Mindketten katolikusok vagyunk, és nem csak a családi háttér miatt, hanem több irányú meggyőződésből. Ez azt is jelenti, hogy többszöri nekifutás után értés és hit van bennem, hogy miért ilyen most és miért volt olyan amilyen a katolicizmus, valamint hogy gyökereink, melyek Istenhez és az országhoz kötnek, miért ezen az úton tartanak.

A hetet Dobogómajoron töltöttük, Geni szüleivel.

Voltunk európa legnagyobb Stupájánál, nem is tudtam hogy magyarországon van. A múlt hétvégén avatták fel újra, jött sok láma Zalaszántóra :) Meglepődtem hogy milyen nagy, egy béke csakrán van, 300 m magas hegyen, ahol a csúcson is talajvíz van!

Jó volt együtt lenni… Voltunk a Krisna völgyben is, Csenge mindegyik helyen szopott egyet. A Stupa melletti szentélyben meg a Krisna templomban meg Celldömölk mellett a Ság hegy vulkán kráterében.

Nekem olyan volt szinte mindegyik hely hogy csak mi vagyunk, minden más csak kulissza. A vulkán peremén is végigmentünk úttalan utakon, a hasamon volt Csenge, és én egyáltalán nem fáradtam el. De leginkább akkor szűnik meg a világ amikor mosolygunk egymásra és beszélünk egymáshoz.

Meg annyi sok ember csodálkozását gyűjtöttük be…

Geninek most nagyon nehéz. Megtalálta az iskolát amire vágyott, és még nem tudja elképzelni hogy átalakul az élete. Az emberek megnyújtották a gyerekkort, akár életük végéig. A felelőtlenséget, lazaságot, szórakozást...
Szombaton Árpiékkal játszottam egy transzformáció című játékot. Válaszkereső játék. A következő kérdésre kerestem a választ:
Készen állunk-állok -e arra, hogy gyermekem legyen, idő kell, vagy valami más, hogy ezt elfogadjuk, élvezzük?

(tovább…)