van kis tó (egy ideje tubifexek költöztek bele!), pázsit, gyümölcsfák (körte, cseresznye, füge, meggy), fűszernövények, eper, sok sok virág, rózsakert és sziklakert.

A ház fölött csak az erdő, lenn pedig a város fényei. Tökéletes a csend, mintha nem is 15 percre lenne az egyik forgalmas budai kereszteződés. Nyáron egy hétig a Sziget visszhangjait hallani, de máskor csak a madarak csacsognak, néha pedig vaddisznó zörög az erdőben. Előfordult hogy éjjel a kapuból láttam néhány szarvast átfutni a kerten…

Szeretünk itt lakni.

Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban viszi el valaki a különböző holmijainkat. Az öcsémtől kapott Vespa robogóval kezdődött, amit egyszer lenn hagytam éjjelre az utcában. Azután kilopták a szintén az utcán éjszakázó Rover első indexeit és ködlámpáit. Üzenem a tettesnek, hogy a ködlámpát nem fogom pótolni még egy darabig! Néhány hónapra rá ismét eltűntek az indexek.

Ma reggel kinyitottam a ház melletti kamra ajtaját, amit teljesen benőtt a borostyán, hogy biciklivel guruljak be dolgozni, de a bicikli már nem volt sehol. Geninek Adrienn segítségével nyár elején vettünk egy használt mountit, gyereküléssel. Ezzel ragyogóan lehetett közlekedni a környékbeli meredélyeken is. Az én saját kezűleg épített verseny bicajom többnyire pihent csak, kivéve amikor együtt görgött a család. Mindkettőt már más melegíti.

A tulajdonos cserét megnehezítő tényező (hatalmas halálosztó kutya) sajnos ki volt - van épp iktatva. A fenti kertrészbe lett kizárva a friss gyep miatt. Lehet, hogy már leszokott az ugatásról is, mivel a két házibaba miatt folyton le lett szidva hangoskodásért.

Ez az eset úgy érzem egészségesen érint már. Volt olyan időszak, amikor az anyagi világtól való túlzott elrugaszkodási kísérletek miatt egyenesen élveztem a hasonló helyzeteket, amikor kifejezhettem nemtörődömségemet, vagy vélt és valós érinthetetlenségemet. Ez most nem ilyen volt. Élvezem a biciklizést. Sajnálom hogy vége lett, de leginkább azt sajnálom, hogy Budapest vonzereje szép lassan szertefoszlik…

Van ez a szám, amit nagyon gyakran hallok a rádióban. Sokáig úgy tűnt, mintha nem is magyar lenne, pedig de.

Tetszik nagyon:

Szöveg:

Drága idő, veled repülnek évek Mire sarkamba érek, visszanézek Drága idő, veled eltelnek évek Emberekkel peregnek, kik beszélnek.

Repül a város újra, sosem áll Néha blamál, néha meg csak megtréfál Drága idő, te vagy minden sarokban Néha pislákolsz, néha meg berobbansz.

Repül a város újra, sosem áll Az idő elvisz tovább, majd bedarál Percek, mik emberekkel peregnek Repülsz velük, de ők csupán beszélnek.

A biológián belül mindig is az elméleti biológia érdekelt a leginkább. Volt egy nagyon jó tanárom (Szathmáry Eörs), aki rendkívül élvezetessé tudta tenni, ezt a picit filozófikus ágát a biológiának.

A minap ráakadtam újra egy érdekes ember érdekes fejtegetésére. A talált anyag nem más, mint Varga Endre tételei. Amit most itt olvasni lehet az egyfajta elméleti biológiai levezetés, bizonyításokkal.

Itt találtam rá: http://endre.hissua.com/matbiz/matbiz.html

Röviden összefoglalva:

Az élő szervezet végtelen kiterjedésű komplex ideakép, a komplex ideakép nem anyag, hanem információ, az élő szervezet tehát nem anyag, hanem információ. A komplex ideakép vetületet hoz létre a részecskékből, a komplex ideakép változása kihat a vetületére, ergo a komplex ideakép mint információ, vezérli a részecskékből álló vetületi élő szervezetet. A komplex ideaképek egymástól nem különíthetőek el, ezért minden komplex ideakép kihathat minden komplex ideaképre, ezáltal a komplex ideaképek részecskékből álló vetületeire is. A komplex ideakép szépen összecseng Platón elsődleges létező fogalmával, a manapság divatos morfogenetikus mező és a Prof. László Ervin féle pszí mező (a pszí-mező kifejezés a hullámmechanika alapegyenletének, a Schrödinger-féle pszí-függvénynek a nevéből következik) fogalmával.

Igazi csemege a világ titkait kutatóknak, a tovább gombra kattintva…

(tovább…)