2009 jan. 10.
Gondolatok, Isten , elmélet, film (Emich)
Megnéztem az első Zeitgeist filmet, és alig várom, hogy lássam a másikat is. Azokról szól, akik a függöny mögül irányítják a sorsunkat. De mi van, ha ezt a filmet is ők csinálták? Érzékenyebbeknek, labilis világképűeknek nem ajánlott, de ha már elkezdted, nézd végig, úgy lesz kerek a történet!
2 óra agyébresztés - agymosás(talanítás) - a film jobb alsó sarkára kattintva teljes képernyőn élvezhető a mozi (3 részből áll):
2009 jan. 5.
Gondolatok, Kocka , apple, elmélet, google (Emich)
Adri küldte ez el, nekem meg nagyon tetszik, megosztom veletek:
2008 dec. 14.
Gondolatok, Személyes , baba, beszélgetés, Csenge (Emich)
A kis cserfeslány aranyköpései meglepő észrevételekkel:
- Csenge szorgalmasan segít anyukájának a konyhában, és az ő kis konyhasarkában deszertet készít. Egyszercsak megszólal: “Mama palacsintát főz, Csenge meg palacsintásfőzeléket”
- Összebújunk, ölelkezünk, nagy a szerelem. Megpuszilja édesanyját és így szól: “Jajj, de szeretem mamát, apa próbáld meg, milyen finom!"
- A mesék kétes hatása… A hercegnőknek ugye mindig csillog a szeme: “Azért ilyen szép vagyok mert bevillogtak a szemeim”
- A nappaliban kergetőző pályát építünk, aminek állomásai, a kanapé, a trambulin, csúzda, varázsszőnyeg (ahol nem látszik a Csenge), és az akadálypárna. Ilyenkor támad a “kaciga” és kergeti Csengét hogy megcsikizze (a veszélytelenebb kergető a “nyuszikaciga”, őt le lehet répával kenyerezni). Rohangálás ezerrel. Csenge: “Képzeld majdnem fekbukkantam!"
- Az ágyban párnacsata és ugrándozás, Csenge gurul és megakad. Egyeszercsak megszólal: “Mit csinált velem a kezem?"
- Beszélgettünk a gólyákról, amikről ez a véleménye: “Azért dél van és mennek nyárra."
- Főzünk együtt a konyhában: “Látod? A brokkoli zöld, így alakult meg!"
- Megszólalt a számítógép, amint elindult az operációs rendszer, erre Csenge kérdezi: “mi volt ez? és válaszol is: biztosan a gép”
2008 okt. 29.
Gondolatok , idézet, Könyvek, vallás (Emich)
>
> Almusztafa hallgatott, a messzi dombokat nézte és a távoli levegőeget, hallgatásba rejtve felindultságát.
> Egy idő múltán így szólt:
>
> - Barátaim és útitársaim! Szánandó az a nemzet, ‘melynek hite sok van, de vallása nincs.
> - Szánandó az a nemzet, ‘melynek tagjai nem maguk szőtte ruhát hordanak, nem maguk aratta gabona kenyerét eszik, és nem maguk szüretelte szőlő borát isszák.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely hőssé emeli a zsarnokot, és jótevőnek tartja a hódítót.
> - Szánandó az a nemzet, aki álmában lenéz egy szenvedélyt, ‘melynek ébren odaadja magát.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely nem emeli fel szavát még halotti menetében sem, saját romjain túl mást nem magasztal és nem lázad, mégha nyakát kard és tőke övezi is.
> - Szánandó az a nemzet, ‘melynek államférfiúja róka, filozófusa csaló és művészete az utánzás.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely az új urat trombitaszóval fogadja, de gúnykacajjal búcsúztatja, hogy a még újabbat ismét trombitával köszöntse.
> - Szánandó az a nemzet, ahol vénségükre elnémulnak a bölcsek, míg az erősek még a bölcsőben pihennek.
> - Szánandó az a nemzet, ‘mely széthasadt, és minden része nemzetnek hiszi magát.
>2008 szept. 5.
Gondolatok , elmélet (Emich)
Egy téli napon egy bézbolsapkás fiatalember megállt egy szemeteskosár mellett egy Washingtoni plázában, elővette a hegedűjét és játszani kezdett. A munkába siető emberek nem igazán méltatták figyelemre, igaz, nem is mondta el nekik senki, mi is történik éppen.
A fiatalember napjaink egyik legtehetségesebb ifjú hegedűművésze (Joshua Bell), aki egy felbecsülhetetlen értékű hegedűn (1713 -ban készült Stradivarin), minden idők legnagyszerűbb darabjait játszotta. Nem a népszerű, aluljárókban felcsendülő darabok szóltak, hanem azok, melyeket zsenik képesek csak eljátszani, katedrálisokban, világhírű hangversenytermekben.
A furcsa fellépés a Washington post egy kísérlete volt a tömeg ízlésének vizsgálatára. Vajon a banális körülmények felismerhetővé teszik -e a szépséget - művészetet?
Megkérdeztek neves zeneszakértőket, mit gondolnak, mi történne egy ilyen kísérlet során. Azt jósolták, hogy kb 1000 emberből lesz 30 - 40 aki meg fog állni, felismeri a szépséget és legalább több percen át hallgatni fogja az örök dallamokat. A tipp szerint legalább 150 dollárt dobni fognak a srác hegedűtokjába.
Nos nem egészen így történt… Mélységes hipnózisban élünk, nem látunk és nem hallunk. Nem vesszük észre a világ gyönyörű arcát, akkor sem, ha elénk áll!
Mi is a szépség. Egy valós létező, vagy csak egy vélemény? Talán az előbbit erősíti meg, hogy az elhaladó gyerekek közül többen is maradni szerettek volna, hallgatni a muzsikát, de a felnőttek mind mind siettek…
Jó reggelt!
A teljes cikk videókkal itt (a legutolsó, gyorsított felvétel a legérdekesebb):
http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2007/04/04/AR2007040401721.html