2009 máj. 10.
Szabadka a szülővárosom.
Elmesélek egy rövid történetet:
Egy srác a legjobb barátjával DJ -ként dolgozott egy disco -ban. Egyik este, a háború peremén, amikor a táncparketten többszázan ropták, katonák érkeztek. Körbevették a helyet, és mindenkit igazoltattak. A 16 évnél idősebb fiúkat bepakolták a teherautókra. A DJ srác is elmúlt már 16, de a katona végigmérte, és visszaküldte a helyére, hogy legyen aki szórakoztassa az ottmaradottakat. A barátok, ismerősök közül néhányan soha nem jöttek haza.
A srác úgy döntött hogy másik országba költözik, nem várja meg míg ő is sorra kerül. Édesapja az első behívót követően motor “balesetet” szenvedett, majd amikor másodszor is behívták, köddé vált. A srácnak a szíve szakadt meg, még a háborúban is jobb volt neki otthon, mint az új hazában. A legszörnyűbb az új helyen a széthúzás volt. Nem értette, hogy mi értelme a gonoszkodásnak egy osztályon belül, miért bántják az erősek a gyengébbeket és miért nem tart össze az osztály egyáltalán!? Honnan a sok önzés és miért nincsenek mély beszélgetések?
A srác eleinte, amikor csak tehette hazarohant Szabadkára feltöltődni. A sors úgy hozta, hogy ezt könnyen megtehette, mivel édesapja a MÁV kórházban dolgozott…. Sok sok év alatt megszokta az új hazát, de gyökeret verni nem tudott. Időnként feltör benne a családépítési vágy, ilyenkor keblére ölelné a legtávolabbi hírből ismert rokont is, máskor pedig menne tovább, tovább, igazi földet keresni…
