Drága Kislányom!

3 éve, délután 15:10 -kor születtél meg, és azóta nem tudom elképzelni, hogy is létezhetett a világ nélküled :)

Az első születésnapodon kezdtél el járni, és azóta szereted az autókat. Ma is a kedvenceid a kis matchboxok, és minden ami gurul. Vannak vonataid, köztük néhányan Thomas famíliából.

Minden reggel mosolyogva ébredsz mellettünk, és azzal kezded a napot, hogy megiszol 1 - 2 bögre cikória kávét vagy tejecskét, majd rohansz ki az autóidhoz. Sokszor arra kérsz  minket, építsünk neked autópályát, olyat, amiben sok kereszteződés van. Szívesen készítünk alagutakat és garázsokat is a megfáradt járműveknek. Időnként van egy - két kedvenced, akik veled alhatnak.

Ha valahová elindulunk, sose felejted el a kis kosárkádat, amiben gondosan csomagolsz egy fényképezőgépet, kis telefont, a Nesszit (Ákos-tati hozta Skóciából), a kis kendőcskédet, és még ami éppen aktuális kedvenced. Amikor elindulunk megkérdezed hogy nem felejtettem -e el kulcsot hozni az autóhoz, kapuhoz. Nagyon szeretsz autóval utazni a te kis trónszékedben, mindig figyelmeztetsz, hogy jól kösselek be. Ha délután nyűgös vagy, csak az autóban tudsz elaludni.

Imádod a szereplést, és a vendégeket. Ha Talpas ugat, tudod hogy érkezett valaki, és rohansz elbújni a függöny mögé. Kis kuncogásokkal jelzed hogy hol is vagy :) Szeretsz szoknyákat válogatni, és pörgős szoknyában táncot lejteni. Ilyenkor gyakran felveszed az Ani-mamitól kapott tündér szárnyacskádat, és egy varázspálcával mindenkit elvarázsolsz. Gyönyörűen táncolsz!

Időnként hihetetlennek tűnik, hogy mitől van energiád, nagyon keveset eszel. Talán a sok sok figyelemenergia amit tőlünk és másoktól kapsz - táplál. Nem eszel összekevert ételeket, csak mindent magában, külön külön. Pl. megeszed a tésztát és utána a tejfölt. Nagyi bevetette a mese trükköt, vagyis mesenézés közben, amikor nem figyelsz másra sok mindent meg tudsz enni, amit amúgy nem.

Szereted ha mesélünk neked, de erre sajnos nincs mindig időnk, ilyenkor a szarvasos DVD tartóból választasz mesét. Folyton változik az ízlésed, és amit nem akarsz nézni, abban emlegetni kezded hogy milyen csúnyaság van. Pl. a Horton -ban a csúnya madár, a Pán Péterben a Hook kapitány, a Nemo -ban a búvár, az Aladdin -ban Jaffar, a Hamupipőkében az hogy szétcincálják a ruháját, a Bambiban a vadász és a tűz, a Kis hableányban az apukája, … Mostanában a Misi Mókus kalandjait várod, Pom Pom -ot is szereted és a Dr. Bubót is kéred időnként.

Örökmozgó vagy és nagyon ügyes. Helyből 94 cm -t ugrasz, és magasról sem félsz leugrani, ha ott vagyok hogy elkapjalak. Úszógumival és karúszóval mély vízben is ficánkolsz és már tudsz labdát pattogtatni.

Gyakran énekelgetsz, mostanában a “szavannák, fekete nők” a kedvenc slágered. Szereted a térképeket, és világ rendszerezését. Lelkesen tanulod a növények - fák neveit, az autómárkákat már rég kívülről fújod. Szeretsz kirándulni, sziklát mászni, erdőt járni. Nagyon szépen, választékosan beszélsz, időnként lelkesen mesélsz az autóidnak is.

Amikor este elfáradsz szófogadóan indulsz fogat mosni, szereted kipróbálni a mi fogkrémünket is…Egy mese után általában el szoktál aludni, de elalvás előtt egész sereg holmit igényelsz magad mellett. Kellenek a “csíkos mamák” (Geni régi pizsamái), a kendőcskéd, a párnád, a Nesszi, Éva, egy kisautó, … Előfordul hogy azt kéred, fogjuk a kezed elalváskor. Ezt a negyed órát mindig szívesen töltjük veled.

3 éves lettél. A SONY alapítója szerint már megkaptad a legfontosabb útravalódat, most már csak ügyesen kell kamatoztatnod. Isten éltessen kincsem!

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

A gimnázium első két évét Szabadkán töltöttem. Fiatalkorom legemlékezetesebb két éve volt ez. Ekkor alakultam át furcsa, különc, öntörvényű és egyedülálló ifjúból furcsa, különc, öntörvényű, lányokkal is szóba-álló és barátokat kereső ifjúvá.

Szabadka a fiataloké volt. A város pont akkora, hogy gyalog mindenki be tud jutni a központba, és ezért minden este, de tényleg minden este a város tele van fiatalokkal. Pesttől alig 200 km -re délre mediterrán hangulatú korzó, és mindenki kinn ül és kávézik és cseveg és találkozik.

Mivel én későn eszméltem rá a társasági élet nagyszerűségére, nem alakult ki semmilyen fogyasztói kultúrám, ez ma is meglátszik rajtam, egy étteremben, kávézóban esetlenül mozgok. Akkoriban játéktermekbe jártunk, legyőztünk minden ninját és szörnyet. Akkoriban korcsolyázni hívtuk a lányokat. Meg etno táborba jártunk, meg éjjel háztetőről csillagokat bámultunk és határoztunk meg a Fürkész zsebkönyvből.

Határozotton jó és melengető érzés, amikor ezekre visszaemlékszem. A háborúval picit megváltozott minden. Szolnokon nem találtam a helyem. Minden hétvégén HAZAutaztam, ott éltem akkor is amikor itt voltam. És most is hiszek a fiú lány barátságban, de ezt majd máskor mesélem el.

Mivel a kapcsolat folyamatos és nagyon intenzív volt, természetesen ballagtam is az osztályommal. Két gimnáziumi ballagásom volt. A ballagás után és a háború alatt a barátok szétszaladtak. Viszont most, 15 év után ismét találkozhattam az osztállyal.

Jelentem, már nincs meg az osztályom. Ott ültek körülöttem emberek, anyák és apák, mesétek búsvidám élettörténeteket és én csak néhányukra tudtam őszintén figyelni. Zsoltra, aki Indiában él már 4  éve és Zitára, aki a legjobb barátom volt és belül az is maradt, de félresikerült döntések miatt nem tudtunk eddig beszélni egymással.

A találkozó után Palićra mentünk, ahol a szabadtéri színpadon ekofest fesztivál zajlott éppen. Két nagyszerű koncertet élvezhettünk. Mivel egyre jobban esett, a másodiknál a rézfúvós banda felhívta a közönséget a fedett színpadra, és ott táncoltunk - ugráltunk a balkán dallamokra.

Másnap egy egészen másik nap jött, de erről majd máskor.

Na jó, csak egy sikló, de hatalmas élmény volt a lurkóknak. A kertben fogtam meg, és majd egy órán át játszottak vele, sétáltatták, simogatták, …

Mielőtt Csengének adtam volna, kipróbáltam milyen amikor megharap. Kb annyi mint egy gyík harapása, mivel nincs neki foga…

A folyamatos szülői felügyeletnek köszönhetően a kígyó nem szenvedett maradandó károsodást és végül sikerült elbújnia.

Délután ötkor Geni már érezte hogy ez nem lesz egy könnyű este. Kis hőseim, kifáradtatok és gyönyörűek vagytok.

(tovább…)

2005 nyarán Brac -on, Bol -ban nyaraltunk Nosziékkal, Rolandékkal. Egyik nap felmásztunk sziget csúcsára, és Rolanddal repültünk egy jót. Az idő gyönyörű volt, a termikeket megszelídítettük és fotóztunk a magasból.

Az egyik ilyen légi felvétel egy ideje fenn csücsül a Flickr webgalériámban, és a minap levelet kaptam, miszerint a Los Angeles Times Travel rovata szívesen felhasználná…

Megengedtem csórikáknak, hadd csorgassák a szegény Los Angelesiek a nyálukat egy kis horvátországra… Ma egy ismeretlen az iwiw -en jelezte, hogy nocsak nocsak, ott a kép:

Rákattintás után, pedig nagyban is (jófejek voltak, kiírták a nevemet is :)

A kép eredetibenIDE kattintva nézhető meg.

Bár nem vagyok az a reflexióra éhes alkat, ez meglepett és jólesett. Finom figyelemenergia, nyami :)

2009.07.07. update:

Ismét felhasználták a fotót, ITT