Ez az ember 12 gyereket nevelt fel, és köszönik jól vannak. A nevelési elveit írta össze egy listában, amik közül néhány nem tetszik, de egy részével egyetértek. Jómódú család voltak, de a szülők úgy döntöttek, hogy nem anyagilag fogják támogatni a gyerekeket elsősorban.

Néhány éve tudatosodott bennem, jelezték vissza ismerősök és barátok, hogy nehézségeim jelentős részét az empátia-hiányom okozhatja. Nehezen tudok mások fejével gondolkodni, más nehézségeivel együtt érezni.

Éreztem azt, hogy hiába van bennem segíteni akarás, ha nem együttérzésből indítom, hanem egy másik világból ahol én vagyok és ott nekem jó és ott nekem minden rendben van. Úgy képzeltem én is, mint az alábbi filmben a szarvas, hogy én a jó helyemről majd lenyúlok és felhúzok mindenkit. Csakhogy így nem jön létre kapcsolat, így nem nyúlik fel kéz, így nincs akinek segíthetnék.

Elkezdtem tanulni az őszinte odafigyelést, a támogató figyelmet, a figyelem fenntartását és újraépítését de nem volt meg a kulcs. Egyszercsak ebben a filmecskében rátaláltam. A kérdés az, hogy tudok-e vele mit kezdeni? Tudom-e magam eléggé figyelni mély helyzetekben hogy a valódi kapcsolat felépüljön? Mindenesetre nagyon szeretném…

Mi az empátia és miért más mint a szimpátia? Az empátia a kapcsolatot építi, a szimpátia pedig leépíti.

Theresa Whiseman 4 meghatározása az empátiára:

1. a nézőpont átvételének képessége – tudjuk-e látni a helyzetet a másik személy szempontjából
2. megértjük-e hogy a másik személynek az ő szempontja az igazság
3. ítélkezés mentesség – nem könnyű, mindenki szeret ítélkezni
4. a másik személy érzelmeinek felismerése és visszatükrözése – az empátia a másik emberrel való együtt érzés képessége

Az empátia olyan, mint amikor valaki egy mély gödörben panaszkodik: itt rekedtem, sötét van, nem bírom tovább. Mi pedig lemászunk hozzá és azt mondjuk: hé, lejövök, tudom milyen itt lenn. Nem vagy egyedül.

A szimpátia ezzel szemben olyan, mint fentről lekiabálni: rossz lenn, igaz? Kérsz egy szendvicset?

Az empátia egy sebezhető választás, mert ahhoz, hogy kapcsolódni tudjak hozzád, kapcsolódnom kell magamban ahhoz az élményhez ami a tiédhez hasonló.

Az empatikus reakció nagyon ritkán kezdődik azzal hogy: de legalább… Mégis ezt tesszük a leggyakrabban. Valaki megoszt valamilyen fájdalmat velünk és mi “körbe-ezüstözzük”. Pl.:

– Elvetéltem.
– De legalább tudod hogy képes vagy teherbe esni…

– Úgy érzem szétesik a házasságom
– De legalább neked van házasságod…

– John-t kirúgták az iskolából
– De legalább Sarah kitűnő tanuló…

A nehéz beszélgetésekkor, szeretnénk a helyzetet kicsit jobbá tenni. Ha én megosztok veled valamilyen nehéz helyzetet, arra vágyom hogy ennyit mondj:
– Nem tudok erre mit mondani, örülök hogy elmondtad nekem.

Mert az az igazság, hogy a reakció nagyon ritkán teszi jobbá a dolgokat. Ami jobbá teszi a dolgokat az a kapcsolat…

Hasonló cikkek:

• Állatkert
• Téli Örömök
• Karácsony kicsiny családunkban
• Születés és mérföldkövek
• Chapati sütés

Nagyon érdekes és inspiráló amit az előadó állít. Elég egy internetre kötött gép, néhány jól kiválasztott kérdés, egy kis bátorítás és bármelyik gyerek, bármilyen nyelven, bármit megtanul legalább olyan gyorsan, mintha tanár tanítaná.

Első hallásra bennem az merült fel, hogy vajon a kreativitást, a létrehozást, a teremtést vajon mennyire támogatja vagy nyomja el egy ilyen oktatási rendszer? Hiszen a felhőben lévő adattárház hatalmas, a kérdésekre meg fogják találni benne a választ. De a világnak nem biztos hogy a már meglévő válaszok kellenek! Mi történik az ő saját válaszaikkal?

Az átlagos, klasszikusnak számító oktatási rendszerhez képest sokkal jobbnak gondolom ezt a megoldást. Előnye az is, hogy skálázható és az átlagos oktatást könnyen lecserélhetővé teheti. De ez nekem még így nem teljes…

Hasonló cikkek:

• Modor
• Vikinek, Tominak ajándékba
• Szent Miklós ünnepéről
• Csenge és a ruhák
• Sóliszt gyurma

Egy érdekes játékon vettem részt. 2012-ben a leginkább az foglalkoztatott, hogy a sok sok nyitott út közül hogyan válasszak okosan. Hogyan találjam meg, mi az amire az energiáimat, időmet fordítanom érdemes?

A ThetaHealing csoport, akiknek a munkáját egy ideje figyelemmel kísérem egy “Találd meg az életcélod” félnapos workshopot szervezett és erre beneveztem. A játék, amit játszottunk egyszerűnek tűnik. Felrajzolt  mindenki egy egy papírra 4 oszlopot:

Mire költök? | Be | Ki | Egyenleg

A Be oszlopba első körben 50 000 Ft -ot írtunk, a feladat az volt, hogy gondoljuk át, ha most a kezünkbe adna valaki ennyi pénzt, mire költenénk el maradéktalanul? Amint kitöltöttük a “Mire költök részt”, a Ki részben lekönyveltük az egész összeget (ami bejött az ki is ment), majd az egyenlegbe minden esetben 0 maradt (ennek a két utolsó rubrikának is van így pszichológiai szerepe).

Ez a kör után a Be részben 100 000 Ft -ot írtunk, majd minden körben megdupláztuk az elköltendő pénz mennyiségét. Sok sok kör után már persze kerekítettünk, meg rövidítve írtuk le a számokat és megismerkedhettünk a nagy számok speciális magyar megnevezésével (ami követhetetlenül eltér az angoltól). Én 100 billiárdig jutottam, azt még elköltöttem ;)

A lényeg az, hogy a kisebb összegeknél kb. mindenki a saját személyes igényeinek kielégítésére költött, de elég gyorsan olyan mennyiségű pénzekig jutott, amit magára már nem igazán költhetett. Ilyenkor kezdett bele kb. mindenki a környezetének változtatásába, kutatásokba, majd globális problémák megoldásába. A játék akkor ér véget, ha a sok ráfordítás, költés hatására a környezet úgy változik meg, hogy nincs már mit tovább javítani rajta. Ilyenkor átnéztük az utolsó költések jellemző mintázatát. Vajon mi volt a közös bennük, vajon meg lehet-e egy szóval fogalmazni azt, hogy mi volt a döntések mögött a legfontosabb vezérelv.

Érdekes volt ezt közösen csinálni, mert jókat nevettünk azon hogy kinek milyen extrém költései vannak, érdekes élmény volt virtuálisan ennyire gazdagnak lenni és jó volt látni ahogy szép lassan mindenkinél kikristályosodott az alapvető vezérelv/életcél.

Az én életcélomat/alapvető értékelvemet (core principle) úgy fogalmaztam meg, hogy: az emberek/emberiség tudatosságának emelése.

Voltak olyanok, akiknél ez a cél az egyensúly teremtése, a szépség és harmónia kiterjesztése, a DIY (do it yourself)/csináld magad elv terjesztése – emberek megerősítése abban hogy ne várjanak dolgokat amiket maguk is meg tudnak csinálni, …

A játék után beszélgettünk arról hogy mire is jó az, ha ezzel tisztában vagyunk, hogyan segíti a fontos döntéseinket és hogy mik azok a akadályok, amik általában meggátolnak bennünket abban, hogy az alapvető értékünk szerint éljünk, vagyis annak szenteljük az életünket. Ilyenek pl.:

• családi hiedelmek, szokások
• pénz valós vagy vélt hiánya
• kötelességtudat
• genetikus megállapodásaink (pl. folytatni akarjuk azt a szakmát amit generációk óta képvisel a családunk)
• a tudatosság eltérő szintje
• annak hiedelme hogy mi lehetséges és mi nem
• elhisszük hogy csak bizonyos dolgokra vagyunk képesek, többre nem
• nem hisszük el hogy elég jók vagy tehetségesek vagyunk / önbizalom hiány
• vallási akadályok (vajon Isten megengedné hogy ezt tegyem?)

Ezeket az akadályokat ThetaHealing módszerrel mindenkinél bontogatták (NLP-hez hasonló módon érzelmek lecserélésével Theta szinten…) majd ezután feltöltődve és bölcsebben mindenki ment az útjára.

A játékot másnap egy baráti társasággal (Bogáéknál) is eljátszottuk, remek volt!

Hasonló cikkek:

• A hegedű és az emberek
• Hétköznapok – a Marketing Vezető (a száj)
• Tanítás paródia (Beszélgetések Istennel 2)
• Hitler a mennybe ment 4 – utolsó (Beszélgetések Istennel 2)
• Böjte Csaba gondolatai a megmaradásról

Azt hiszem, hogy a lendület, a tűz a mozgásból a cselekvésből keletkezik. Általános tévhit az, hogy a látványos és nagyszabású eredmények előtt motiválttá kell válni valahogy. El kell kezdeni csinálni. A surlódástól, erőfeszítésből jön létre a láng! Mit mond erről Böjte Csaba:

Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is – ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni… csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?

Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: „ha nincs kenyér keresünk!” Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk: „Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”, „bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok”… Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Az ami érték nekem, azt örömmel meg merem-e osztani gyermekeimmel???

Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába… Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb.  Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi “rossz” világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs – mondtam neki – most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!!
Használt a gyógymód – a fiatalember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját.

Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!  Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??

A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: a tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben, hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed.  Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes, a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben  békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.

Csaba testvér
Csíkszereda, 2012. október 16.

Hasonló cikkek:

• Hitler a mennybe ment (Beszélgetések Istennel 2)
• Hitler a mennybe ment 4 – utolsó (Beszélgetések Istennel 2)
• Tanítás paródia (Beszélgetések Istennel 2)
• Hitler a mennybe ment 2 (Beszélgetések Istennel 2)
• Emberek a buszon