Jól indult ez az év. Gyula (a Ustream magyar főnöke) egyszer csak jelezte, hogy lesz ismét egy nagy céges rendezvény, amire ki kell repülnie és nekem is mennem kell.

Nagyon megörültem a dolognak, ami hamar számos tennivalót generált. Először is új útlevelet kellett sürgősen csinálnom (1 héten belül!), ugyanis a november óta létező vízummentességhez csak az azonosító csippel ellátott útlevelet fogadják el. Az útlevél időben elkészült és kitöltöttem egy webes űrlapot a vízummentességhez, ami azonnal el is fogadta a jelentkezésemet (minden USA -ra veszélyt jelentő múltbeli történetemet firtató kérdésre nemmel válaszoltam).

Az út San Franciscoig eseménytelenül telt, azon kívül hogy a Párizsba tartó gépet majdnem elkéstük... A Párizsi átszállás után egész jót aludtunk a gépen. Mivel előző nap éjjel semmit nem aludtam, ezt nem volt nehéz kivitelezni :) Útközben a telefonokon játszottunk, olvastam illetve a gép kicsi személyes képernyőjén megnéztem egy filmet.

A JetLag nyűgeit sikerült megúsznom odafele és visszafele is, mivel az utazás előtti napon már úgy időzítettem az alvásomat, hogy a cél időzónához igazodjon (vagy csak szerencsés alkatom van).

A reptéren Chris kollégánk várt minket. Az első benyomás az USA -ról (Californiáról) az volt, hogy feltűnően melegebb van és feltűnően kevés a fehér ember. A diverzitás nem csak az ember típusok esetében jelentős, hanem minden tekintetben.

A Hotel Zico -ban elfoglaltuk a szobáinkat, majd egy gyors zuhany után elrobogtunk a Ustream irodába. A kinti iroda kívülről nézve egy kicsi szállodának tűnik, a folyosókon szőnyeggel. Belül viszont egy nagyon zsúfolt egyterű iroda fogad. Az embereknek szinte összeér a könyökük.

A csütörtöki nap hátralevő részében beugrottunk Chrissel egy Apple Store -ba, mivel én nem vittem ki gépet. El is hoztunk egy 15'' -os gyönyörű MacBook Pro -t (amit vasárnap ki is cseréltünk a boltban egy másikra, mivel ferde volt a háza és billegett az asztalon...).

Péntek a nagy Company Meetinggel kezdődött. Az irodához közeli bérelt konferencia teremben rendeztük meg, kb. 40 ember volt jelen. Jöttek a Business Development részlegtől L.A -ből, Brad Texasból, mi ketten Budapestről. E meetingek részben a vezetők lelkesítő beszédeire építenek, részben pedig a különleges meglepetés vendégekre. A magyar csapat mindvégig jelen volt Skype konferenciahívás segítségével.

A rendezvény nagyon jó hangulatban telt, a hírességvendég Snoop Dog volt személyesen.  A rendezvény után valamennyit még egyeztettünk, beszélgettünk a kollégáinkkal, de elég gyorsan leléptek a hétvégi pihenés irányába. Egyedül Chris tartott ki mellettünk (akiről pedig kiderült, hogy egy Maori leszármazottja)

A hétvége lazulással telt, voltunk moziba (nincs helyjegy!), hamburgereztünk (kedvenc helyük az In N Out), vásárolgattunk. Szombaton nekivágtunk egy kis felfedező túrára a nekünk bérelt autóval. Megkerestük a környéken székelő híresebb irodákat, cégeket. A Web2 világ java ott tanyázik... Facebook, Twitter (ők a városban), Google, Apple, ... Láttuk a Stanford egyetem impozáns kupoláját is.

A környék városkái, mint Mountain View, Sao Paolo, Cupertino kertvárosszerűek. A legtöbb ház könnyűszerkezetes (a földrengések miatt) és olyan alacsony mint egy garázs. A növények csodálatosak még így télen is. Vezetni furcsa, mert benne van a levegőben az, hogy létezik néhány íratlan szabály, amiről nem tudsz. Minden kereszteződésnél van tábla, sokszor mindegyik irányból van Stop tábla. Először furcsa volt az is, hogy piros lámpánál szabad jobbra fordulni...

Vasárnap Johnnal bementünk San Franciscoba. A város tetszett ugyan, de furcsa volt itt is a hihetettlen diverzitás. A partmenti épületeknek sincs semmi közös koncepciója, mindegyik más és más. A villamosokról nem is beszélve :) Valahogy végig az volt az érzésem, hogy lakói nem tudják belakni ezt a város, kiterjeszteni a  jólétet az egészre. Kicsi, zárt részeken működik a luxus a pompa, de a városkép szedett - vedett, nyomába sem ér egy dalmát vagy görög tengerparti városnak.

Viszont ettünk hatalmas tarisznyarákot (pontosabban John kérte ezt az egyik legnevesebb Fischerman's Wharf -i étteremben), majdnem eljutottunk az Alcatrazba, átautóztunk A hídon megnézni a kilátást és keresztülhajtottunk a szivárványszínű zászlós negyeden is.

Mindent összevetve remekül telt ez a néhány nap, alig várom hogy ismét repülőre pattanjak :)

*(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)*

Egy eseménydús és nagyon kellemes hétvégén vagyunk túl. Nemzeti ünnepünknek hála péntek délután összepakoltuk a kis családot és legurultunk Tótfaluba édesanyámhoz. A mindig szemfüles Szilárd adott egy jó tippet, és nem Szabadkán keresztül jutottunk le, hanem egy félig lezárt lejárón keresztül rövidítettünk :)

Rég nem látott édesanyám alig tudott betelni a kis csemetékkel. Délután Szabadkát céloztuk meg, Csenge nagyon élvezte szökőkút körüli akkumulátoros autózást, illetve a játszóteret, este pedig az emeletes ágyat.

Másnap állatkertet látogattunk, a legaranyosabb az elefánt volt, akinek egyesével adtuk a faleveleket - alig győzte nyelni :)

Este hazaúton Csanád nagyon nyűgös lett, de miután megálltunk és a vállamon elaludt (mostanában mindig így alszik el), nem volt vele gond.

Vasárnap kimentünk Zugligetbe a libegő lábához. Innen gyalog mentünk fel a felső állomáshoz, az út meglepően szép és változatos, többször kell látogatnunk… Csenge nagyon jól bírta az utat és alig várta már a libegést. Útközben megmásztuk azért a tündérsziklát is, a kilátás az őszi színekben pompázó Budára csodás!

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)

Éppenhogycsak, de mégis, összeverődtünk egy kis szülinapi együttlétre. Ha már így történt megörökítettük egy vidám kis videón a fontosabb eseményeket. Derüljetek ti is, mi is azt tettük:

http://ustream.tv

Júniusban váltam el a NetGRAL -tól, és 6 szép - hosszú évtől. A nyár úgy telt, hogy munkát kerestem és igyekeztünk minden fillért beosztani. A nyaralás természetesen így nem volt megoldható, és egész szép kis adósságokat sikerült felhalmoznunk. Nyáron, válság idején munkát találni nem egyszerű. Rengeteg helyen voltam interview -n, volt olyan is, ahol először pszichiáternél kellett Roschach pacákat méregetni, és olyan is, ahol ír és skót vezetőkkel beszélgettem.

A motivációs levelekben, és leginkább magamban, legbelül azt fogalmaztam meg célként, hogy olyan munkahelyet keresek, ami lehetőleg nemzetközi, egy piacvezető terméket fejleszt, a legmodernebb technológiákat alkalmazza és kutatja, profi szakemberek vesznek körül, lehetővé teszi hogy Alma termékekkel dolgozhassam, nagyrészt szabad kezet ad, hogy megvalósíthassam az elképzeléseimet és nem mellékesen stabil bevételt biztosít.

A munkakeresésem közben felötlött bennem az is, hogy lehetnék akár szabadúszó is, ennek minden előnyével és nyűgével, de nyáron a beeső munkákból sem volt annyi hogy ki tudják egyensúlyozni a kiadásainkat. Két cég volt emítésre méltó, ahol úgy tűnt, jól érezném magam: LogMeIn és EPAM. A LogMeIn -nél PM -et kerestek, és oda túlképzettnek véltek, az EPAM -nál angol Pre Sales -t kerestek, aminek viszont az Angol nyelv éles üzleti helyzetekben való használatának hiánya miatt nem feleltem meg.

És akkor fókuszba került a USTREAM. Nemzetközi, piacvezető termék, modern technológiák, profi szakemberek, Alma, …

A két amerikai és a magyar alapítóval interview -ztunk külön külön, és végül szeptember eleje óta van állásom, tudni illik Manager of Architects lettem.

A cég terméke az élő videó adás interneten keresztül. Ez egyszerűsítve annyit tesz, hogy ingyenesen elérhető teszünk egy olyan technológiát, amivel bárki egy webkamerával, vagy telefonon élő adást szerkeszthet (kiegészítő lehetőségekkel mint videók bevágása, szavazás, feliratok, …) és ezeket az adásokat egyszerre korlátlan számú néző nézheti. Lehet ez sportmérkőzés, buli, tüntetés, kiskutyák játszadozása vagy bármilyen egyéb esemény. Próbáld ki, jó móka: http://ustream.tv

A cég a szilikon völgyben - Mountain View -ban székel (ahol a Google is), remélhetőleg az erős szomszédság megteszi majd a hatását… A cég több mint 50 embert foglalkoztat jelenleg, de igen erős  növekedésben vagyunk, hogy fővezérünket idézzem “Emisz, Isten hozott a szilikonvölgy leggyorsabban fejlődő cégében!”. Az időeltolódás 9 óra, ami sajnos erős kihatással van a munkaidőnkre, lévén hogy gyakran kell megbeszéléseket folytatni olyankor amikor ott is ébren vannak…

Kinn zajlik a hírességek élő internet adásra rábeszélése (Jacksont is nálunk temették, és Schwarzi meg Barack is szokott élőzni, a minap pedig élőben beszélgethettünk Ashton Kutsherrel aki lelkes felhasználónk). A hírességek netre varázslása mellett a tervezés egy részét is kinn végzik, idehaza pedig a technikai megvalósítás, és fejlesztések folynak.

Ennek az itthoni csapatnak a technikai vezetője lettem.

Az irodáink remek helyen, a Graphisoft parkban találhatóak. A Duna az épülettől kb 20 m -re folyik, gondolkodni időnként kiülök a lépcsőkre, mólóra, nagyon kellemes így ősszel…

Az idei nyár különösen alakult. Mivel május óta nem volt munkahelyem, és az időközben elvállat munkák csak lassan alakulnak pénzzé, valamint a különböző támogatásokkal is csavarok voltak, igencsak centiznünk kellett a pénzekkel.

Remekül elvoltunk, sokat lehettem otthon, viszont nem volt lehetőségünk utazni. Sabunike -re más okok miatt se nagyon tudtunk most lemenni, erről talán később írok majd még, viszont Gáspár és Erzsike egy last last last minute útra lecsapva leugrottak Bibinje -be, és vitték a kis családomat is. Szerencsémre Adri a 20 -i ünnep előestéjén szintén utánuk indult, és az ő lendülete engem is levitt Egonnal együtt.

Így az idén sem maradt ki teljesen a Tenger élmény, bár Bibinje nem lesz a kedvencem… Mindenesetre jókat lubickoltunk, voltunk fagyizni Zadarban valamint egyik nap a környék legjobb strandján, Petrcane -ben időztünk. Aznap - lévén csak 6 km -re volt - elmentem az alvó Csengével a Sabunikei házhoz is, ahol már csak Suzi és Zeljko voltak, de legalább kicsit beszélgettünk velük is.

Egyelőre csak az én fotóim, a többi hamarosan következik…

(Ez egy Picasa-album volt, a szolgáltatás már nem él.)